Egy héttel később kezdődött meg újra az iskola. Tsukumo örült, hogy újra hétköznapi életet élhetnek. Ez alkalommal Yuki helyett Yukai ment velük. Az iskolában az igazgatóval Takashiro elintézte, míg másoknak azt mondták Yukai Yuki ikertestvére. Yuki pedig átment egy másik iskolába. Kint álldogáltak Hotsuma, Shuusei, Kuroto és Senshirou akik velük jöttek a Kamakura birtokról. A lányokat várták, de Luka nem volt sehol.

- Mit kell ennyit piszmogni! - morogta Hotsuma.

Hirtelen megjelent Luka a piros BMW-vel. Épp kiszállt mikor megjelent az ajtóban a két egymással sutyorgó lány. Yukai-on lazára szabott egyenruha volt.

- Jó reggelt, épp időben... - szólalt meg Hotsuma. - Még egy óra és már nem is érdemes iskolába menni.

- Bocsánat...- suttogta Yukai. - Kicsit kavargott a gyomrom reggel...

- Jól vagy? - kérdezte Tsukumo aggodalmasan.

- Igen, már jobb – mosolygott a lány.

- Ha tovább beszélgetünk, tényleg elkésünk – húzta a Toko az autó felé Yukai-t. - A sulinál találkozunk! - mosolygott Luka-ra, mikor Yukai beült.

A duras csak bólintott, beszállt a kocsiba és már el is hajtott. Mikor a többiek megérkeztek, Yukai és Luka az autó mellett álltak egymás karjaiban. Minden diák irigykedve nézte őket. Toko vidáman hozzájuk lépett:

- Luka! Már itt vagyunk. Vigyázok rá, ígérem – mosolygott a duras-ra.

- Itt leszek, ha végeztek – válaszolt és el is ment.

Toko Yukai-ba karolt és besétáltak. A többiek követték őket. Yukai egy osztályba került Toko-val, ami még inkább összekötötte a két lányt. Iskola után, bár Luka ott volt már, de a lányok a városban akartak nézelődni. A duras, mintha tudta volna, nem a kocsival jött és csatlakozott a lányokhoz. A fiúk döbbenten néztek a furcsa hármas után.

- Ez merőben furcsa – motyogta Shuusei.

- Valóban... annyira, hogy szinte égek a vágytól és megnézzem, hogy mit csinál a két lánnyal egy olyan duras, mint Luka – jegyezte meg Hotsuma.

- Kövessük őket? - kérdezte Kuroto.

A fiúk összenéztek, majd Hotsuma gúnyosan elmosolyodott:

- Én megnézem magamnak... - nevetett és nekiindult.

A többiek követték. Tsukumo érzékeivel hamar rájuk találtak. A lányok egy kirakatot néztek, ahol női ruhákat árultak. Luka teljes nyugalommal állt mellettük. Néha a két lány vele is értekezett, ilyenkor a duras hozzátette a maga elképzelését. Toko pedig hol nevetett, hol kiakadt a duras-ra, s ilyenkor Yukai szelíden suttogott valamit. Már vagy egy órát sétáltak és több üzletet megjártak, mikor Yukai megszédült. Luka elkapta és leültette. Toko arcán is aggodalom látszott és bár tele volt a keze csomagokkal utasításokat adott a duras-nak. Luka bólintott majd felkapta Yukai-t a karjaiba és eltűnt vele. Mire a fiúk odaértek Toko már egyedül állt a járdán keze tele pakkokkal.

- Mi történt? - kérdezte Tsukumo.

- Sejtettük, hogy itt vagytok a közelbe – nézett a fiúkra Toko. - Luka már egy jó ideje érzékelt titeket. Nos, akkor legalább segítsetek.

- Nem válaszoltál! - mordult rá Hotsuma. - Mi baja van Yukai-nak.

- Elfáradt. Ennyi. Semmi más baja nincsen. Ne aggódjatok, mire hazaérünk, már jól lesz.

Egy félóra múlva azonban, mikor beléptek a „kastély” bejáratán, mégsem látták Luka-t se Yukai-t. Csak Takashiro, Isuzu és Tachibana beszélgetett a halban. Mikor a csapat belépett, Takashiro összehúzott szemmel megszólalt:

- Yukai hol van? - kérdezte.

- Nem jöttek haza? - kérdezte Tsukumo.

- Nem. Beszélni akartam vele. Furcsa híreket tudtam meg, amit meg akartam vele vitatni.

- Milyen híreket? - kérdezte Toko.

- Keresgélni kezdtem a gyerekek után. Azt hiszem, megvannak.

- Hol? - kérdezték a fiúk, míg Toko „kik?”-et kérdezett.

