Yukai az erkélyen állt Luka-val, és élvezték a reggeli szellőt. Hirtelen megkordult Yukai gyomra, mire zavartan felnevetett:

- Azt hiszem ideje reggelizni... - indult befelé.

- Remélem, nem ebben a ruhában akarsz lemenni – mutatott a comb középig érő, lenge hálóruhára, amit tegnap felvett.

Yukai zavartan átkarolta magát, miközben a fejében sorban hangoztak fel a vészharangok. Így volt tegnap este? Luka így látta? Te jó ég! A sublóthoz sietett, és kihúzta az első fiókot. Női fehérneműk látványa ledöbbentette. Ajajj. Próbált a tudatában keresni bármit, ami használható volt ebben a témában, de úgy tűnt, Kyaria ezen tudása nem maradt meg benne. Jó, igaz Yuki is volt lány, de mikor? Kyaria pedig alig volt ebben a testben... előtte pedig halhatatlan volt, szinte szellem. Ha volt is valamiféle tudása, azok nem kerültek át ebbe a testbe. Luka-val nem beszélheti meg. Már a gondolattól is elsüllyed. Most is ott áll a teraszajtó keretének támaszkodva, karba tett kézzel, igézőn figyelve a lány minden mozdulatát. Yukai nyelt egy nagyot.

- Segíthetek? - kérdezte Luka kedvesen, mire Yukai bevágta a fiókot és elfordult, hogy a férfi ne lássa a vörös arcát.

Segíteni? Ő? Már a gondolattól is lángra kapott, odalent a combja között fura szorítást érzett.

- Nem kell... - lehelte nagyot nyelve, de a világért sem fordult volna a férfi felé.

Muszáj segítséget kérnie. De kitől? Hirtelen eszébe jutott egy mentő ötlet, egy reménysziget. Az egyetlen lány rajta kívül, csak ő segíthet. Sarkon fordult és kisietett:

- Mindjárt jövök – kiáltotta vissza, és szívdobogva kopogott Toko szobája ajtaján.

Szinte beugrott az ajtaján, mikor a lány kinyitotta.

- Mi...? - kezdte Toko a maga mögött becsukott ajtónak támaszkodó lány arcát látva.

- Segítened kell, kérlek – vágott a szavába Yukai.

- Mi a baj, Yukai? - kérdezte ijedten Toko.

- Én képtelen vagyok felöltözni... Úgy értem nem ismerem ezt a testet... És egy ideje fiú voltam... meg aztán Kyaria sem volt sokáig... Azt sem tudom, mit tegyek.

Toko elnevette magát, majd kedvesen átölelte:

- Semmi baj Yukai... Jó helyre jöttél. Gyere, segítek neked – húzta maga után a lányt Toko.

- De ott van Luka... - tiltakozott Yukai remegve.

- Majd kiküldjük! - válaszolt Toko, és már be is léptek Yukai szobájába.

Luka még mindig ott ácsorgott az erkélynél, bár most inkább a kanapé mögött. Meglepetten nézett a bejövőkre.

- Luka, kifelé! Menj a fiúkhoz! - intézkedett Toko, és lökdöste a duras-t.

- Jó van, ne lökdöss! - méltatlankodott Luka, és elment.

Yukai megkönnyebbülten sóhajtott. Toko nekiállt mindent elmagyarázni, és ruhát is választott Yukai-nak. Miközben Yukai öltözött, látta magát a tükörben, és ez is felkavarta. Már tudta, hogy Luka miért vonzódik hozzá... testileg. Jó, látta Kyaria-t előtte is, de nem így. Immár az ő teste volt. Ráadásul, mivel egy ideig fiú volt, tudta értékelni. Nem mintha akkoriban érdekelték volna a lányok, de azért vannak dolgok, amik természetesek.

- Kigyönyörködted magad? - kérdezte Toko nevetve.

- Ööö... igen – mosolygott zavartan Yukai. - Fura ez az egész.

