Yoi az utolsó órára nem ment be, hanem nekiindult a városnak. Találkozni akart valakivel, aki fontos volt számára. Megbeszélték, hogy találkoznak. Előtte azonban más felé vitte az útja. Kiért a belvárosból és egy kisebb házhoz ment. Becsöngetett és várt. Hamarosan egy idősebb nő nyitott ajtót, Yoi pedig mosolyogva belépett. Az idős nő, mintha várta volna, bevezette a nappaliba. Mindketten leültek, és Yoi megszólalt:

- Miya, muszáj segítened. Külön kérte, hogy mondjam meg. Sok gyereket vittek az óvóhelyre.

- Segítek, amit tudok, de te is tudod, a legtöbben más feladatot végeznek. És igazából minél többen segítenek nektek, annál valószínűbb, hogy felfedezik őket.

- Értem – szontyolodott el Yoi.

Tudta, hogy nehéz kérés, és azt is, hogy Miya-nak igaza van. De reménykedett. Viszont egy valami nem hagyta nyugodni.

- Emlékszel, hogy beszéltem Ebryee-ről, akit visszaküldtek. Sokat gondolok arra, amiket mondott. És igazából rossz érzésem van Eliza kísérleteivel kapcsolatban. Egy belső hang suttogja, hogy a kettőnek van közös mozzanata.

- Még mindig kísérletezik? – kérdezte mérgesen Miya. - Azok után, ami a legutóbbi kísérlete miatt történt?

- Tudtad, hogy van egy kislánya? Furcsa kislány. Aranyos, de furcsa.

- Hogy néz ki? – jelent meg hirtelen egy fehér hajú, fehér szemű nő.

- Kék a haja és… - kezdte Yoi, de a fehér szemű nő közbe szólt.

- A sötétség, ami elnyelte a világosságot, ami képes rá, még itt settenkedik a látóhatáron. Ez a gyermek hozza el a világ végét.

- Tudod, hogy mivel kísérletezik Eliza? – kérdezte hirtelen Miya, mielőtt Yoi kikerült volna a döbbenetből.

- Nem… - suttogta Yoi.

- A duras és az őrző vér egyesítésével. Valószínű, hogy rájött, miként lehet.

- Buruu egy hibrid? – kérdezte Yoi. – Ti tudtátok?

- Igen, sejtettük, de nem voltunk benne biztosak – folytatta Miya. – Eliza képes volt rejteni őt előlünk.

- Mit kell tennünk? Mit tehetnénk?

- A gyermeknek halnia kell – mondta hideg tényként a fehér szemű nő, majd eltűnt.

Yoi agya zsibbadt a sok információtól, amit meg kellett emésztenie. Igyekezett, hogy odaérjen a találkozóra.

            Luka meglepetten vette Tsukumo kérését, hogy találkozzon Hotsuma-val, aki tudatni akart vele valamit Yoi-ról. Mikor megkapta az üzenetet, épp Lain-nal beszélgetett a közös múltjáról a Giou- klánnal. Luka meg is érkezett a találkozóra, ami egy utca volt, a belváros szélén. Hotsuma ott állt a járdán egy fának dőlve. Mikor meglátta Luka-t elmosolyodott:

- Nem gondoltam volna, hogy eljössz – mondta.

- Mit akarsz? – kérdezte Luka.

- A barátnőd szerintem tilosban jár – mutatott nem messze lévő sarokra.

Luka meglepetten látta ott Yoi-t, amint épp várt valamire. Nem, ez nem lehet, hisz ő az iskolában van. Pedig ő az. Akkor mit keres itt?

- Már egy ideje követem a lányt – szólalt meg Hotsuma. – Takashiro rám bízta, hogy figyeljem őt. Mielőtt idejött, még tett egy látogatást egy idős nőhöz. Mikor eljött tőle, elég elgondolkodó volt. Egyenest idesietett és most… - ekkor megállt egy autó a lány mellett és egy férfi szállt ki belőle.

Mikor kiszállt a férfi, Yoi a karjaiba borult vidáman. Luka szívében éles fájdalom hasított és valami új, fékezhetetlen düh vett erőt rajta. Hirtelen mozdult, s bár hallotta Hotsuma tiltakozását, nem foglalkozott vele. Pillanat alatt megtette a távolságot és a férfi nyakát megragadva, az autóhoz nyomta. Yoi felsikoltott, majd próbálta Luka kezét lefejteni a férfi nyakáról. Ez ingerelte az amúgy is dühös duras-t.

