A hallban maradtak egy percig elgondolkodtak. Toko épp indult volna a szobájába, mikor Isuzu megszólalt:

- Yukai gyermek vár, igaz? - kérdezte, mire Toko dermedten ránézett.

A szobában vágni lehetett a csendet.

- Honnan...? - kérdezte Toko.

- Orvos vagyok... nem hülye. Ikrek lesznek... és gondolom Luka az apjuk – vázolta fel a tényeket Isuzu.

Toko, csak bólintott:

- Nem akarta elmondani, mert félt, hogy bajunk lesz. De most, hogy megtudta a másik nőnek a nevét, szinte retteg. Tud valamit... talán jobb lenne vigyázni azzal a másikkal.

- Lehet, hogy ő az, akit a másik látomásban látott? - kérdezte Tsukumo.

- Másik látomás? - találta meg a hangját Hotsuma.

- Mit látott? - kérdezte Shuusei.

- Másik ikreket születni, akik elpusztítják a világot, és csak a tiszta szívű ikrek állíthatják meg.

- Miért érzem úgy, hogy kezdünk lemaradni a dolgokról? - kérdezte Kuroto. - Ez már egy új szintű harc.

- Egyet tehetünk – mondta határozottan Toko. - Yukai mellett maradunk, ameddig csak lehet, hiszen szüksége van ránk! Mert bárhogy is néz ki, és bárhogy hívják, ő Yuki! Luka nem közülünk való, mégis kiáll mellette, és az életét is kockára érte, és a gyerekekért!

- Toko-nak igaza van! - állt mellé Tsukumo. - Segítenünk kell nekik!

Hotsuma elvigyorodott:

- Naná, hogy segítünk. Ki nem maradnék egy jó csatából!

- A feladatunk Yuki védelme – kezdte Kuroto. - S igazad van, Toko, bár más a neve és a külseje, ő Yuki! Ezért ezt a feladatot végre kell hajtani!

- Sosem maradnék el a társam mellől... és Yukai mellől sem – mondta  Senshirou.

- Yukai olyan, mintha a testvérem lenne. Semmilyen jóslat nem állhat az utamba – tette karba a kezét Shuusei.

- Valakinek vigyázni kell rátok... és Yukai-nak orvosra is szüksége lehet – mosolygott Isuzu.

- Oké, akkor mi lesz Takashiro-val? - kérdezte Hotsuma.

- Egyelőre nem szólunk neki – mondta Toko. - Ő nem mindig tud emberként gondolkodni.

A többiek beleegyezően bólintottak.

- Köszönöm nektek – hallották Luka hangját, aki a lépcsőn állt az árnyékban, most előrébb lépett.

- Hogy van Yukai? - kérdezte Toko.

- Elaludt. Sodom vele van.

- Holnap mindenképp meg kell vizsgálnom... - kezdte Isuzu, de látva Luka villogó tekintetét hozzátette – Ezt muszáj, minden terhest megvizsgál egy orvos. Ráadásul ők duras-ember hibridek...

- Ha Yukai engedi, akkor lehet! - mondta Luka ellentmondást nem tűrően.

- Csak is – válaszolt nyugtatóan Isuzu.

- Szerintem tényleg tegyük el magunkat holnapra – szólalt meg ásítva Tsukumo.

Mindenki némán egyetértett és elszállingóztak. Toko maradt még Luka társaságába.

- Ha szeretnéd, bent aludhatok Yukai-nál, amíg te pihensz egy kicsit – mondta a lány. - Neked is pihenned kell, hogy meg tudd őket védeni.

Luka egy percig csak maga elé nézett, Toko már azt hitte nem is fog válaszolni.

- El kell intéznem valamit, addig jó lenne, ha vele lennél... - suttogta a duras.

- Rendben – mosolygott Toko és elment a szobák felé.