Felöltözött – egy barna felsőt vett fel és barna szoknyát. A haját lazán hátul összefogta, és egy szandált vett fel. A két csuklóján meghagyta a vékony karkötőket, mert tudta, hogy azokkal képes előhívni fegyvert, mint a Zweilt-ek. Azt is tudta, hogy maradt képessége, bár még nem tudta,, hogy mi és mennyi, de nem volt védtelen. Toko-val elindult az ebédlő felé. Yukai szentül hitte, hogy Luka az ajtó előtt fogja várni, hogy kijöjjenek, ezért meglepte, hogy nem így volt. Toko, még bement a szobájába valamiért, majd együtt sétáltak le a lépcsőn. Yukai annyira kereste Luka-t, hogy az utolsó lépcsőfokokat elvétette és elvágódott. Már készült, hogy teste a lépcsővel találkozik, így meglepte, hogy helyette lágy, ám erős karok között találta magát. Felnézett a megmentőjére, aki nem más volt, mint Luka.

- Úgy látom, van, ami nem változik – mosolygott angyalian, miközben lábra segítette a lányt. - Még mindig veszély leselkedik rád.

- Köszönöm – motyogta zavartan Yukai.

Luka megérintette a lány állát és kényszerítette, hogy ránézzen:

- Szívesen... ez a dolgom... - suttogta bájoló hangon, minek következtében Yukai-t megint az ájulás környékezte.

Ennek eredménye az lett, hogy Luka karjaiban találta magát. Az illata, a teste, az egész léte. Csak az tartotta vissza Yukai-t, hogy meggondolatlan tettet vigyen véghez, hogy ereje nem volt hozzá.

- Luka! Hagyd abba! – hangzott, mint egy ébresztő Toko dorgáló hangja. - Teljesen elkábítod! - tette hozzá Toko, és kiemelte Yukai-t Luka karjaiból és eltámogatta a közeli fotelhez. Yukai egyszerre volt hálás és bosszús. De inkább azon igyekezett, hogy visszanyerje a lélekjelenlétét. Kicsit zavarban volt, mivel ott volt Hotsuma, Shuusei és Tsukumo. Miért kell ilyen gyengének lennie? A harcos énje kicsit bosszús lett, főleg mikor Hotsuma gúnyosan elmosolyodott. Legszívesebben beverte volna a képét. De ez legalább segített, hogy összeszedje magát. Mérgesen, pufogva indult az ebédlő felé. Egy kar állította meg a derekánál.

- Yukai... - kezdte Luka, de a lány feltett karokkal hátrált ki a férfi karjaiból:

- Most hagyjál... - morogta és elment.

Nem Luka-ra volt mérges, de egyszerűen észnél akart maradni. Amúgy is éhes volt.

            Luka nézte a lány távozó alakját, és tudta, most megint várnia kell. Tudták, hogy lesznek nehézségek, akadályok, harcok. Mégis, most ez valahogy sokkal, de sokkal nehezebb mindkettejüknek. Mégis mit tegyen? Muszáj lenne valamivel lecsillapítani a vágyakozását, mert lehet, hogy legközelebb képtelen megálljt parancsolni magának. Csak fél füllel hallotta Toko vitáját Hotsuma-val. Úgy döntött, inkább kimegy a friss levegőre. Talán egy-két vadászat valamilyen élőlényre megnyugtatja. Kicsit hiányolja a harcokat, azok legalább lefoglalták. Ahogy a kertben bóklászott gondolatai minduntalan visszatértek Yukai-ra. Végül már teljesen feldühödött a tehetetlenség miatt.

- Luka... - hallotta meg a háta mögött Yukai hangját.

