A harc nem fejeződött be, csupán elhalasztódott. A levegőben még ott volt a csata illata, melyet a Zweilt vívott a Durasok ellen. Giou Takashiro és Reiga között zajló harcot Crosszeria Luka és Giou Yuki közötti jelenet szakította meg. Yuki, aki Isten Fényét hordozza magában, kiterjesztette erejét, ami megöl minden durast maga körül. Csupán azok, akik idejében kimenekültek, maradtak életben. Illetve Luka, mert Yuki védelme alatt állt. Ezek után a csapat visszatért Alkonybirtokra.

            A nap felkelt, és a levegőben valami furcsa vibrálást érzett Luka, ahogy kilépet az ajtón, hogy előálljon a kocsival. Ma iskolába viszi Yuki-t, mint mindig. Az év vége felé közeledett az iskola, hamarosan jön a szünet. Lehet, hogy csak ez változott a levegőben – gondolta magában és folytatta útját. Órákkal később az iskola előtt állt, és várta, hogy vége legyen az óráknak, és végre hazafelé mehessen Yuki-val. Mint mindig, most is korábban ideért, de már nem bírt magával. Főleg ma. A mai nap már reggel érezte, hogy más, mint a többi. Ezen morfondírozott, mikor segélykérő hangot hallott. Általában nem foglalkozik más emberek dolgaival, csak Yuki-t védelmezi. De most képtelen volt ellenállni, hogy ne segítsen. Nekiindult a hang irányába. Biztos Yuki hatása lehet – gondolta. - Ő szokott minden bajban lévőn segíteni. Odaért a suli oldalához, a fasorral szegélyezett járdához, és meglátta őket: három rossz kinézetű férfi egy fiatal lányt ütöttek. A beszélgetésből úgy tűnt, kikezdtek vele, de a lány nem hajlott. Ami pedig nem hajlik, azt törni kell. Luka a közelükbe ért, a lány már a földön kuporgott – nem látta az arcát.

- Hagyjátok őt békén! - szólt határozott hangon Luka, remélve ez elég, hogy elmenjenek.

- Mi közöd hozzá? - kérdezte az egyikük – Inkább csatlakozz... - tette hozzá, és társaival röhögni kezdett.

- Nem szép dolog a gyengébbeket bántani – mondta nyugodtan Luka, majd lendületet vett, és két-három ökölcsapással kiütötte őket.

Undorodva nézett végig a nyögdécselő hármason, majd odalépett a még lehajtott fejű, remegő testű lányhoz. Leguggolt mellé, és megérintette a vállát.

- Ne!! - kiáltott fel a lány, és felnézett Luka arcába.

Luka ledermedt a látványtól. A szemek dacosan, mégis ártatlanul, védtelen tekintettel meredtek rá. És azok a szemek, mintha látta volna őket. A lelkét valami furcsa, heves, ám jó érzés rezgette meg.

- Nem bántalak – suttogta Luka, és a lány felé nyújtotta a kezét.

A lány lenézett Luka hosszú körmű kezére, majd óvatosan belehelyezte a saját kezét. Mikor Luka gyengéden megfogta, a lány elmosolyodott, tekintetéből sugárzott a béke. Luka felsegítette, de úgy tűnt a lány egyik lába megsérült, mert megtántorodott. Luka felkapta a karjaiba, és a kocsihoz sietett vele, ahol már ott állt Yuki, Tsukumo és Toko. Mindhárman meglepődtek, mikor Luka a kocsi orrára ültette a lányt, majd szó nélkül elővette az elsősegély dobozt. A lány némán és kicsit zavartan figyelte az eseményeket. Luka először a fején lévő sebet látta el. Egész végig azon merengett, hogy miért foglalkozik ezzel a lánnyal, főleg, hogy itt áll mellette Yuki. Az ő Yuki-ja! De képtelen volt megálljt parancsolni magának. Mi van, ha ez egy bűvölet?

- Ő kicsoda? - lépett oda Yuki kíváncsian.

- A nevem Tamashii Kyaria – szólalt meg a lány halkan, lágyan. - Ő... megmentett engem – nézett hálásan Luka-ra, aki épp a lábát kötözte.

- Én Giou Yuki vagyok – nyújtotta mosolyogva a lány felé a kezét. - Örvendek.