            Yukai hirtelen ébredt fel, mint mindig. Mellette Toko nyöszörgött fel. Yukai egy pillanatra nem értette, mit keres a lány nála. És hol lehet Luka? Biztos nem ment messzire, elvégre nem lehet örökké mellette. Óvatosan, hogy Toko-t ne ébressze fel, a fürdőbe ment. Odabent a nagy álló tükörben nézegette magát. Még nem volt nagy hasa, de mégis változott az alakja. A tartása is fokozatosan készült fel a drága terhek viselésére. Bármennyire is, testileg és lelkileg nehézséget hordoz, most erős és teljes boldogságot érzett. Hagyta, hogy az érzés minden kétséget és félelmet kimosson belőle. Ebből az érzésből a két magzat felé is sugárzott azzal az üzenettel, hogy szereti őket. Lefürdött, majd egy törülközőben kilépett a fürdőből. Toko még mindig aludt, Luka meg sehol nem volt. Felöltözött az átszabott egyenruhába, majd az órára nézett. Egy óra múlva menniük kell az iskolába. Odament az ágyhoz és ébresztgetni kezdte Toko-t:

- Hallo, ébredj! Iskola! - rázogatta a lányt.

Toko ijedten felült, aztán nyűgösen, mégis mosolyogva nézett Yukai-ra:

- Jó reggelt! Hogy vagy? - kérdezte.

- Jól köszönöm, de mennünk kell az iskolába.

- Hát a tegnapi nap után semmi kedvem... - morogta.

Kopogtak az ajtón.

- Luka nem szokott kopogni... - motyogta Yukai. - Gyere be! - szólt ki.

Az öt fiú lépett be egymás után az ajtón. Yukai furcsállva nézett rájuk, mivel egyiken sem volt iskolai egyenruha.

- Ma nincs iskola? - kérdezte Yukai. - Amúgy mit szeretnétek? - de szinte azonnal Toko-ra nézett szomorúan, vádlón. - Miért mondtad el nekik!

- Isuzu jött rá – védekezett Toko. - A fiúk, pedig igenis kiállnak melletted! Igaz?

A fiúk mind Yukai-ra mosolyogtak, aki hálásan, de kicsit szomorúan viszonozta a mosolyt:

- Köszönöm. De akkor sem értem, hogy...

- Ma nem megyünk be – szólalt meg Shuusei, és a lányhoz lépett.

A többiek leültek, ahová tudtak.

- Láttuk, tegnap furcsán reagáltál a nő nevére – kezdte Tsukumo. - Ismered?

- Igen... ismertem. Ő egy megtévedt őrző. Meg kellett volna ölnöm, mint minden ilyet, de a testvére, aki a legjobb barátom volt, megkérte, hogy adjak neki esélyt a javulásra. Életben hagytam. Sokáig semmit nem tudtam róla. Rejtőzködött, és hol itt, hol ott segítette a sötétség munkáját. De mindig sikerült rávennem magam, hogy megtartsam az ígéretem. A testvére, Kleys, tisztalelkű, nemes őrző volt, ő vette át Yuki helyét mikor egyesültünk. Kétlem, hogy Isadora boldog, hogy a testvére meghalt miattam. Isadora sok szörnyűséget tett, de a testvéréért rajongott. De fogalmam sincs, hogy ez a nő ugyanaz, mint akit én ismerek. Ha ő az, akkor nagy veszélyben vagyunk. Isadora már őrzőként is hatalmas erővel rendelkezett. Bár engem inkább az tölt el aggodalommal, amit a jós mondott. „ A tiszta gyermekek egy megszentelt sötétből születnek meg” Ez a mondat ugyan úgy rám is igaz, mint őrá.

- Megszentelt sötét? - kérdezte Kuroto.

- Luka lehet az... de lehet Isadora is.

- De a jós azt mondta, hogy te megérzed, melyikek azok... - vélekedett Toko.

- A döntéseim hatására elég sok galibát okoztam már. Mi van, ha tévedek?

- Nem kell egyedül megoldanod mindent – hallatszott az erkély felől Luka hangja.

A duras a lányhoz lépett. Yukai szívébe béke költözött, mintha a férfi puszta látványa erővel ruházta volna fel. Végül is mitől fél, ha ilyen csodás valaki áll mellette. Ráadásul, immár nincsenek egyedül, mert a csapat elfogadta őket. Jöhet bármi, most már képes rá, hogy szembe kerüljön vele. Ekkor megkordult a gyomra, mire zavartan elmosolyodott:

- Bocsánat... azt hiszem, ennem kéne – nevetett.