Most mit csináljon? Képtelen volt megfordulni, mert érezte, hogy a benne égő tűz meglátszik a tekintetében, a mozdulatában. De a kínzás most kezdődött. Yukai a karját megérintve elé állt. Luka behunyta a szemét, hogy vissza tudja fogni magát. Ekkor megérezte az ajkain a lányét, a lány kezét a mellkasán és ez ledöntötte a falakat. A vad elszabadult. Magához rántotta a lányt, és szinte felfalta az ajkait. Minden porcikáját érinteni akarta, ezért a kezével a lány nyakától egészen a formás fenekéig végigsimította. A lány eközben a tarkóját simogatta, beletúrt a hajába, és próbált talpon maradni. Luka felkapta a karjába, és egy varázslat segítségével a lány szobájába teleportálta magukat. Leengedte a lányt, és még egyszer próbálta visszazárni a vadat, de a lány kibontotta a haját és újra hozzábújt egy csókkal. Luka furcsállva, eltolta magától. Mi van, ha ez valami varázslat, káprázat. Ám Yukai arcán látva a meglepetést és zavartságot, már tudta, hogy az igazi Yukai-jal van. Lehajolt a lány arcához és megcsókolta. Kinyílt felé lelkileg, és érezte a választ, az ismerős lélek érintését, ahogy óvatosan nyúlt felé. Ez teljesen biztosította arról, hogy kit tart a karjaiban. A simogatásokkal lekerültek a ruhadarabok, és már csak a puszta testük ért össze. Luka a lány ajkáról végig csókolta az arcát, a nyakát, a vállát és így haladt egyre lefelé, miközben lefektette az ágyra. Mellé telepedett és csókot lehelt a lány ajkaira. Még egyszer belenézett a lány vágytól csillogó szemébe, egyúttal magához ölelte a lány lényének sugárzását. Bármennyi veszélyen és életen át küzdöttek, akármennyi akadály állt köztük ők már egyek voltak. Luka végre a karjaiban tarthatja, szeretheti és boldoggá teheti szerelmét. Minden érintés, csók szerelemmel volt átitatva, ez könnyűvé tette, hogy a pillanatnyi fájdalmat elfedje. Mikor testileg is eggyé váltak mindent körbe ragyogott a teljesség. Tökéletesek voltak együtt, mint egy egésznek a két fele, ami most újra egybe forrt széttörhetetlenül. Harmónia élt köztük, amiben egy cseppnyi disszonancia nem volt. Elérve a csodát, a lány arcán könnypatak csorgott végig, míg szeme ragyogott az átélt tökéletes, mély boldogságtól. Egymás karjaiban pihentek az ágyon, és semmi nem zavarta meg a boldogságukat. Yukai simogatta Luka csupasz mellkasát, míg fejét a férfi vállán nyugtatta. Luka pedig a lány fekete hajával játszott. Nem beszéltek, mégis értették egymást. A lány nagyot sóhajtott mosolyogva.

- Mi az? - kérdezte Luka kíváncsian.

- Semmi, csak olyan... csodás volt... Bár egy kicsit aggódom... - ráncolta a homlokát a duras arcába nézve.

- Már megint miért? - kérdezte somolyogva Luka.

- Aggódom, hogy felét sem tudom visszaadni neked, mint amit tőled kaptam.

- Bolond... - rángatta meg kedvesen a lány fülét. - Le kéne szoknod a felesleges aggódásról.

Yukai zavartan elmosolyodott, és tovább játszott a férfi mellkasán az ujjaival. Ekkor Luka keze elkapta a lányét, mire a lány ijedten ránézett.

- Ha ilyet csinálsz, számolnod kell a következményekkel – mordulta Luka.

- Következménnyel? - kérdezett vissza ártatlanul Yukai.

Luka felült, és mélyen a lány szemébe nézett. A lány ekkor értette meg, mit mondott a férfi, mert elpirult.

- De... - kezdte Yukai, de egy csók elnémította.

A tiltakozást egy jó órára elfeledték mindketten. Ekkor Yukai mély álomba merült. Luka óvatosan elhúzódott, betakarta a lányt, majd felöltözve leült a kanapéra. Sodom érkezett az ablakon keresztül, és Luka mellé telepedett.

- Köszönöm, Sodom – suttogta megsimogatva a lény fejét.

Luka behunyta a szemét és elaludt. Arra ébredt, hogy egy kéz simogatja az arcát. Kinyitva a szemét elmosolyodott Yukai arcát látva.

- Miért nem mellettem aludtál? - kérdezte Yukai. - Kényelmesebb, mint itt.

- Ott nem aludtam volna... és te sem. Neked meg pihenned kell – ült fel Luka.