A lány, szintén mosolyogva, elfogadta. Mikor a kezük összeért, mindketten meglepetten meredtek egymásra. Luka befejezve a kötözést, most őket figyelte.

            Yuki úgy érezte, mintha egy tükörbe nézne. A lány lelke teljesen egy ütemben pulzált az övével. Mégis volt benne valami nem evilági. Valami fényes, valami tiszta. Békét érzett. A lány elengedte a kezét, és még mindig mosolyogva nézett Luka-ra:

- És... az ő neve mi? - kérdezte.

- Crosszeria Luka – mutatkozott be Luka.

- Köszönöm, hogy megmentettél – mondta és a lábára állt. - És, köszönöm, hogy bekötöztél. Már nem is fáj.

- Ők pedig – mutatott Yuki, Tsukumo és Toko felé, akik ekkor jöttek közelebb. - Murasame Tsukumo és Toko.

- Örültem, hogy megismerkedtünk – mosolygott rájuk is Kyaria.

- Itt laksz valahol? - kérdezte Yuki.

- Ó, én... - kezdte kicsit szomorúbban. - Én most épp keresek szállást. Nem rég érkeztem és még keresgélek.

- Segíthetünk, ha gondolod – szólalt meg Toko.

- Ó nem, köszönöm. Szerintem, ha megtalálom, akit keresek... ő majd... - mondta a lány mosolyogva, de ez már inkább szomorú, fájdalmas mosoly volt.

Yuki elkapta hirtelen a lány kezét, és a szemébe nézett. Fura volt, mert magát látta magányosan, rettegve a sötétben. Egyetlen fény a szívében lakozott. Sok ember fájdalmát, életképét látta már, de sosem úgy, hogy ő volt benne, mint szereplő.

- Ki vagy te? - kérdezte suttogva Yuki. - Ki...?

- Akinek látszom.... - válaszolt Kyaria. - Kérlek, ne féljél tőlem – nézett Yuki szemébe könyörögve a lány. - Tudom, hogy mit látsz bennem... de én... Jobb, ha... - engedte el Yuki kezét. - Bocsáss meg, de nekem is készen kell állnom, nem csak neked.

- Készen? Mire? - kérdezte Yuki.

Luka, Tsukumo és Toko is feszülten nézett a lányra, aki maga elé meredt, majd sóhajtva ránézett Yuki-ra:

- A döntésed megváltoztatására... - mondta.

- Döntésem?

- Hogy ezzel a testtel jöttél vissza... - nézett mélyen a fiú szemébe Kyaria.

Mindenki mélyen hallgatott, a szél feltámadt, és a diákok kiözönlöttek az iskolából, de ők nem mozdultak. A lány törte meg a csendet:

- Kérlek, bocsáss meg, Yuki-kun. Tudom, felkavart téged, amit mondtam. Ha úgy érzed, készen állsz, csak hívj, és itt leszek... - mondta és indulni készült.

Tekintete találkozott Luka-éva,l és egy pillanatra összekapcsolódott, majd folytatta útját. Yuki-ból kibukott egy szó:

- Várj!

Egy pillanatra ledöbbent, mert úgy hallotta, Luka is vele mondta. Nem, biztos csak káprázott a füle – gondolta.

- Kérlek, gyere velünk – kérte Yuki a megtorpant lányt.

A lány megfordult, arcán meglepetés:

- De... nem akarlak...

- Ne aggódj – mosolygott kedvesen Yuki. - Nálunk jó helyed lesz.

Akarta, hogy a lány vele maradjon, maga sem értette miért. Szüksége van rá, hogy lássa, hogy megismerje, hogy felvidítsa. A lány elmosolyodott és ettől olyan szép lett, szinte sugárzott.

            Renjou Hotsuma épp beszélgetett örök társával Usui Shuusei-val, mikor a bejárati ajtóból meghallotta Toko és Tsumuko hangját - valamin épp vitáztak. Mi történt, már megint? - gondolta bosszúsan Hotsuma.

- … de akkor sem kellett volna idehozni – hallotta Tsumuko utolsó mondatának végét.

- Kit nem kellett volna idehozni? - kérdezte meglepett hangon Shuusei.

- Yuki és Luka befogadott egy kóbor lányt. Tisztára rá vannak kattanva... - magyarázta sóhajtva Tsumuko.