- Luka! Engedd el! Ő a bátyám!! – kiáltott mérgesen Yoi.

Lassan jutott el a duras tudatába az információ. Hotsuma is elmondta, miközben segített Yoi-nak megmenteni a férfit. Végül elengedte. A férfi köhögve vett levegőt.

- Szóval ő az, akiről meséltél – szólalt meg a férfi, miután újra magához tért.

- Igen, ő Luka. Luka ő a bátyám Higure.

- Neked van testvéred? – kérdezte Hotsuma.

- Igen, van. Ebben a reinkarnációmban.

- Te, pedig Renjou Hotsuma vagy – szólalt meg újra Higure. – A Giou- klán egyik Zweilt-je.

- Honnan tudod? – kérdezte furcsállva Hotsuma.

- Nos, nem csak a Giou- klán harcol a sötétség ellen. De most kell beszélnem egy kicsit a húgommal.

- Higure! Nem akar ennél több segítséget adni – szólalt meg Yoi. – Nem hívhatjuk fel rájuk a figyelmet.

- És mi lesz? Előbb-utóbb Lain megtalálja őket!

- Majd kitalálok valamit. Viszont Buruu-t… sajnálom. De hogyan tegyük meg? Megtegyük?

- Biztosak benne? – kérdezte Higure. – Olyan kedves kislány.

- De te is tudod, hogy ingatag az ereje.

- Igen. Legtöbb gyerek fél tőle. Ráadásul Eliza egyre inkább bezárva tartja.

- És az őrült fickóról tudunk valamit?

- Seroga Kurai-ról? Eltűnt. Egy ideig tudtuk követni. Annyit tudunk, készül valamire.

- Meg kell találnunk! Én, majd beszélek Elizával.

- Vigyázz magadra, Yoi, kérlek! - ölelte magához Higure, majd Luka-ra nézett. – Vigyázz rá!

- Úgy lesz! – válaszolt Luka.

Higure még Yoi-ra mosolygott, majd elhajtott a kocsival. Alig ment el, már megjelent egy nagyon ismerős autó a másik irányból, mint amerre Higure ment el. Yoi arcáról lefagyott a mosoly, mikor az ismerős autóból Lain szállt ki, felettébb ingerülten:

- Megmondanád, hogy mit csinálsz?!! – lépett a lány elé. – Megmondtam, hogy soha sehova ne menj egyedül!

- Ne is voltam egyedül! – vágott vissza Yoi.

- De mit keresel itt? Miért nem vagy az iskolába?

- Mielőtt neki kezdene a meséjének – lépett oda Hotsuma. – Azt hiszem, meghívásotok van a birtokunkra.

Luka Yoi mellé állt, jelezve, hogy nélküle sehova. Yoi megfogta a duras kezét, szintén kiállva mellette. Hotsuma csak húzta a száját, majd Lain felé fordult:

- Add ide a kocsi kulcsot! – kérte a nőtől.

- Még mit nem!

- Rendben aranyom, te maradhatsz is. Luka és én képesek vagyunk magunk erejéből eljutni a birtokra, még Yoi-val együtt is.

Lain egy percig izzó tekintettel nézett a férfi pimasz képébe, majd a kezébe adta a kulcsot.

- Köszönöm! Szálljatok be!

Mikor mindannyian beszálltak, Hotsuma nekiindult a belváros felé.

            Hotsuma megállt a kastély bejárata előtt és kiszállt. Az ajtóban már várta Shuusei, akit meg sem lepett a kis társaság, akit magával hozott. Lain Hotsuma sarkában lépett be az ajtón, mögötte Luka és Yoi. Odabent, mintha vártak volna rájuk ott volt Toko, Tsukumo, Kuroto, Senshirou és Takashiro. Valószínűleg Tsukumo figyelmezette őket, hisz neki mondta telefonba, miközben Yoi a bátyával beszélgetett. Takashiro szólalt meg:

- Miért hoztad őket ide, Hotsuma? – kérdezte szigorúan. – Tudod, hogy ez egy…

- Nyugodj meg, Takashiro! – szólt közbe Hotsuma. – Azt mondtad, ha valami furcsát és érdekes, hasznos dolgot találok, szóljak! És íme! – mutatott Yoi-ra.

- Ő csak egy lány – mosolygott félmosollyal Takashiro. – Bár minden tiszteletem az övé, de…

- A bátya az Anzen-saku embere. És van egy olyan érzésem, hogy többet tud mindenről, mint én sejtem. Igaz, Yoi?

