Boba Fett figyelte a nőt és próbált kiigazodni magán és rajta. Általában, ha valaki segített neki, az el is árulta őt. Mi lehet a nő célja? Miért segített? Mit akar tőle? Ezek a gondolatok cikáztak a fejében. Mivel a nő egyelőre nem szándékozik elmondani, hogy mit akar, ezért ideje kideríteni. Odalépett hozzá és a kezével felemelte az állát, hogy a szemébe nézhessen:

- Szeretném tudni, hogy tulajdonképpen, mit akarsz? – kérdezte nyugodtan, de határozottan.

- Mire gondolsz? – kérdezett vissza a nő.

- Legtöbb ember, vagy lény, akar valamit, ha segít valakinek. Amolyan, ha te segítesz, én is segítek, dolog. Szóval, te mit akarsz tőlem?!

Nayeli belenézett Boba Fett szemébe. A férfi elmerült a nő meleg, barna tekintetébe és olyan békét érzett a szívében, mint soha. Biztonságba, mint a szerető szülő karjában a gyermek. De mást is látott ebben a tekintetben. Vágyakozást, vonzalmat. A nő, mintha megérezte volna, hogy felfedték titkát, elkapta a tekintetét és arrébb húzódott:

- Nem akarok semmit tőled – mondta, de hangja nem volt meggyőző. – Hamarosan leszállunk valahol, és te elmehetsz, ahová csak akarsz.

Boba Fett saját magát is meglepte, mikor maga felé fordította a lányt és megcsókolta. A csók minden idegszálát végig perzselte. Csupán egy rövid csók volt, mégis mélyen belevésődött az emlékei közé.

- Nayeli! – szólalt meg a robot az ajtóból. – Hamarosan elérjük a Himki rendszert. A hírek szerint a Nertono-n látták Boba Fett hajóját.

- Boba Fett? – lepődött meg Nayeli. – Lehet, hogy ő volt aki…

- Nem hinném – vágott a szavába a robot. – Ő nem hibázik ekkorát.

- Igaz. Nos, akkor Marlone hamarosan már nem rontja a levegőt, még ha él is.

- Akkor leszállunk?

- Nem tudom – nézett Boba Fett-re a nő. – Van kedved találkozni Boba Fett-tel?

- Már találkoztam vele – sóhajtott Boba Fett. – Nayeli, én vagyok Boba Fett.

A nő percekig csak próbálta felfogni a szavakat. Boba Fett figyelte az érzelmeket a nő arcán. Valahogy reménykedett, hogy ez nem fogja rontani a kapcsolatukat. Egyelőre csak meglepetést látott a nő arcán, majd csak ennyit szólt:

- Ó,… nos, akkor gondolom, vissza akarsz menni a hajódhoz.

- Igen, majd szeretnék. De előtte van még dolgom. El kell kapnom Marlone-t.

- Remek. Csak egy kérdés. Mi lesz velünk?

- Mi lenne? Mindenki megy az útjára.

- Úgy érted életben hagysz minket? Te, aki annyira titkolod a valós kiléted?

- Azt mondod, nem bízhatok meg bennetek? – kérdezte komoran.

- Nekem semmi bajom veled, és neki sincs – mutatott a robotra. – Miért árulnánk el? Mi nem fejvadászok, se kalózok, sőt ahogy elnézem a dolgok állását, már csempészek sem. Nem szimpatizálok semmilyen oldallal. Nem hinném, hogy mi az ellenességeid lennénk. Ha így lenne, nem mentettem volna meg az irhádat. De a kérdésem a másik dologra is érvényes volt – tette hozzá suttogva Nayeli.

- Nem tudom – gondolkodott el Boba Fett. – Még át kell gondolnom.

- Rendben. Ha kiderítettél valamit, akkor gyere erre a koordinátára – adott egy kristályt a férfinek, ám mielőtt az átvette volna még a szemébe nézett. – De ezt a koordinátát rajtunk kívül senki nem ismeri, és szeretném, ha így lenne. Így legalább kölcsönös a titoktartás. Akkor is gyere, ha bajban vagy, itt kapsz segítséget. De csak te!