- Yuki és Luka biztosak benne, hogy itt a helye, és hogy megbízható – vetette ellene Toko.

- Yuki-nak tudnia kéne, hogy... - kezdte Hotsuma, de Tsumuko közbe szólt:

- Nem is Yuki a problémám, hanem Luka...

- Luka?? - kérdezett vissza Shuusei.

- Miért mit csinált? - kérdezte Hotsuma.

- Kedves vele, mintha ő lenne Yuki. Ő mentette meg – magyarázta Tsumuko.

- Na, én megnézem magamnak azt a lányt – horkantott Hotsuma, és többiekkel a nyomában kiindult a kertbe, ahol ott üldögélt egy furcsa hármas.

Velük volt Sodom is, aki most félemberi alakban kuporgott mellettük. Yuki és a mellette ülő fekete hajú lány valamin épp nevettek, még Luka arcán is békés, halk mosoly ült. Hotsuma egy pillanatra úgy érezte, egy másik világba csöppent. És még ő mondta, hogy senki nem tudja meglepni. Mielőtt azonban bármi történt volna, megjelent Giou Takashiro és jobb keze Shikibe Ibuki, és odamentek a hármashoz. Mindenki lassan közelebb araszolt, hogy hallják, mit mond a vezetőjük. Takashiro végignézett a hármas tagjain, akik most felé fordultak. Végül tekintete megállapodott a lányon:

- Te ki vagy? - kérdezte szúrós tekintettel.

A lány állta a tekintetét, lassan felkelt és Takashiro elé állt:

- A nevem Tamashii Kyaria. Elnézésedet kérem, hogy hívásod nélkül érkeztem, de Yuki és Luka biztosított, hogy nem fogod bánni.

- Hmm... Gyere, menjünk arrébb... Szeretnék négyszemközt beszélni veled.

Kyaria bólintott, és követte a távolabb álló fához. Egy jó ideig beszélgettek, amit egyikük sem hallott. Végül Takashiro elmosolyodva a lány vállára tette a kezét, akinek arcán szintén békés arckifejezés ült. Együtt értek oda többiekhez:

- Ibuki-san, kérlek, intézkedj, hogy a kisasszony mostantól velünk marad – mondta, és a ház felé indult, de még visszanézett – Nagyon örülök, hogy itt vagy, Kyaria-chan – hajtotta meg a fejét a lány felé, aki viszonozta, majd bement, nyomában Ibuki.

Hotsuma érezte, hogy nem ő az egyetlen, akit meglepett Takashiro eme viselkedése. Ki lehet ez a lány? - ez a kérdés sikoltott fel Hotsuma fejében.

- Szörnyű – hallotta a lány hangját. - Takashiro-sensei-nek nem kellett volna ennyire szertartásosnak lennie. Én csak egy egyszerű lány vagyok. De tényleg – tette hozzá, látva a hitetlenkedő arcokat.

- Nem, te egy csodálatos lány vagy – ölelte meg Yuki nevetve.

Együtt nevettek, és a nevetésük olyan békét sugárzott, hogy Hotsuma akaratlanul is elmosolyodott, de mikor erre rájött, morogván elsietett. Mire Shuusei a szobába ért, már a kedvenc playstation játékával játszott.

- Szerintem nagyon kedves lány – kezdte Shuusei, de Hotsuma közbeszólt:

- Ha most neki állsz róla áradozni, akkor inkább menj ki.

- Yuki-t se kedvelted eleinte... Legalább adj neki egy lehetőséget. Yuki nagyon kedveli.

- És Luka mit szól hozzá?

- Ez érdekes, mert ő is kedveli, sőt... Olyan, mintha a lány mindkettőhöz vonzódna. Mikor Luka-ra néz, szinte babonázzák egymást, és Yuki szinte boldog, hogy ezt látja. Nekem ez egy kicsit fura.

Hotsuma letette a konzolt, és Shuusei felé fordult, aki egy bögrét tartott a kezében. Egy ideig figyelte, majd odalépett hozzá:

- Nem kéne ezen ennyit gondolkodnod. Az ő életük. Nekik kell ezt megoldaniuk.

- Hirtelen milyen szakértő lettél – vigyorgott rá Shuusei.

- Biztos, túl sokat voltam a közeledben – sóhajtott Hotsuma.

Bár értette társa aggódását, mégis örült, hogy újra mosolyog.