- Ez nem igazságos... nem vagyok gyerek... - nyafogta Yukai.

- Mióta egyesültél Kyaria-val nagyon hangulatingadozó vagy... - mosolygott Luka. - De tetszik.

- Te meg sosem veszel komolyan! - bandukolt el, a vékony takarót megtartva a testén.

- Dehogynem – kapta el a lány karját és magához húzta. - Én mindig komolyan vettelek.

Yukai megbabonázva nézett fel a duras szürke szemébe. Ez a nézés annyira Yuki-s volt, hogy muszáj volt elmosolyodnia.

- Ezzel a nézéssel a legkeményebb szívet is megolvasztod – suttogta Luka.

- Luka... Szeretnék kérni valamit tőled.

- Ez már komolynak hangzik.

- Szeretném tudni, hogy milyen erőm van.

- Erőd?

Yukai felmutatta a karkötőit:

- Még érzem az erőt magamba. Csak nem tudom milyenek.

- És hogyan derítsük ki?

- Harcoljunk... mint ahogy tetted Kyaria-val.

Luka egy percig csak nézte a lányt, majd bólintott:

- Jó, de előtte vegyél fel valamit.

Egy tíz perc múlva a kertben voltak és egymással szemben álltak. A lányon egy barna hosszú ujjú póló és fekete farmer nadrág és szandál volt. Toko, Hotsuma, Shuusei és  Tsukumo a ház bejáratánál álltak. Yukai felemelte a kezét és kiáltott:

- Raitoseebaa!!!

Fény jelent meg a kezénél, és a következő percben ott volt a hófehér kard. Yukai leengedte és figyelte, mozgatta, mintha próbálgatná. Luka előhívta a sajátját. Mikor ezt látta Yukai, mintha egy belső tudás segítené, és küzdő állást vett fel. Összecsaptak, de Luka most kicsit visszafogta magát, figyelve, hogy a lány mennyit bír. A táncuk így is erős, vad volt. Tökéletes összhangban mozogtak, mintha ismernék egymást. A lány hamarabb fáradt, így abbahagyták a küzdelmet. Luka büszke volt a lányra.

- Szép volt – lépett hozzá és átölelte.

- De... elfáradtam... - dőlt a férfi vállának Yukai. - Mozdulni sem tudok. Éhes is vagyok.

Luka felkapta és bevitte házba, a Zweilt-ek követték őket. A duras elment és egy tál étellel jött vissza, amit a fotelban ülő lány ölébe rakott. Yukai falatozni kezdett, míg Luka mellette álldogált.

            Hotsuma figyelte Luka - Yukai kettőst. Volt valami köztük, valami erős kötődés. Eddig is volt kötelék köztük, de most szinte sugárzott bennük. Beszéd nélkül is értették egymást, ez látszott a küzdelmükből. De valami nem hagyta nyugodni. Ha Yuki nincs többé, akkor a Zweilt-ek hogyan gyógyítják a csatákban szerzett sebeket? Ki lesz az életadójuk? Valahogy hiányzik neki Yuki. A gondolatai elszomorították ezért elfordult, hogy elmenjen. Ekkor egy kéz érintette meg. A kéz gazdájára nézve Yukai-jal találta szembe magát. A lány két kezébe fogta az arcát és melegen rámosolygott. Az a mosoly beragyogta Hotsuma lelkét. A szívében békét érzett, és nem kételkedett abban, hogy mi lesz a jövőben. Már érezte, hogy Yukai-ban benne van Yuki is... akárcsak Kyaria. A nagy, harcos szívű, kemény lelkű Hotsuma magához ölelte a törékeny női testet. Olyan jó érzés volt az, hogy egy törékeny test, erőt sugározva megtartja az embert.

- Jól vagy? Rendben leszel...? - suttogta Yukai.

- Igen – engedte el a lányt. - Köszönöm.

Yukai még adott egy puszit a férfi arcára, majd maga után húzva Luka-t elindult fel a lépcsőn. A nappaliban lévők meglepetten néztek utánuk. Hotsuma békés mosollyal az arcán követte a tekintetével őket.