Boba Fett átvette és elrejtette a karperecébe. Még egyszer egymásra néztek, majd Nayeli a vezérlőbe ment.

- Tudod a hajódat idevezetni, hogy a bolygó körüli pályán át tudj szállni? – kérdezte Nayeli a mögötte álló férfit.

- Igen csak kéne a kommunikációs konzol – mondta Fett, mire a robot átadta a helyét.

Rövid gombnyomogatás után már hajója megjelent a kijelzőn. Mikor szabályosan összekapcsolódtak Boba Fett a zsiliphez ment. Nayeli mögötte ment és úgy tűnt valamin nagyon gondolkodott. Boba Fett megtorpant a zsilip előtt és visszanézett a nőre. Nayeli felnézett rá, szemében egy csepp szomorúsággal. A férfi még egyszer megcsókolta, majd átment a saját hajójára. Miután átért, lekapcsolódott a másik hajóról és eltávolodott. Ekkor jelzett a kommunikációs konzolja, amit bekapcsolt:

- Mondjad! – szólt bele tudva, hogy ki hívja.

- Sok sikert a vadászathoz! – mondta Nayeli, majd hosszú csend után hozzátette – Vigyázz magadra… Bocs, elfelejtettem… te a nagy Boba Fett vagy – az utolsó mondatból érződött a mosoly.

Boba Fett szintén elmosolyodott:

- Inkább te vigyázz magadra – mondta.

- Úgy lesz – sóhajtott Nayeli.

Hallgatás, ami mindent elmondott, majd szétkapcsolt a kommunikáció. Boba Fett neki indult a hiperűrnek és érezte, hogy lelke egy részét a nőnél hagyta.

            Egy hónap telt el, mióta Boba Fett és Nayeli találkozott. A nő visszavonult a saját „bolygójukra”, aminek a koordinátáit a férfinek is megadta. A hírek szerint sikeresen elkapta Marlone-t és még pár újabb áldozata is volt. Ezek mind jelezték a nőnek, hogy él és jól van. Mégis, ahogy telt az idő a csók, amit a férfitől kapott, egyre jobban égette a testét. A vágya, hogy újra érezze, szinte őrületbe kergette. Napközben még el tudta terelni a gondolatait, de éjszaka szenvedett. Dühös volt, ami nem volt helyes. Ilyenkor mindig eszébe jut, amit anno Anakin Skywalker-ben látott. Gondolta eleget kuksoltak a „bolygón” ezért Quittro társaságában felszálltak Hermina, a hajójuk fedélzetén és útnak indultak. A célállomásuk a Coruscant volt. Bár Quittro ellenezte, de aztán látta, hogy nem tudja a nőt lebeszélni. Mikor leszálltak az egyik dokkba a nő, aki addigra egy csodaszép, kissé hivalkodó, ruhában volt, még felvett egy csuklyás köpenyt és a combjára erősített rejtett helyre egy kisebb fegyvert rejtett, majd leszállt, nyomában Quittro. Útjuk egy elegáns, méreg drága étteremhez vezetett. Az ajtóban álló őrök a robotot nem engedték be, így Nayeli egyedül ment be. Az egyik pincér elvezette az egyik ablaknál lévő asztalhoz. Nayeli már az ajtóban levette a köpenyét. Vörös ruhája kihozta a kecses alakját. A szoknya rész testhez simult, csupán jobb lábánál volt comb középig felsliccelve, így látszott a lába. Nem rendelt semmit, csak nézett kifelé az ablakon. Esze ágában sem volt itt enni, pusztán élvezte a látványt. Néha úgy tett, mintha várna valakire, mert a órájára nézett. Mikor már egy negyed órát üldögélt bosszankodás színlelve felkelt és pénzt letéve az asztalra kiindult. Úgy tett, mintha nem venné észre, hogy valaki követi. Már épp elérte volna Quittro-t, mikor a követője megszólalt:

- Elnézést, kisasszony – Nayeli megfordult és szembe találta magát egy hüllő-humanoiddal.

