Doine Rhea felnézett az égre, miközben tartotta a ránehezedő bajtársát. Már csak méterek választották el a biztonságot ígérő leszállóegységtől. Ritkán bán meg valamit, de most egy dolgot nagyon bánt. Azt, hogy a társát is elhozta. Moor jóval idősebb volt nála és már nem voltak tökéletesek a reflexei. De nem akarta megbántani a lényt azzal, hogy ezt a szemébe mondja. Tudta, hogy nem volt helyes döntés engedni neki, de megtette, mert akart adni egy esélyt bizonyítani. Végül az a lövedék megsebesítette Moort, nem volt elég gyors. Ha visszatértnek Sirrahra többet nem hozza magával. Nem akarja, hogy miatta haljon meg az egyetlen barátja. Régen még nem gondolta volna ezt róla, de most már a legjobb barátja volt. Az egyetlen, akit eltűrt maga mellett. De elég az érzelgőségből! El kell jutnom a hajóhoz! Muszáj eljutnom! - gondolta elkeseredetten és erőt vett, hogy tovább mehessen. Újabb robbanás lökte meg, ahogy az égen röpködő vadászok taláromra lövöldözték a helyszínt. A robbanásban házak és tornyok pusztultak. Csak el ne találják a gépet! - nyögött Dione, ahogy egyre közeledett az álcázott egységhez. A közelben csapódott be a következő és az belökte Dionét a gépbe. Letette sebesült társát és a pilótaülésbe ugrott. Azonnali felszállást hajtott végre, így megúszta a következő találatot.

- Sirien! - szólt a komba - Felszálltam! Kéne egy kis segítség!

- Gyere az öt-öt-négyes íven… fedezlek! - hangzott egy női hang a kommból.

- Csak rám vigyázz!

Átállt a megadott ívre és próbálta lerázni a mögé sorakozó vadászokat. Elég ragadósak voltak. Egy-két találat megsértette a leszállóegységet, de még egyben volt. A sebesült magáhoztért és odamászott a másodpilóta helyére.

- Jól vagy? - kérdezte Dione.

A társ, aki egy idegen lény volt, recsegett valamit és megigazította a maszkját.

- Helyes! - mosolygott Dione - Segítség kell!

Az idegen morgott, majd kezelésbe vette a konzolt. Hamarosan sorba tűntek el az üldöző vadászok és a kommból újra hallatszott a női hang:

- Tiszta a levegő! Most már szálljatok be! 

- Köszi, édesem! Mindig időben érkezel! - mosolygott újra Dione.

…

Dione az orvosiban állt és figyelte az emberi orvos munkáját, ahogy a társát gyógyítja. Az orvos persze tiltakozna az emberi megszólításon, mert ő egy igen speciális mesterséges egyike. Csak három készült el a mesterségesekből, mivel önállósították magukat, ezzel utálatot és megvetést kaptak a népektől. Dione a maga részéről jobban szerette a mesterségeseket, mint az embereket.

- Néhány óra és olyan leszel, mint újkorodban - tette le a műszerét az orvos.

Az idegen recsegett valamit és eközben kivillantak a ragadozó fogai.

- Hát, remélem az elkövetkezőkben nem lesz rá szükség - válaszolt az orvos - Persze, ha Dione mellett vagy ez nem olyan biztos.

- Köszi, Doki - morogta Dione - Csak tudnám, miért nem doblak ki?

Az idegen nevetés félét produkált.

- Te csak ne védd, Moor! - háborgott Dione - Inkább nézd, meg minden rendben van e a szállítmánnyal!

Moor morgott és kisétált. Dione még utána nézett. Tudta, hogy Moor faja nem egy barátságos és vidám faj. De azonban, mióta Dionéval van Moor, azóta sok olyan dolgot tanult el az emberektől, ami az ő fajától messze áll. Természetesen előszeretettel alkalmazta a tanultakat, mikor a nő társaságában volt.

- Neked sem ártana egy vizsgálat - nézte Dione arcán végig húzódó vágást.

- Nem érek rá ilyenekre, Doki - vont vállat a nő, de hagyta az androidot, had gyógyítsa meg a vágást.