- Egy nem messze lévő városban él egy nő, akik hamarosan ikreknek ad életet, de a gyerekek furcsa, természetfeletti erőt sugároznak. Holnap érkeznek ide.

- Akkor meg tudjuk védeni őket... - szólalt meg Shuusei.

Tsukumo szintén megkönnyebbülten mosolygott Toko-ra, de a lány úgy tűnt elmerült a gondolataiban. A fiú épp meg akarta kérdezni, hogy mi baj van, mikor lány észrevette és nemet intett a fejével. Bármin is gondolkodott, nem akarta, hogy bárki tudjon róla.

- Nos, akkor azt hiszem – kezdte mosolyogva Toko – megyek és elpakolok.

- De Luka-ék hol lehetnek? - kérdezte Kuroto.

Toko már a lépcsőfordulóban volt, mikor Hotsuma megszólalt:

- Toko-val voltak, és Yukai megszédült, mire Luka elvitte... Toko küldte őket valahova.

- Toko!? - szólt a lány után határozottan Takashiro. - Mi történt?

- Én csak haza küldtem őket. Yukai elfáradt, elvégre rengeteget talpaltunk. Ebből kifolyólag én is hulla fáradt vagyok! - tette hozzá morcosan és tovább sietett.

A többiek úgy tűnt elfogadják a dolgot, de nem Tsukumo. Egy húsz perccel később bekopogott a lány ajtaján. A lány épp az ágyán ült és kezében telefont tartott. Mikor látta a testvérét bejönni megnyugodott.

- Csak te vagy... Nem érem el Yukai-t. Bár gondolom, jól van. Luka vigyázz rá – mondta letéve a telefont az asztalra, majd leült a kanapéra.

- Oké – ült mellé Tsukumo – most pedig mesélj. Mi folyik itt?!

- Megígértem Yukai-nak, hogy nem mondom el senkinek. Fél, hogy veszélybe kerülünk, ha tudjuk.

- Akkor te honnan tudsz róla?

- Yukai nekem elmondta, mert szüksége van rám. Luka pedig azért tud róla, mert ő előtte nincs titok.

- A testvéred vagyok. Nekem elmondhatod.

- Talán nem lesz baj, ha elmondom, hisz nem is biztos... most, hogy megvannak a... - motyogta a lány.

Ekkor egy árny jelent meg az erkély ajtóban és egy ismerős hang suttogott:

- Toko... segítened kell...

A lány azonnal az ajtóhoz ment és felnézett Luka arcába:

- Mi történt? Hívtam Yukai-t... - kezdte.

- Alszik, de nagyon gyenge... félek... - motyogta aggodalmasan Luka.

- Hol van? - kérdezte Toko.

- Én is megyek veletek! - jött oda Tsukumo.

Luka csak bólintott majd feléjük nyújtotta a kezét:

- Fogjátok erősen – mondta, s mikor megtették, egy halk varázslattal eltűntek.

Egy régi romos házhoz kerültek. Luka besietett az egyik ajtón, a többiek követték. Odabent nem voltak falak, csak egy csodálatos rét, patakkal, fákkal és falmaradványokkal körülvéve. A patak mellett ott ült Yukai. Luka már mellette térdelt, mire Toko és Tsukumo odaért.

- Jól vagyok – válaszolt halk mosollyal Yukai, a kérdésre, amiről a másik kettő lemaradt. - Ne haragudjatok az aggodalom miatt. Újabb látomás vette el az erőmet.

- Egyre sűrűbbek... - vélte Luka.

- Biztos a magzatok erősebben kihozzák a képességeimet.

- Magzatok??? - motyogta elfehéredett arccal Tsukumo. - Te... gyereket... vársz...?

- Nyugodj meg, Tsukumo – simogatta meg a testvére arcát Toko.

- Ezt titkoltátok? - kérdezte Tsukumo.

- Igen, mert félek, hogy bajba kerültök... ők a... - magyarázta Yukai, de Toko közbeszólt:

- Takashiro azt mondta talált egy nőt, aki ikreket vár és a magzatok furcsa erőt sugároznak. Szerinte ők azok.

- Tessék? - kérdezte ijedten Yukai. - Akkor a mostani látomásom rosszabbra figyelmezet, mint gondoltam... - motyogta.

- Mit láttál? - kérdezte Luka.

- Két erős alakot... akik valamilyen tükör előtt álltak volna... de ezek szerint nem tükör volt, hanem azt jelentette... Muszáj beszélnem egy jóssal!

Be is hunyta a szemét és motyogni kezdett.

- Maradjunk? - kérdezte Luka.

- Maradhattok... - suttogta Yukai, és folytatta a hívás varázslatát.

Hamarosan meg is jelent egy hófehér ruhás, fehér hajú és fehér szemű nő.