- Mit akar, Uram? – kérdezte még bosszúsan.

Érezte, hogy szíve hevesen kezd verni, de magába szíva az Erőt, már kitisztult a feje és a szíve is újra normálisan vert. Felfedezte, hogy a hüllő bőre színt változtatott, zöldből most kissé vöröses árnyalatot vett. Ezek szerint a hirtelen hangulatváltozást ő idézte meg.

- Csak gondoltam szívesen veszi a társaságom – lépett közelebb a lény.

- Hagyja abba – szólalt meg újra Nayeli. – Nálam nem ér el semmit a feromonjával.

Ezt azért tudta, mert közben Quittro utána nézett, hogy valójában kivel találkoztak és a fülbe helyezett belső kommunikátoron keresztül adta át az információt. A lény újra visszaállt a zöld árnyalatba, mivel a nő elővette a fegyverét és ráirányította. Ekkor a lény mögött egy nő állt meg várva, hogy harcolhasson. A lény félmosollyal az arcán szólalt meg:

- Elnézést, kisasszony – elkomorodott – Nem szeretem, ha fegyvert emelnek rám. Tudja maga, hogy ki vagyok?

- Maga Xizor herceg – válaszolt a nő – Most el kell, visel… - akarta folytatni, de egy apró nyíl állt a nyakába, mire ő összeesett.

Mielőtt Quittro mozdulhatott volna megjelent Boba Fett, teljes felszerelésben, és egy tárgyat rakott a robot mellkasára.

- Vedd fel – mutatott a nőre Boba Fett, mire a robot engedelmeskedett.

A közelben megjelent Boba Fett hajója és feléjük közelített. A fejvadász a herceg felé fordult:

- A zsákmányom – magyarázta – elég sokat ér. Nem ajánlom, hogy kövessen!

A herceg elmosolyodott:

- Meg tudnánk egy összegben egyezni?

- Nem! Ha kivallattam… a magáé… addig az értéke felbecsülhetetlen! Minden jót! – tette hozzá és a hajó lenyíló rámpáján felszállt a hajójába, nyomában a nőt cipelő robot.

            Boba Fett még elküldte a sisakon keresztül a bolygó elhagyási parancsot és odalépett az eszméletlen nőhöz. Alig tett egy lépést, mikor hirtelen a nő felpattant a priccsről, ahova Quittro rakta és dühösen rákiáltott a fejvadászra:

- Mégis hogy gondoltat ezt??!! – morogta. – Szerencséd, hogy Quittro figyelmeztetet!

- Te hogyan…? – kezdte Boba Fett, de a nő közbe vágott:

- Amíg fent van a maszkod, nem tárgyalok veled – tette karba duzzogva a karját.

Boba Fett levette, és a konzolra helyezte:

- Szóval – kezdte – hogyan vagy képes ellenállni a kábítónak?

- Ez egy velem született képesség… hagyjuk – legyintett Nayeli. – És most, hová? – kérdezte a férfihez lépve. – Értékes, felbecsülhetetlen zsákmány?? – húzta félmosolyra a száját a nő.

Boba Fett ezt fegyverszünetnek vette és ő is elmosolyodott:

- Quittro szólt, hogy épp öngyilkos akarsz lenni. Van fogalmad arról, hogy mégis kivel húztál újat?

- Te és Quittro kapcsolatban voltatok!!! – forrt a dühtől Nayeli.

- Nem tudtam, hogy Quittro képes erre. Eddig nem is érintkeztünk! – magyarázkodott Fett, de a következő percben a nő felé ütött, amit épp, hogy elkerült.

Ezután egy kisebb küzdelem vette kezdetét. Egyikük sem adott bele mindent, inkább csak felmérték egymást ügyességét. Végül Nayeli a földre teperte Fett-et és a mellkasára ült. De nem sokáig, mert a férfi átfordította. Arcuk egész közel volt egymáshoz. Mindketten lihegtek a küzdelemtől. Fett megcsókolta a nőt, aki eleinte küzdött, de végül ő is átadta magát a csóknak.