Bár ez a sebe a legkisebb volt az a sok csatározás után, amin keresztül ment. Két perc múlva már a raktár felé sétált kezét flegmán, az övtáskáján nyugtatva. Dione magas, vékony és rugalmas alkatú volt. Hosszú világosbarna haját befonva hordta. Szinte fekete szeme mindig perzselőn villogtak, mintha mindenen átlátna. Ő volt a legjobb harcos. Vérében speciális védőgént hordozott, ami megvédte őt a legtöbb fertőzésekkel szemben. Kiskorától fogva keményen edzett, ezért tökéletesen kifinomult precizitással látta el a legkeményebb feladatokat. Rengeteg nyelvet ismert, és ideje legnagyobb részét idegenek között töltötte. Ismerte az összes gépet, bármit képes volt elvezetni, vagy épp használni. Sirrah, a hajó, aminek a folyosóján sétálgatott, egy hatalmas űrhajó volt. Ráadásul nem is akármilyen. 10 szintes, három hajtóművű, független személyiség. Egy olyas valaki kezének alkotása ez a hajó, jobban mondva ő, aki még halála előtt teljes személyiséggel látta el őt és Zeorat, a másik szintén egyedi hajót. Sirrah ezen kívül rendelkezett hangárral, és három rendkívüli képességgel. Olyan erős vonósugara volt, amilyen egyetlen hajónak sem volt, tökéletes álcával rendelkezett és tűzerejéhez sem volt hasonló. Mégis igazán akkor volt teljes mikor Zeoraval összecsatlakozott. Zeora képessége volt a leginkább döntő. Letapogató rendszere bármin áthatolt, zavarórendszere segítségével képes bármilyen űrhajó vezérlését átvenni, védő pajzsa, ami a legerősebb az eddig tapasztaltaknál, hatósugarát Sirrahra is ki tudja terjeszteni. De a legfontosabb képessége a genetikai másolás. Bármit és bárkit képes lemásolni (az embereket és élőlényeket csak testileg). Ehhez a duóhoz még hozzájön a két hajó által megépített Sirien. Mindhármuknak sajátságos hologram kivetülése is létezik, ami emberibbé teszi őket. Dione kiszállt a liftből és az első útja a rakodóhajóhoz vezetet. Mivel ott nem találta, akit keresett a hangár egyik sarkában ügyködő alakok felé indult:

- Lian! - lépett egy nőhöz, aki épp egy robotnak adott instrukciókat.

- Hello, Dione… - fordult felé a fekete bőrű nő. - Hogy telt az utatok?

- Viharos lelkesedéssel… Nem láttad Moort? Ide küldtem, de nincs a hajónál.

- Mintha Dan hívta volna el?! Tudod milyen, ha itt vagytok Moorral…

- Igen - mosolygott Dione - tudom.

Dione a barátja keresésére indult, akit meg is talált egy szőke, rövid hajú férfivel egy fegyvert vizsgálva.

- Moor!! Elmondanád, hogy mit csinálsz! - tette csípőre a kezét Dione. - Ha jól emlékszem a hajóhoz küldtelek!!

Moor recsegve-morogva magyarázott egy percig.

- Oké! Rendben! - tette fel a kezét Dione. - Csupán megleptél! Nem szeretem… tudod!

Moor recsegett egyet.

- És legalább mutat neked ez a lüke valami érdekeset? - lépett közelebb a két „férfihez”.

- Igen - válaszolt kicsit sértett hangnemben Dan. - Ez egy speciális mikrodioda vezérlésű IL (Intelligens Lézerfegyver). A prototípus!!

Dione arcán nem jelentek meg az érzelmek, csupán felemelte a könnyű fegyvert.

- Könnyebb, mint a régi - jegyezte meg és célra tartott vele.

- És pontosabb! Azonkívül sok extra van rajta.

- Grillezni is tud?? - nézett fél mosollyal Danre Dione.

- Attól függ kit, akarsz meggrillezni. Egy embert, vagy a kajádat.

Ekkor megszólalt egy sípoló hang és Dione letéve a fegyvert, egy kis kommunikátort vett elő:

- Mondd!

- A „Látó” itt van! Beszélni akar veled! - hallatszott Lian hangja a kommból. - Épp most szálltak le!

