Új suli

Hinata:

Hát ez remek! Most mi a frászt csináljak? Apa csak úgy a beleegyezésem nélkül beírat a ForeverNight-ba!

Egy kollégiumba! Megértem, hogy fel akarja dolgozni anya halálát, de ezért nem kellene elküldenie. Neji-t a bátyámat sem küldi el! Akkor engem miért - ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor kopogtak az ajtón.  Neji volt az.

-        Ideje menni. Kiviszlek a reptérre…

-        Hát persze! Kitalálom! Apának sok a munkája, ezért már elbúcsúzni sem tud tőlem…ugye?

-        Nézd Hinata. Most mindenkinek nehéz ez. Anya csak……… nem rég.. halt meg.

-        Igen. Jól tudom,de…téged nem küld el egy kollégiumba…csak engem!

-        Induljunk. Nem késhetjük le a járatot, ami Japánba megy. Ma már ez az utolsó.

***Japánban:

De szép! Lehet, hogy mégsem akarok majd hazamenni innen! - a reptérről Neji elmondta, hogy egy hegyekben lévő nagy iskolát kell keresnem. Remek. Mászhatok hegyet is. -.-” Taxit fogtam és elmondtam, hogy hová mennék. Erre a sofőr:

-        Sajnálom, de én nem hallottam ilyen iskoláról!

-        Ööööö… akkor csak vigyen el a Szentélyek Hegyéhez!

-        Rendben. Az menni fog. - a sárga autó lassan megindult, majd egyre gyorsabban haladtunk.

 Laza két óra alatt oda is értünk, és a sofőr hirtelen megállt a hegy lábánál.

-        Bocsásson meg kisasszony, de eddig mehetek. Civil emberek nem mehetnek fel a hegyre…

-        Óóó… mindegy. Köszönöm, hogy eddig elhozott.

-        Viszlát. – kivettem a jármű csomagtartójából a bőröndömet és felnéztem az előttem magasodó hegyre. A taxi megfordult és gyorsan elhajtott. Egyedül vagyok. A fák között köd lebegett, s emiatt alig láttam az utat, ami elvezet az iskolámhoz. Elég ijesztő szürkületben egy ködös erdőben egyedül sétingálni… Mentem és mentem amikor egyszer csak úgy éreztem, mintha átmentem volna egy láthatatlan falon. Eddig csodálkoztam is, hogy nem találom az iskolát, de…hirtelen meglett. Párszáz méterre felettem megláttam egy kastélyt. Régi színezett üvegein keresztül kiszűrődtek a fények… nem messze tőlem egy tábla volt szúrva a földbe.

Ez állt rajta: „Üdvözlünk a ForeverNight-ban!”

Hosszú egyenes, sötétlila hajamba belekapott a szél. Élénkzöld kardigánomon felhúztam a cipzárt és hálát adtam azért, hogy hosszú fekete csőnadrágot vettem fel.

-        Jobb, ha sietek. Esőre áll.

*** Hinata szerencsés volt és beért a suliba még mielőtt elkapta volna az eső

A kastély hatalmas vaskovácsolással díszített faajtaja hangos nyikorgással nyílt ki. Lassan beléptem a kastély aulájába. Egy kör alakú kupola alá értem, aminek a padlóján egy hatalmas fát ábrázoltak különféle kövekből. A padló sima és tiszta volt. A falakon festmények voltak, melyek fekete és lila futórózsákat ábrázoltak. Az aula szélén vastag piszkos fehér márványoszlopok álltak. A kupola tetején átlátszó üveg volt, így hiába tombolt vihar odakint…még akkor is rengeteg fény ömlött be az épület ezen részére.

-        Te vagy Hinata Hyuuga. Igaz? – jobbra pillantottam. Egy határozott, nagy keblekkel megáldott nő állt meg nem messze tőlem és csípőre tette kezeit.

-        I-igen. Maga az igazgató?

-        Igen! A nevem Tsunade! Kövess!

-        I-igen asszonyom. – lassan kiléptünk az aulából. Számtalan folyosó indult el innen. Itt már nem volt olyan sok fény, mint kint az aulában. A folyosókat a falra rögzített gyertyákkal világították be. Egy lifthez érkeztünk. Furcsa, hogy ebben a kastélyban minden olyan, mint a középkorban, de lift van. El sem hiszem, hogy ez egy iskola!