- Akkor vegyem úgy – kezdte Quittro – hogy szóljak Hermina-nak, hogy ő is kövessen?

Abbahagyták a csókot, és a robotra néztek.

- Van valami dolgod? – kérdezte Nayeli Fett-et.

- Nem, most épp nincs – kelt fel a férfi és felsegítette a nőt. – Épp keresni akartam egy helyet, ahol megjavítanék néhány külső szerkezetet.

- Akkor gyere hozzánk – mondta a nő, majd Quittro-ra nézett – Hívd Hermina-t. Haza megyünk.

- Rendben – válaszolt a robot.

- Én meg akkor itt állítom be az útirányt – indult Fett, de a nő megállította:

- Még nem fejeztük be! Mindketten büntetést kaptok ezért az egészért! – mondta szigorúan.

Fett kicsit élvezte ezt a furcsa játékot, amit a nő játszani kezdett:

- Igen, kisasszony – mondta és tovább ment a vezérlőbe.

Félóra múlva megérkeztek és leszálltak az aszteroida bolygó egyik dokkjában. Útközben a nő veszekedetett egy sort a robotjával, amit Boba Fett élvezettel figyelt. A robot, bár mimikai tárháza szűkös volt, mégis annyira emberien válaszolgatott a programozásának köszönhető, hogy sokkal emberibb volt, mint egy ember. Kilépve a hangárba Boba Fett elálmélkodott a felszereltsége láttán.

- Nos, - szólalt meg mögötte Nayeli – ez a javító dokkunk. Ha akarod, körbe vezetlek a lakhelyünkön.

Boba Fett a nőre mosolygott, majd végig nézett rajta, ahogy lesétált a rámpán. Olyan csodálatos szép volt abban a vörös ruhában, hogy legszívesebben ott helyben felfedezné a nő teste minden négyzetcentiméterét.

- Jössz, vagy ott álldogálsz még? – kérdezte a nő, aki már a félúton járt a dokk bejárata felé.

- Még átöltözöm, és utána neki kezdenék a munkámnak – mondta Fett.

- Rendben, én is átveszek valami kényelmesebb ruhát, aztán együnk még munka előtt. IB majd elkísér a központba – mutatott Nayeli egy apró robotra, ami most jelent meg.

Még egymásra néztek, majd az elpiruló nő hirtelen elsietett. Bármi jutott az eszébe Fett gondolatai, mintha reagáltak volna rá, mert amíg átöltözött szinte maga előtt látta azt, ahogy a nő átöltözik. Sosem érzet vágyakozás tört rá. Próbálta a gondolatait elterelni, de nehezen ment, mert mindig visszatért a fejébe a nő képe és kínozta. Bosszankodva sétált le a rámpán, ahol várta őt a kis robot. Mikor meglátta a fejvadászt nekiindult nyomában a férfi. Útjuk átvezetett egy fedett óriási kráteren, ami mint egy udvarként funkcionált. A tetejéről világították be az egész tetőt, ami olyan volt mintha egy nap világítaná be. A központ az „udvar” túloldalán volt. Belépve több helyiség nyílt a vezérlőből. A vezérlőben csak Quittro tartózkodott, aki elküldte a kis droidot, majd Fett-re nézett:

- Nayeli odabent vár – mutatott a bal oldali ajtóra.

Fett bólintott, majd belépett az ajtón. Odabent egy lakás volt kialakítva. Jelenleg az előszobában állt, ami egy nappaliban vezetett. A nappaliból még három ajtó nyílt. Bár az egyik inkább átjáró volt, mint ajtós bejárat. Ez a konyhába vezetett. Fett onnan hallotta motozást ezért odament. Valóban Nayeli épp egy tálat vett elő, mikor belépett. A nő rámosolygott:

- Na, most már emberi vagy – mondta és letette a tálat a pultra, hogy átszedje az ételt. – Épp időben. Kész a kaja.

Fett mögé állt és átkarolta, miközben a nő nyakába csókolt. A nő megremegett az érintésétől, mégis eltolta:

- Kérlek, ne! Beszélni akarok veled! – fordult a férfi felé.

