Főhősünk éppen két ember elől menekül. Kifulladva elbújik egy nagy hordó mögé, s onnan várja félve, hogy ráleljenek búvóhelyére. Ám ekkor az egyik férfit megtámadta valaki. Jobban mondva valakik. Az ismeretlenek mindkét férfival végeztek.   Majd elindultak rejtőzködő hősünk felé, ám szerencséjére újabb ismeretlenek jelentek meg és végeztek a szörnyekkel. Végül főszereplőnkkel együtt távoztak.
Felébredvén nemcsak arra kellett rájönni, hogy megkötözték, de még arra is, hogy a Shinsengumi szálláshelyén van. Végül elvezették magához a Shinsengumi tagjaihoz, hogy kihallgassák, mennyit is látott aznap este. Bár mindegyik katona a megölése mellett van, ám Hijikata-san mégis el akarja engedni. Parancsnoki döntés, szóval nem tudnak mit tenni ellene, ám szabadon nem engedhetik. Még valamiről meg kell győződniük…
Yukimura Chizuru, avagy főhősünk, azonban a szökés mellett dönt. Természetesen még a folyosó végéig sem jut el… Így kénytelen lesz elmesélni, hogy miért is kellene őt életben tartaniuk. Apja fél évvel ezelőtt elment Kyoto városába munka ügyben. Mindennap hírt adott magáról, ám egy hónapja már, hogy nem lehet felvenni vele a kapcsolatot. Chizuru emiatt elindult Edo-ból, hogy megkeresse az apját. Ekkor találkozott össze a roushikkal.
A Shinsengumi tagjaitól megtudja, hogy a kórház, ahol édesapja dolgozott egy hónapja porig égett. Azóta semmi hírt nem hallottak felőle. Eldöntik, hogy vigyáznak rá (és életben hagyják), míg apja nyomára nem bukkannak. Mivel azonban Chizuru lány, ezért nem bánhatnak vele úgy, mint egy katonával. Ekkor jön a nagy ötlet. Ha már úgyis Hijikata ötlete volt, hogy tartsák életben, akkor vigyázzon is rá ő. Végül nem így lett. Chizuru visszakapta a kardját, ám mivel lány, így – folyamatos őrizet alatt – kell élnie. A tettvágy azonban nem csillapodik. Szeretne végre útra kelni, hogy megkeresse apját.
Yukimura Koudou-nak a történet folyamán még fontos szerepe lesz, valamint a Shinsengumi által használt titkos gyógyszernek, mely hihetetlen regeneráló képességgel ruházza fel az embert. Ám mint mindennek, ennek is ára van…

by: Midoriko13/Kikyou