Dione egykedvűen hevert az ágyán és Janson mondatain gondolkodott. A hirtelen érzett düh elmúlt, pusztán a mélységes fájdalom maradt. Hogy miért lett mérges? Mert igaza volt a férfinek. De félt. Félt, hogy túl mélyen érintené a Nortonnal folytatott emlékek. A közeli asztalon halvány derengéssel egy idős férfi hologramja jelent meg:

- Nem kéne elutasítanod Janson ki nem mondott ajánlatát - szólalt meg.

- Olyan nehéz ez az egész dolog, Sirrah. Nem tudom képes, vagyok rá… újra - suttogta válaszul Dione.

- Én hiszek benned, Dione, és Elara is. Képes vagy rá.

- Miért pont én?!

- Azt senki nem tudja megmondani. Van egy hatalom, mely irányít minket, és feladatok elé állít. De mindenkinek az erejéhez és képességéhez mérten. Neked ez az utad. Ezen kell végig menned, mert erre lettél elhivatott és te, vagy aki meg is tudja oldani. A kérdés már csak az, emelt fővel, büszkén lépsz erre az útra, vagy nem. Ha te teszed meg az első lépést nagyobb esélyed, van győzni.

Dione elgondolkodott, majd hirtelen felkelt:

- Szólj mindenkinek! A gyűlésteremben akarok velük beszélni!! - miközben beszélt kilépett az ajtón.

Sirrah hologramja elmosolyodott, aztán eltűnt, amíg hangja visszhangozni kezdett a folyosókon. Dione céltudatosan a gyűlésterem felé ment. Felidézte magában mindazt a keserűséget és gyűlöletet, amit Hans Norton iránt érzett. Az iránt, aki oly’ sok mindenkit elvett tőle. Belépett a terem ajtaján és a egyik oldalt álló emelvényhez ment. Pár percig csak Sirrah hangja hallatszott, majd megjelent Moor, Lian és Dan. Őket Elara, majd Doki és Janson követte. Az utolsók a három hajó hologramja és Bieet volt. Mindenki kíváncsian nézte az elgondolkodó Dionét.

- Sirien! Kérem a Korunaa bolygó térképét!! - szólalt meg végül Dione.

Sirien teljesítette a kérést, mire egy háromdimenziójú térkép jelent meg a tárgyalóasztalon. Mindenki a térkép köré állt miközben Dione átfutotta a tekintetével a adatokat. Mikor végzett a vizsgálódással, felnézett:

- A következő képen akarok lecsapni a telepre… - kezdte - Janson és én a központi épületet támadjuk meg a harci-droidokkal. Doki, Moor és Dan a hajókat fogjátok el. Lian és Elara, Apáékkal fedeznek. Minden világos!?

Mindenki bólintott.

- Helyes! Akkor rajta! - intett Dione.

A hajó felpezsdült, mindenki készült a csatára. A harci-droidok beszálltak a ATU-ba (Attacker Transporting Unit). Dione és Janson elfoglalták a helyüket Sirien pilótafülkéjében.

- Mennyi idő, az indulásig? - kérdezte Dione.

- Még pár perc! - hangzott Sirien hangja.

- Ellenőrizzünk mindent. Mindenki jelentkezzen be!

- A „B” támadó csapat két perc múlva indulásra kész! - hallotta Dan hangját.

- Mi is készen állunk! - hallotta Lian hangját.

- Legyetek óvatosak! - szólalt meg Anya.

- Mindig azok vagyunk... - morogta Dione.

- A ATU készen áll az indulásra! - szólalt meg Sirien.

- Mi is készen vagyunk! - jelentkezett Dan.

- Akkor előre! - mondta Dione, mire minden hajó egymás után kiindult a dokkból.

Az ATU körül nyolc kis sikló állt be, hogy védje az esetleges támadásoktól. Dione nem bízott semmit a véletlenre. Egyszer már megtette és sokba került. Újra lepergett előtte azoknak az arca, akiket elvesztett.

- Elértük a központi épületet! - térítette magához Sirien hangja.

- Szálljunk le! - adta a parancsot Dione.

Hamarosan az előtt az épület előtt álltak, ahol fogva tartották őket.

- Kellemes emlékek... - motyogta Janson.

Ekkor egy csapat katona kezdett rájuk tüzelni. A harc-robotok könnyű szerrel hatástalanították őket.

- Ez gyors volt... - nézett az egyik mellette álló harci-droidra.

- Vezér! - szólalt meg Dione. - Nyissák ki az ajtót!

- Máris parancsnok! - szólalt meg az egyik különleges jelzéssel ellátott harci-droid.

Csupán egy percbe tellett a bejutás. Dione belépet a nyíláson, mindkét kezében fegyverrel. Mellette két oldalt a Vezér és Janson követte a nőt. Odabent jó pár katona próbálta feltartani őket... kevés sikerrel. Esélyük sem volt. Elértek a vezérlőhöz. Dione végzett az utolsó őrrel, majd az egyik konzol elé ült.

- Janson! Ülj le ahhoz a terminálhoz! - mutatott a tőle nem messze lévő másik terminálra. - Vezér!

- Igen parancsnok! - szólalt meg a droid.

- Nézzetek körül! A túlélőket és foglyokat vigyétek az egyik cellába!

- Értettem! - válaszolt és a többiekkel együtt távozott.

Dione valamit irogatott a konzol billentyűjén, minek hatására a falon, lévő képernyőkön mindenféle adatok jelentek meg.

- A fenébe! - morgott Dione.

- Mi a baj? - lépett mellé Janson.

- Norton levédte az információkat. Ha hozzáérünk azonnal törlődnek!

- Nem lehet... ?

- Azon töröm a fejem - gondolkodott el a nő, majd - Talán ha... átvezetnénk egy másik terminálra... - lépett ahhoz a terminálhoz, ami előtt nem rég Janson ült.

Percekig ügyködött, aztán sóhajtva hátra dőlt:

- Nem lehet átvezetni...

- Zeora nem tudna segíteni?

Dione a férfire nézett:

- Mondasz valamit... - elővette a kommunikátort. - Anya! Jelentkezz!

- Tessék, Dione?

- Kéne a segítséged!

- Azonnal ott vagyok!

Dione visszaült a másik konzolhoz. Alig telt el pár perc, mikor Zeora újra jelentkezett. Dione felvázolta a helyzetet, majd várta a hajó válaszát.

- Nos, megoldhatom... - szólalt meg Zeora. - Dolgozom rajta!

- Kösz, Anya... Addig mi körül nézünk, hogy mit hagytak a többiek.

- Rendben. Légy óvatos!

- Az leszek - fogta a kezébe a fegyvereit és Jansonnal a nyomában elment.