Fett azonban nem engedte, hogy folytassa, mert megcsókolta. Kezével a nő fekete színű pólója alatt simogatta. A nő erővel eltolta és arrébb sétált:

- Komolyan beszélni akarok veled! – nézett újra a férfire.

Fett látta a nőn, hogy fontos neki, amit mondani akar ezért igyekezett lenyugodni:

- Rendben, mondjad – mondta a pultnak támaszkodva.

Nayeli zavartan nézett rá, majd neki kezdett:

- Te bizalmad adtad, amit szeretnék még inkább kiérdemelni. Tudom, hogy te nem igazán rajongsz egy… fajért, vagy képességgel rendelkező egyénekért, amit megértek. Hiszen tudom, hogy mit vettek el tőled.

Fett próbált rájönni, hogy a nő mire akar kilyukadni, de egyelőre nem jött rá.

- Én nem vagyok Jedi… - bökte ki halkan Nayeli. – De képességem meg van. Bár én inkább átokként érzem… - sóhajtott fájdalmasan. – A látomások, a megérzések, néha szörnyetegnek mutatnak. Úgy néznek rám, mint egy féregre. Ha lenne lehetőség megszüntetni, megtenném.

A nőn látszott, hogy komolyan gondolja. Fett furcsa mód nem érzett dühöt, undort vagy neheztelést, csupán meglepettséget. Érzelmeit, amit a nő iránt érzett nem ingatta meg a tény, amit most mondott. Nayeli ráemelte a tekintetét és várta a férfi reakcióját. Fett meglátta a nő szemébe a fájdalmat, mint aki várja az ütést. Bár máskor megölte volna azt a férfit, nőt, aki bevallja, hogy Erőhasználó, most képtelen volt rá. Lassan a nőhöz lépett és megérintette az arcát. Nayeli megrettent az érintéstől. A férfi azonban megcsókolta szenvedélyesen, majd megszólalt:

- Kiérdemled a tiszteletemet és a bizalmam, Nayeli – suttogta. – De hogy lehet, hogy a műszereim nem jelezték?

- Talán, mert rejtem a képességem, hogy ne találjon rám senki – válaszolt félmosollyal a nő és visszament az étel tálalásának folyamatát befejezni. – Miért neked van Erőjelző műszered?

- Igen, bár elég nehéz volt összebarkácsolni, de működik – ült le az asztalhoz Fett. – Ha gondolod, megmutatom.

Nayeli letette a tálat és maga is leült a férfivel szembe:

- Csak ha szeretnéd megmutatni – nézett Fett-re. – Tényleg nem haragszol rám? Nem szívesen használnám a képességem. De szeretném, ha őszinte lennél.

- Használd, mert én is tudni akarom, hogy őszinték vagyunk e egymáshoz – nézett a nő szemébe Fett.

- Nem félsz, hogy befolyásollak? – kérdezte Nayeli.

- Ha használod a képességed, a jelző jelez nekem – mosolygott Fett a karján lévő karkötőnek tűnő valamire mutatva.

Nayeli bólintott és behunyta a szemét. A jelző megszólalt, így jelezve, hogy az Erő megjelent, mire Fett koncentrált. Figyelte az érzéseit. De semmi változást nem érzett, aztán a jelző elhallgatott és a nő ránézett.

- Nem érzek benned hazugságot – suttogta Nayeli. – Hogy érzed magad?

- Változatlanul.

- Bízol bennem?

- Mint mondtam, kiérdemelted – mosolygott Fett. – Kezdek éhes lenni.

Nayeli elmosolyodott és szedett a férfinek és magának is az ételből. Amíg ettek, beszélgettek mindenféléről. Nevetgéltek, élvezték egymás társaságát. Fett szívét soha nem érzett béke szállta meg. Otthont talált. És ezt az érzést nem tudatmódosító éreztette vele, hanem egy erősödő érzés. Ez az érzés egy személy felé irányult, akivel immár összekötötték a sorsukat.