- Megyek a fogadó terembe! - tette el és elindult. - Gyere Moor! Téged is érinthet!

Mindketten elsiettek magára hagyva Dant. Dione nem a hangárba ment, hanem egyenesen a fenti holóasztalhoz. Meg sem lepődött mikor a Látót ott találta. A Látó egy idős nő volt, szürke, bő szabású ruhában.

- Hallottam az Ifreinonon tett látogatásodról - szólalt meg a Látó, amint Dione-ék beléptek.

- Gondoltam. Elvégre ez a dolgod... - támaszkodott, gúnyos mosollyal az asztalnak. - De gondolom, nem ezért jöttél.

- Benned is egy Látó vér csörgedezik - húzta fel a fél szemöldökét a Látó.

- Hagyd a hízelgést, Elara, miért jöttél?

- Van egy feladatom a számodra…

- Miért nem lep meg… - motyogta karba tett kézzel a falnak támaszkodva Dione.

- … El kell menned egy Korunaa nevű bolygóra - folytatta Elara, mintha nem hallotta volna Dione hangját. - Ott egy Zizyan nevezetű boltost keresel. Ő elmondja, hogy mi dolgod ott! - nézett mélyen Dione szemébe.

Percekig egyikük sem kapta el a szemét, végül Dione gonoszan elmosolyodott:

- Nem tudsz manipulálni… kár fáradnod…

- Ki akar - húzta ártatlanul mosolyra a száját Elara. - Csupán látni akartam, hogy felfogtad a szavaimat.

- Nem vagyok gyerek, Elara! - lökte el magát a faltól Dione és kifelé indult. - Sürgős, vagy…

- Azonnal indulnod kell!

- Vihetek valakit, vagy magányos küldetés?

- Azt viszel magaddal, akit akarsz, de nem lenne bölcs felhívni magadra a figyelmet, mint Ifreinonon.

Dione intett az ajtóban álló Moornak:

- Ne aggódj, nem fogok hastáncot lejteni a bárok pultján - szólt még vissza Dione és már eltűnt a folyosón.

Elara elgondolkodva meredt maga elé.

- Szerintem ez a küldetés túl nagy falat lesz a számára - tűnt fel egy holografikus férfi kép.

- Tudom. De nincs más. Ő még győzhet.

- És ha nem?

- Akkor senki, Apa - nézet a férfi képre Elara.

Tekintete nem olyan volt, mint szokott. Hiányzott belőle a biztonság. Helyette félelem árnyéka homályosított el mindent.

…

Dione ellenőrizte a páncélzatának épségét. Bár Elara nem mondta ki, mégis tudta, hogy fontos küldetésre indul, ahol győznie kell. Felkészültnek kell lennie.

- Apa! Kérek minden használható információt a Korunaa bolygóról! - szólalt meg csak úgy a levegőbe.

- A bolygó egy nap körül forog, míg a saját tengelye körül nem. Ezért az egyik oldalon száraz és forró a levegő, a másik oldalt hideg és fagyott - míg Apa hangját hallgatta Dione felvette a páncélzatát. - Mindkét „világban” élnek élőlények, vegyesen. Azért népszerű, mert két ritka ásványokat bányásznak ott. Ha két ásványt finomítják és összerakják, egy speciális módszerrel, halálos fegyver válik belőlük.

- Hogy miért nem lep meg… - morogta Dione.

- Több információ nincs… nálam.

- Ki nem akarja, hogy többet tudj? Elara?

- Ő sem tud többet… Csak annyit, hogy valaki segítséget kért, de akiket odaküldtünk… halottak.

- Ó! Ez fájdalmas. Gondolom, aki a segélykérést küldte az ez a Zizyan figura?

- Igen.

- És miből gondoljátok, hogy él?

- Újabb üzenetet küldött.

- Honnan tudjátok, hogy akiket odaküldtetek halottak?

- A fejüket küldték vissza.

- Mi van, ha ez a Zizyan pasas ölte meg őket?

- Ezt kell kiderítened…

- Hűű, bizarr - próbálgatta a fegyverét Dione, majd sóhajtva eltette. - Na, én megyek, és a fenekére ütök ennek a Korunaa bolygónak.