-  Azyss, újra a bölcsességed kérem... - kezdte Yukai alázatosan, de a jósnő nem foglalkozott vele, csak megszólalt:

- Más erők is feltámadtak.... ravaszak, könyörtelenek... Csak kettő az igaz és tiszta szívű, csak ők állíthatják helyre az egyensúlyt.

- De melyikek azok?! - kérdezte Luka hirtelen, mire Yukai, Toko és Tsukumo ijedten néztek rá.

Ám a jós elmosolyodott és pont ránézett:

- Egy igaz és tiszta szívű csak nemes lélekből születhet, olyas valakiktől, akik képesek az önfeláldozásra! Lehet bármily sötét a vér, ha szeretettekért ontatott, akkor tisztább mindennél az univerzumban. Sosem az határoz, meg amik vagyunk, hanem amivé vállunk a tetteink által. De óvakodjatok, mert a sötét és világos nagyon közel van egymáshoz!

- Kérlek, adj egy jelet... - könyörgött Yukai.

- A tiszta gyermekek egy megszentelt sötétből születnek meg – válaszolt a jós – Te – nézett Yukai -ra – megérzed őket... mindig is érezted – tette hozzá és eltűnt.

Percekig senki nem beszélt, mindenki emésztette a hallottakat. Végül Tsukumo szólalt meg:

- Te jó ég, ettől a nőtől a hideg rázott ki.

- Ezért nem szoktak sokat érintkezni másokkal – kezdte Yukai. - Az első erősebb jóslatuk után mindnek fehérré válik a szeme és a haja. Senki nem tudja, hogy hány évig élnek... és hogyan, mert sose látják őket.  Azyss-t fiatal koromban ismertem meg, akkor teljesen máshogy nézett ki.

- De az őrzők halhatatlanok... - merengett Toko.

- Csak hosszú életűek, mérhetetlenül. De ők is meghalhatnak. Bár egy őrzőt megölni nem egyszerű, mert a legerősebbek az ismert univerzumban. Bár, azt hiszem... most megteremtettük a két új erőt.

- Ha jobban vagy vissza kéne menni – kezdte Toko. - Takashiro utánunk küld egy hadsereget.

- Igazad van... - mosolygott Yukai és lassan, Luka segítségével felkelt.

Összekapaszkodtak, és Luka segítségével visszatértek a birtokra. A „kastélytól” nem messze érkeztek meg.

            Yukai elmerengett az eddig történteken, a jóslatokon. Pár perc múlva már a „kastély” ajtaján léptek be.

- Hát ti merre jártatok! - szólalt meg Hotsuma, aki a hallban állt.

Mindenki ott volt és várták a választ.

- Elnézést, de Luka és én kicsit magunk akartunk maradni – kezdte Yukai.

- De Toko és Tsukumo mit keres veletek? - kérdezte Shuusei.

- Ők jöttek utánunk, hogy visszahozzanak – válaszolt Yukai.

- Megtaláltuk a gyermekeket... - kezdte Takashiro feléjük lépve.

- Igen, hallottuk – vágott közbe Luka.

- Idehozzák őt? - kérdezte Yukai. - Ki ő?

- Még nem ide hozzák. A neve Isadora... - mondta Takashiro.

Yukai szinte levegőt is elfelejtett venni attól, ami a név hallatán elfogta. Az eszébe több emlék bukkant fel a név viselőjéről, és egy sem volt szívderítő. Nem lehet, hogy ő! - gondolta. „Isadora kezd megtörni a sötétség felé” - hallja a fejében az Ő hangját - „Hamarosan el kell pusztulnia.” ekkor Klyes hangját hallotta: „Isadora még megmenthető, kérlek Kyaria, ő a testvérem.” És ő engedett Klyes kérésének. Mi van, ha hibázott azzal, hogy életben hagyta. Mi történt vele azóta? De kitől vár gyermeket? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejében, közben a legszörnyűbb érzés kerítette hatalmába. Szinte erőnek erejével tartotta magát, hogy a rettegés ne vegye el az eszét, tudatát. Megérezte Luka, Toko és Tsukumo tudatát, ahogy segítik őt. Megragadta a tudatukat és erőt merített belőlük. Nincs egyedül, erős lesz és megvédi azokat, akiket szeret. Hálásan nézett a mellette álló hármasra.

- Késő van – kezdte Yukai. - Nem lehetne holnap beszélni? Elfáradtam.

- De, igaz, ideje pihenni – mondta Takashiro. - Reggel friss fejjel megbeszélünk mindent. Jó éjszakát! - tette hozzá és, elment Tachibana-val együtt.

Yukai Luka kíséretében szintén a szobája felé tartott. Ma már nem akart semmire gondolni.