Mindenki a lányra nézett, aki zavartan nézett körbe:

- Mire gondolsz? – kérdezte halkan.

- Te tudod, hogy hol vannak a gyerekek, akik eltűntek. A bátyád védelmet kért a barátodtól, akinél jártál a mai nap – mondta Hotsuma.

- Ez igaz, Yoi? – lépett a lány felé Lain. – Te tudod, hogy hol vannak?! Miért nem szóltál?!

- Ők meg tudják védeni őket! – válaszolt a lány. – Ők az egyetlen esélyük. Azért nem akartuk, hogy tudj róluk, hogy védve legyenek.

- De, bíznod kellett volna bennem! – kiáltott a lányra Lain.

- Nem benned nem bíztam! – kiáltott vissza Yoi. – Rengeteg ellenség van a sötétség szolági között, akik bármikor képesek megölni őket. Ezért nem tudtál a bátyámról sem.

- Kik azok, akikben jobban megbíztok? – kérdezte még kicsit sértett hangon Lain.

- Nem hatalmaztak fel, hogy felfedjem a kilétüket. Annyit tudok mondani róluk, hogy évezredek óta a sötétség ellen küzdenek. A fényt képviselik a világban. Jóval erősebbek, mint a Zweilt-ek vagy akár a duras-ok

- Az őrzőkre gondolsz? – kérdezte Luka.

Yoi meglepetten nézett rá, majd bólintott.

- Mikor betöltöttem a tízedik életévem, – kezdte Yoi – az eredeti és első Yoi emlékei megjelentek az álmaimba, rá két napra találkoztam Miya-val. Beszélgettünk, és én elmondtam mindent, amit az álmaimban Yoi mutatott nekem. Segített megérteni, és mintha tudta volna, hogy mi fog történni. Összehozott a bátyámmal, majd bemutatta az ő világát, ahonnan saját akaratából eljött. Hallottam egy történetet, egy őrzőről, aki beleszeretett egy duras-ba, de a duras mást szeretett. Csak akkor lehetett az övé, ha egyesíti önmagát azzal, akit a duras szeret, ezzel megmenti a duras szerelmét, és örökké együtt maradhatnak. Ám ami utána jött, még szörnyűbb volt, mint bármi – a világ elpusztult. Az utódok mindent felemésztettek, és a sötétség elnyelte a fényt… - a végét elsuttogta, majd hirtelen felkiáltott – Eliza!!

Majd az ajtó felé rohant:

- Meg kell állítani! – kiabálta rohanva, mindenki követte. – Muszáj elmennünk hozzá! – tette hozzá.

- Mi történt?! – kérdezte Lain.

- Meg fogja… ölni őt! – kiáltott Yoi a birtok határa felé szaladva.

Luka elkapta, és maga felé fordította:

- Nem mehetsz egyedül! Se gyalog! – mutatott Lain autójára.

- Szálljatok be! – vette a lapot Lain.

Hotsuma Takashiro-ra nézett, miközben a hármas beszállt a kocsiba.

- Kövessétek őket – utasította őket Takashiro. – Segítsetek, ha kell.

Hotsuma elvigyorodott, és kocsikba ülve követték a hármast.