A nevetése, mintha elűzte volna a többiek aggodalmát és félelmét. Mindannyian elindultak kifelé, csak Luka maradt vele. Yukai gyorsan átöltözött egy kényelmesebb ruhába és már mentek is le. Az étkezőben a többiek javában ettek a szokásos beszélgetések, viccelődések és ugratások mellett. A lány nem engedte, hogy Luka kint maradjon, hanem maga mellé ültette.

             Selyas figyelte a közeli ház tetejéről, hogy Isadora beszáll az autóba. Mikor a nő megtudta, hogy a testvére nincs többé, könnyű volt rávenni a bosszúra. Igen, Selyas bosszút akart. Mikor látta, hogy Kleys feláldozza magát, és Ő még csak meg sem bünteti Kyaria-t, se azt az undorító duras-t megérett a szívében az érzés és a fejében a terv. Isadora még arra is hajlandó volt, hogy gyenge emberi testben kihordja Selyas gyermekeit. De mind ez csak eszköz volt az egykori őrző kezében. A kínt, ami majd ez okoz Kyaria-nak, minden vágya. Tudta, hogy Isadora valószínűleg meghal, de a két gyermek viszont élni fog. Ők ölik meg azokat, akik megölték Kleys-t, mert azt tették. Megölték a szerelmét. Bolond volt, mikor azt hitte Kyaria-t szereti. Pedig szíve Kleys-é volt most és örökkön-örökké. Ami a többi őrzőt illeti, egyik harcos sem találja meg őket, de ha meg is, nem képesek végezni vele. Egy harcos lenne képes megtalálni és legyőzni őt. Kyaria. De ő nem tud róla, ezért vonta be Isadora-t. Ezért hozott létre egy új fajt. Őrzők dupla erejét, hordozó gyermekeket. Az ő erejük ellen Durasok és őrzők ereje sem lesz elég. S bár ott vannak a Zweilt-ek, mégis a duras és Kyaria sorsa már meg van pecsételve. Ha velük végzett, semmi nem állíthatja meg, hogy lerombolja, és újjáépítse az univerzumot.

            Isadora kívülről az aggódó anyát mutatja, akit kényszeríttetek, de belül már felépítette a saját tervét. Tudta, hogy Selyas eszközként gondol rá, akár csak ő a beképzelt őrzőre. Az őrző nem tudta, hogy az idők folyamán a testében egy duras is él. Így a két gyermekek félig durasok, félig őrzők lesznek. Mindegy, építse csak a saját elképzelését. Ha majd útban lesz, könnyen megölheti. Szinte várta, hogy összetalálkozzon Kyaria-val. Megölte a testvérét. Kleys. Mindig rajongott Kyaria-ért, felnézett rá. Még könyörgött is Isadora életéért. Mindenkiről jót feltételezett, olyan naiv volt és most meghalt! A düh forrt benne, de az arcán semmi nem látszott. Mikor emberformát vett fel direkt nem változtatta meg a nevét, mert azt akarta, hogy Kyaria rettegjen. Igen. Jövök. Szinte fájt, hogy egy ideig még várnia kell, de tudta, hogy az idő neki dolgozik. Ha már végzett Kleys gyilkosaival, akkor elpusztítja a világot, és újjáépíti. Nem lesznek őrzők, se védők, se harcosok. Ami a rejtőzködő jósokat illeti… gyengék, ők maguktól pusztulnak el. Isadora nézte a mellettük elsuhanó tájat, és magában tovább szőtte a hideg, apokaliptikus gondolatait.

            Yukai hetekkel később már észrevett magán komolyabb változásokat. Az étkezései hullámzóak voltak. A közérzete és a hangulatai is össze-vissza csapongtak. Toko és Luka hűségesen mellette álltak ilyenkor, míg a többiek igyekezték távol tartani magukat a néha előforduló dühkitörésektől. De szerencsére olyan ritkán, és olyan rövid ideig jelentkeztek, hogy nem kellett sokáig nélkülözni a közelségüket. Ami a sírógörcseit illeti, azt még Luka is inkább Toko-ra bízta. A két lány tökéletesen megértette egymást. Toko mindig tudta, hogy Yukai-nak mikor mire van szüksége, sőt előre tudta jelezni az esetleges csapongásokat. A testi változások lassabbak voltak, de már valamennyire dudorodott a hasa. A mellei is bosszantó változáson mentek át. Bár az utóbbi dolgot úgy tűnt Luka nem nehezményezte. Aztán ott voltak a rémálmai, amik egyre gyakoribbak voltak és szinte valóságosak. Vívódott, hogy újra hívja a jósnőt, de inkább elvetette. Nem akarta tudni a sorsát. Az egyik este épp kint állt az erkélyen, mikor megjelent a jósnő. Yukai meglepetten nézett a mellé lépő nőre.