- Sok sikert!

- Kösz, Apa - válaszolt és már kilépett a szobájából.

Első útja Danhez vezetett, aki szép kis fegyver-arzenállal várta. A teremben még ott volt Moor, Doki és Lian.

- Nos gyerekek? Szép kis játékot talált nekem ki Elara. Pakold össze, Dan! Mindet viszem.

A mesterséges azonnal hozzá kezdett a pakolásnak. Doki a másik asztalnál állt és egy-két kütyüt nézegetett, most Dione felé fordult:

- Nos, adok egy-két életmentő mütyürt - kezdte, azzal egy kis pisztoly-szerűséget vett fel az asztalról és a nő nyakához tartotta, aki nem húzódott el - Ez egy speciális védőgén… erősebb, mint a legtöbb makrógén. Ráadásul segít abban, hogy ne sülj meg, vagy ne fagyjál meg. Ezen a bolygón mindkettő előfordul - Egy pántot vett fel és a nő homlokára helyezte. - Ez egy többfunkciós helyzetelemzős terminál, gondolatirányítású. Most a te frekvenciádra állítom - matatott a nő halántékánál, ahol a pánt vége volt. - Ez lesz az!

- Ááá! - rántotta el a fejét Dione. - Mit csinálsz?

- Nincs baj, csak a csatlakozók mentek be. Fáj még?

- Egy kicsit. De ugye nem örök időre raktad fel?

- Nem, majd ha visszajössz, leveszem.

- Ha visszajövök!

- Héé! Ez pesszimista hangsúly volt? Hova tetted Dionét?! - rázta meg Doki a nőt, aki nevetni kezdett. - Oké, akkor kapcsold be - engedte el végül a nő.

- Mégis hogyan?

- Gondolj rá.

Dione koncentrálni kezdett, mire a szeme elé lecsúszott egy holoterminál és a fejében hallotta a környezetének leírását és értékelését. Mikor kicsodálkozta magát gondolatban lekapcsolta, és a készülék engedelmesen eltűnt.

- Klassz! Még mit kapok?

- Egy-két kézi meglepetést, de ezeket ismered. Az a különbség a régiekhez képest, hogy hatékonyabbak.

Dione tényleg felismerte őket időzíthető termogránátok, lézerbicska meg jó pár apró kütyű, ami egy „kedves” kiruccanáshoz szükséges. A nő szépen elrendezte az „ajándékait” az övén és a combpáncélzat rejtett helyein. Lian lépett Dionéhoz és kezébe nyomot, egy adattárolót:

- Ezekkel egészítettem ki Sirien tudományát, majd útközben átnézheted. Ja, és újabb SHA-kat (Speciális Hibajavító Androidkák) feljavítottam, így képesek lesznek hipertérben is javítani.

- Remek. Nos, ideje indulnom… - Moor morogni kezdett. - Nem! Te itt maradsz! Ha kell segítség, te leszel az, aki utánam, jön, érted! - Moor dühösen nyilvánította ki véleményét. - Sajnálom! Nem hatsz meg! Nagyobb hasznodat látom itt, mint ott - nézett mélyen a lény szemébe - Légy jó fiú!

Moor még morgott, de végül beleegyezően duruzsolt.

- Helyes! - mondta Dione és a lift felé, vette az útját.

Mikor Dan elhagyta Sirient és Dione elhelyezkedett a kapitányi székbe nagyot sóhajtott:

- Hát, lássuk az ellenséget! Indulás, Sirien!

- Értem! Felszállunk! - hangzott a válasz, majd a hajtóművek mély duruzsolása.

- Nincs potyautasunk?

- Szerves létforma keresés… Egyedül vagy!

- Magunk maradtunk… Sirien. Mint az igazi cowboyok.

- Hipertérbe lépés harminc másodperc!

Hirtelen rántás és már csillagok hosszú sávja vette körül az utazókat. Eközben Sirrahon  Elara álldogált nézve azt a pontot, ahol Sirien eltűnt:

- Sok szerencsét! - suttogta maga elé és rajta kívül kevesen tudták, hogy Dionénak milyen nagy szüksége van a szerencsére.