            Yoi egész úton újragondolta az egészet, ami arra sarkalta, hogy most nekivágjanak az útnak. De minden erre mutatott. Mindvégig érezte, ott volt az orra előtt. Talán csak nem akarta észrevenni. Ebryee mondta el az első Yoi-nak azt a történetet, amit mesélt az előbb a többieknek. Ezt még akkor mesélte neki, mikor próbálta rávenni, hogy állítsa le a harcolókat. Aztán eszébe jutott Miya, mikor mesélte, hogy egy őrző furán viselkedik az utóbbi időben. Az őrző követni kezdett egy duras-t, és nem azért, mert meg akarja ölni. Összeállt a kép a fejében, miután megtudta azt is, hogy Yuki kicsoda. Tehát Luka beleszeretett volna Yuki-ba, Luka-ba pedig egy őrző. Az őrző felajánlja, hogy egyesül Yuki-val, aki megmenekül az örökös körforgásból, ami kínok közötti halálával végződik mindig. Miután egymásra találnak, és végre békében és boldogságban léteznek, megszületnek az utódaik. Az utódok olyan erőt birtokolnak, ami akaratlanul is elpusztítja a világot. A sötétség szintén rájön a titkukra és megkezdődik egy olyan harc, aminek vége a megsemmisülés. Ez volt a cél, hogy Luka sose szeressen bele Yuki-ba. Yoi akaratlanul is Luka-ra nézett. Szíve fájt, hogy talán az egész kapcsolata a duras-szal egy álom, egy félreértés. Talán ha most megismeri Yuki-t, rájön, hogy Yoi nem is az igazi párja. Talán mégsem kéne, hogy találkozzanak. Luka ránézett, és Yoi legszívesebben zokogva könyörgött volna, hogy esküdjön meg neki, hogy soha nem fog senkit szeretni rajta kívül. Senkinek nem engedi, hogy elvegye tőle a duras szerelmét. Elkapta a tekintetét, mert Lain kérdezte, hogy merre menjenek. Yoi elmondta a címet, majd az ablakon nézett ki. Remélte időben érkeznek. Elővette a telefonját és felhívta a bátyát. A bátya nem vette fel a telefont. Behunyta a szemét és remélte, Miya hallja a gondolatait. Szüksége volt rá. Tudta, hogy az nő képes a telepátiára. Arra rezzent fel, hogy Luka megérinti a kezét. Miért fáj neki most ez a közelség? Tudatosan nem nézett a duras-ra, csupán ő is megfogta a férfi kezét. Ennyit bírt tenni. Megérkeztek a célhoz, és Yoi kiugrott a kocsiból, mielőtt az még megállt volna. Szaladt az elhagyatott épület felé. Tudta, hogy Eliza itt lesz. Mindig itt szokott lenni. Amint belépett a bejáraton, távolabbról küzdelem zaja hallatszott. Yoi sietett a hang felé, nem érdekelte, hogy se fegyvere, se ereje nem volt ahhoz, hogy bárkit megállítson. Érezte, hogy mögötte ott van Lain és Luka, sőt még a Zweilt-ek is megérkeztek. Senki nem beszélt, tudták, hogy mi a dolguk. Yoi benyitott egy ajtón, ami a főlabor volt, még mikor működött az épület. Odabent megtorpant egy percre, mert mindenhol összetört laborkellékek voltak. A földön észrevette Eliza-t. Odasietett mellé. A nő még lélegzett, de már nem sok ideje volt. Felismerte Yoi-t és suttogta:

- Elvitte... Buruu-t... - mutatott az oldalsó ajtóra, majd meghalt.

Yoi szíve majd megszakadt, de muszáj volt elkapni, aki elvitte a kislányt. Felpattant és elsietett az oldalsó ajtó felé, amin Luka és a Zweilt-ek már kisiettek. Lain a nyomában volt és próbálta megfékezni, de aztán inkább engedte, csupán a fegyverével fedezte őt. Felértek a felső szinten lévő másik laborba, ahol Luka és a Zweilt-ek körbe vették a kislányt pajzsként tartó Seroga Kurai-t. A férfi szemében őrület villant a fegyvert tartó ellenfeleire:

- Nem állíthattok meg! - kiáltott. - Egy duras véd engem!

Miközben beszélt Yoi Buruu-ra nézett. A kislány belenézett a szemébe. Érezte, hogy a tudata megérinti az övét. Onnan tudta, mert már volt alkalma tapasztalni ezt. A kislány képekkel, érzésekkel bombázta a tudatát. Mindnek egy volt az értelme. Tudja, hogy mi a vége, hogy neki meg kell halnia. Nem érzett neheztelést, pusztán elfogadást. Yoi-nak mégis nehéz volt meghozni a döntést. Ki kellett használnia, hogy Kurai nem figyel rá. Hiszen ő csak egy ember volt, egy senki. A férfi minden figyelme Luka-ra összpontosult, mivel felismerte, hogy ő a legerősebb. Yoi hirtelen cselekedett, senki nem tudta megállítani. Kikapta a mellette álló Lain kezéből a pisztolyt és Buruu-t vette célba. Még suttogta:

- Bocsáss meg, Buruu – és elsütötte a fegyvert.

Buruu igyekezett úgy helyezkedni, hogy a lövedék biztosan eltalálja őt. Át is ment a kislány mellkasán és még Kurai is megsérült. Buruu összeesett, és miközben a föld felé hullott, Kurai felkiáltott:

- NEE!! - és már Yoi felé hajította a kezében lévő kést.

Mielőtt azonban a fegyver eltalálta volna a lányt Luka megállította. Eközben a Zweilt-ek egyszerre csaptak le a figyelmetlen férfire. Yoi odasietett a haldokló Buruu-hoz, aki mellett ott feküdt Kurai is.

- Menekülj, Yoi... - suttogta Buruu és a mellkasa fényleni kezdett.