- A gonosz ereje nő – kezdte a jósnő. – Félek, mi is vele pusztulunk, ha a gyermekek meg nem állítják őket.

- Még mindig nem tudom biztosan melyikünké az… - suttogta Yukai.

- Tudni nem tudod, de hiszed és ez az, ami igazán fontos! Ha eljön a harc ideje… mi is előjövünk – tette hozzá a jósnő és el akart tűnni.

- Az összes jós? – kérdezte Yukai.

- Igen. Immár megmutatjuk, hogy ki mellett állunk… - mondta és eltűnt.

Szavai még bezengték a lány lelkét. Vajon milyen lesz ez a csata, mikor lesz? Szerencsére Takashiro nem engedte, hogy idehozzák Isadora-t, így Yukai még el tudta halasztani a szembesülést. A hasában megmozdultak a magzatok. Kezét a dudorodó hasára tette és lelkileg összekapcsolódott a fénylő tudatokkal. Minden este ezt tette. Akár csak Luka. Mikor úgy gondolja, Yukai már alszik a lány, érzi, ahogy lágyan érinti a hasát, és lelkileg a magzatokhoz kapcsolódik. Sőt úgy tűnt a magzatok szeretik, ha a duras kapcsolódik hozzájuk, néha meg is érzik, ha közelben van. De meg is érti őket, hisz az a mély szeretet, amit Luka felé és feléjük sugároz, felbecsülhetetlen.

- Yukai… - hallotta Toko hangját a szobából.

- Itt vagyok – válaszolt, mire a lány megjelent az ajtóban.

- Zavarlak? – kérdezte.

- Nem. Épp most mocorognak. Szeretnek éjszaka fent lenni – mosolygott Yukai.

Toko odament és ő is rátette a kezét a lány hasára. Az egyik magzat megint mozdult.

- Ó, tényleg… de ez még túl korai…

- Igen, Isuzu szerint gyorsabban fejlődnek, mint az emberi magzatok, elvégre… nem igazán emberek. Ha ilyen ütemben fejlődnek a rendes terhesség fele idejére megszületnek.

- De te hogy bírod? – kérdezte Toko a lányon végig nézve.

Az tény volt, hogy kicsit jobban igénybe vette a gyors fejlődés a szervezetét. A teste többi részén kicsit lefogyott. De szerencsére az étvágya jó volt és Isuzu kiötölte, hogy mi az, amitől a magzatok anélkül erősödnek, hogy Yukai szervezetét megterhelnék. Ám az a lötty nem tartozik Yukai kedvenc italai közé. De ha tényleg segített, akkor képes volt meginni. Már csak azért is, mert Luka arcán néha aggodalmat lát, mikor látja a terhesség viszontagsága miatti testi változásokat. Természetesen még így is gyakran szeretkeznek, mert Luka-nak még így is kívánatos a lány teste. A duras pedig bebizonyította, hogy tud olyan óvatos, mégis csodálatos lenni egy ilyen együttlét.

- Min merengsz? – kérdezte Toko, mire Yukai elpirult arccal elmosolyodott.

- Jól vagyok. Tényleg. Isuzu löttye hatásos, nem lesz baj.

- És… min merengtél… láttam, hogy elpirulsz… Halljam.

- Inkább ne kérdezd!

- Oké… amúgy is már társaságunk van – nézett a lány mögé Toko. – Jó éjt. Neked is Luka! – tette hozzá és elment.

Yukai érezte, hogy a duras hátulról átöleli. Belebújt az ölelésébe és abban a pillanatban a világ tökéletes volt.