-        Az első emeleten találhatóak a tantermek valamint a büfé és az ebédlő. A második emeleten vannak még tantermek, valamint a kluboknak fenntartott termek. A harmadik emeleten vannak a tanári irodák és az én irodám. Ne akarj velem ott találkozni kivéve persze, ha dicséretet kapsz. A kollégiumi részleg két külön házban van innen nem messze! Most odavezetlek téged. Az alapszabályok, amik a lakásra vonatkoznak a következők: Nem vihetsz fel magadhoz fiúkat éjszakára. A házibulikat szigorúan megtiltottam! Ennyi az összes szabály, ami a házra vonatkozik. A többit megtalálod a házirendben. A házirended, az órarended, és az egyenruhád már a szobátokban van. Szobatársad Sakura Haruno csak egy hét múlva érkezik meg iskolánkba. Ez itt a lakásotok. Ez a kulcs hozzá. Adok egy pótkulcsot. Remélem nem kell mondanom,hogy az iskola színvonala megköveteli a rendet. Kérlek téged és majd a szobatársadat is, hogy tartsátok rendben lakhelyeteket.  Ja! És az osztályod a második emeleten a 1/7 lesz. Ne késs el! Az osztályfőnököd Hatake Kakashi-sensei.  Örülök, hogy megismerhettelek,de nekem most mennem kell.

-        K-köszönöm. Tsunade-sama. – vettem egy mély lélegzetet és lenyomtam a kilincset, majd ámulva beléptem a „szobánkba” . Egy mini nappali fogadott. Két irányba ágazott el a kis helyiség. A jobb oldalon egy ajtó volt, amire ez volt kiakasztva: Haruno Sakura. Balra fordultam és ugyan csak találtam egy ajtót, amire az én nevem volt kiírva. A nappali másik végében egy asztal volt kitéve és két szemközti pad volt a falra erősítve. Az asztal végében pedig egy hatalmas ablak adta a fényt.  Elindultam a szobám felé és, amikor kinyitottam hagyományos barna ajtómat, újfent megdöbbentem. Velem szemben egy kétszemélyes franciaágy terült el. Az ágytól balra megint egy nagy ablak volt és előtte a szobához mérten egy hatalmas barna faíróasztal, amin egy lámpa, egy irattartó, és a tancuccaim sorakoztak fel. Az ágyam jobb oldala felől egy nagy és tágas szekrényt találtam. Amikor kinyitottam azt több, mint 10 ugyanolyan egyenruhát pillantottam meg. Fekete miniszoknya. Fekete felső. Fekete harisnya. A ruhám szegélyein világos lila  szövet ékeskedett. A másik 9 egyenruhán más-más színű szegélyek voltak. Felfedeztem az íróasztalom melletti könyvespolcokat, melyek üresen voltak a falon. Annyira lefárasztott az út idáig, hogy mire észbe kaptam már aludtam is.

***Reggel:

Fél órával a csengetés előtt keltem fel. Felvettem az egyenruhámat, amihez fekete topánka is társult… a ruha világos lila szegélyeihez tökéletesen illettek a szintén világos lila szemeim. Hosszú hajamat szenvedősen kifésültem és szaladtam át a suli részre. A sulit és a kollégium részleget egy nagy park választotta el, de ez nem annyira meglepő, hiszen a hegyekben vagyunk. Ahogy szaladtam a kacskaringós betonúton sötétlila hajam lobogott. Szememet a nap élénken fénylő sugarai vakították el. Hosszú és gyors árnyék követett az aszfalton. Reggelizni már nem volt időm így ki kell húznom ebédig.  Szerencsémre pont a tanárral egy időben érkeztem. Amikor megálltam az ajtóban hangosan csöngettek, hogy biztosan minden diák illetve tanár megjelenjen, ahol kell.

-        Nos. Csöndet kérek! Mint láthatjátok új osztálytársat kaptatok! Mutatkozz be kérlek. – nézett felém az osztályfőnököm.

-        S-sziasztok. A nevem Hinata Hyuuga. Angliából jöttem, de Japánban születtem… 17 éves vagyok.

-        Remek. Kérlek ülj le oda. Mostantól ott lesz a helyed. – szó nélkül leültem a harmadik padsorba az egyik ablak mellé. A nap nem telt vészesen. Összesen 4 ofő óra volt és utána lehetett készülni holnapra  a szobánkba.