Luka elhúzta Yoi-t és mindannyian rohanni kezdte kifelé. Alig értek ki, mikor egy hatalmas fény ölelte körbe az épületet. Luka testével védte a két nőt, bár Yoi tudta ez nem sokat fog érni. Mikor elérte őket a fény valami eltérítette, és mint egy védőernyő oldalainál elment mellettük. Yoi felnézett az ernyőt generálóra. Egy fiatal srác állt köztük és az épület között. Miután a fény eltűnt, az épület helyén sem volt semmi. A fiatal srác térdre esett, mire a Zweilt tagjai hozzá siettek:

- Yuki! - kiáltották, de a srác elvesztette az eszméletét.

Yoi felnézett Luka-ra, aki őt nézte. Tekintete tele szerelemmel, amit a lány felé sugárzott. A duras lehajolt és megcsókolta. Yoi-ban minden kétség megszűnt.

            Lain fel-alá mászkált és próbálta megemészteni, ami történt. Takashiro levette a válláról a terhet, hogy az eltűnt épület és emberek után bárki kérdezősködjön. Valahogy tudta, hogy kinek és mit kell mondani az ügy érdekében. Ráadásul senki nem akadékoskodott, ami eleve gyanússá tette a férfit. Vajon hány eltűnés és egyéb dolog írható a számlájára? És miért félnek ennyire tőle még magas pozícióban is? De igazából nem is érdekelte. Ez az egész nagyon furcsa volt számára. Duras-ok, őrzők, Zweilt-ek, különös képességek. Mintha hirtelen egy meseországba került volna. Lenézett a fegyverére, ami szinte nevetségesen gyenge volt ebben a harcban. Pedig ő akart harcolni, ő is küzdeni akart a gonosz ellen!

- Megállnál már végre? – hallotta Yoi morgó hangját a kanapé felől.

Az Alkonybirtokra mentek vissza a többiekkel. Mindannyian várták, hogy Yuki magához térjen. A srác megvédte őket a pusztulástól, ami önmagában szimpatikussá tette Lain számára. Lain most megállt és szigorú arccal nézett Yoi-ra:

- Veled még nem végeztem, Yoi! - mordulta.

Yoi elszomorodott és felnézett Luka-ra, aki egész végig őt nézte ábrándozva. Lain szinte látta a lány felé sugárzott szerelmet. Még senkit nem látott, aki ennyire erősen szeretett volna valakit. Kicsit irigyen figyelte őket. Vajon lesz- e valaki, aki ennyire szeretni fogja őt? Sóhajtott és mérges volt magára. Ő nem szokott ezzel foglalkozni.

- Ne haragudj a kislányra – szólalt meg nem messze tőle Hotsuma. - Neki is nehéz dolga volt, hiszen annyi mindent tudni és semmit mondani. Elég nagy teher.

- Ó, milyen megértő valaki – gúnyolódott Lain.

Hotsuma komolyan nézett Lain szemébe:

- Vannak emberek, vannak pillanatok, akik és amik megérdemlik a tiszteletünket. Egy egyszerű lány képességek nélkül egy olyan világban mozog, ahol bármikor megölhetik, csupán mert kapcsolatban van olyanokkal, mint mi. Te is tudhatod, hogy nem sokan képesek erre.

Lain nem válaszolt, de a hallgatása elég volt, hogy mindenki értse. Bármi is lesz ezután, ő végül is odakerült, ahová akart. Egy csapatba, akik az igazságért és a jóságért az életüket is feláldoznák. Akik a frontvonalon vívják a harcot a sötétség ellen. Hát akkor most itt az ideje, hogy fegyvert szerezzen.

- Honnan van fegyveretek? - kérdezte hirtelen Lain.

- Minden Giou- klántag rendelkezik egy saját képességgel és fegyverrel – szólalt meg Shuusei nevű fiú. - Ez mindig velünk marad, még a következő reinkarnációban is.

Hosszú csend telepedett a nappalira. Lain kicsit reményvesztetten gondolkodott, hogy hogyan tovább.

- Én tudok segíteni... - suttogta Yoi. - Legalábbis tudom, hogy ki tud. Talán segít, talán teljesíti a kívánságod. Nem mindig teszi meg. Amúgy is menni akarok hozzá. De csak mi ketten mehetünk!

Mindenki meglepetten nézett Yoi-ra. A lány nem nézett rájuk, csak a körmét piszkálta zavartan. Lain félmosollyal horkantott. Yoi mindig tartogat meglepetéseket.