El'ya nézte, ahogy összecsapnak, de nem, mert újra lőni. Nem akarta eltalálni Qui-gon-ékat, így csupán szemlélők voltak. Rigna lépett mellé és néhányszor próbálta becélozni az ellenséget, de végül reménytelenül sóhajtott. El'ya arra már rájött, hogy ez a humanoid lény a bűnös a halálokért, azt viszont nem értette, hogy Qui-gon-ék miért nem érezték a támadásokat. Annyira ismerte a Jediket, hogy tudja, van némi képességük, megérzéseik. Ekkor eszébe jutott Obi-van a hajón azt mondta, nem érez semmit. Ezek szerint a bolygó hatással van rájuk. Mit mondott az előbb az a lény? Valami Ysala-akármi hatásáról beszélt. Ha megtalálnák, akkor talán meg tudnák szüntetni. Ezen gondolkodott, mikor hirtelen három állat megtámadta őket. Qui-gon-ék támadója elmenekült a dzsungelbe, a két Jedi El'ya-ék felé szaladtak, akik csatlakoztak a menekülőkhöz. El'ya nem nézett semerre, csak szaladt, ahogy tudott. Mögötte hallotta a morgó állatokat, ahogy próbálják őket elkapni. El'ya egy pillanatra hátrafordult, hogy lássa, ki merre van. Épp akkor támadt rá az egyik állat. Érezte, hogy nem lesz ideje kitérni, mivel félszemmel látta, hogy mellette mély gödör van. Az utolsó pillanatban Qui-gon ölelte át és húzta magával. Ugyan az állat támadását megúszták, de mindketten beleestek a gödörbe. El'ya sejtette, hogy mély a gödör, de azt nem gondolta volna, hogy ennyire. Qui-gon elengedte az első ütközésnél, de utána még mindketten zuhantak tovább. El'ya a lábával és a karjával igyekezett tompítani az esést. Nem tudta mióta zuhannak, mikor valami vízbe estek. A nő nem érezte a víz alját. Feltornázta magát a felszínre és körülnézett. A víznek enyhe sodrása volt, de amúgy is képtelenség volt visszamászni oda, ahonnan lezuhantak. Mivel nem látta, hogy Rigna, vagy Obi-van is utánuk esett volna, feltételezte, hogy az állatok most őket vették célba. Nem messze mellette Qui-gon úszott felé, mikor odaért hozzá megfogta a karját:

- Minden rendben? - kérdezte lihegve.

- Igen. Nem tört el semmim - válaszolt fáradtan El'ya.

- Menjünk ki a partra - indult tovább Qui-gon.

A partra érve El'ya pár percig feküdt a földön. Fázott, fájt mindene az ütődés miatt és fáradt volt. Ráadásul elvesztette a kézi navigátort. Hogyan találják meg Obi-van-ékat? Qui-gon ült le mellé. Rajta is látszott, hogy egyelőre tanácstalan. El'ya behunyta szemét, hogy a fejfájását enyhítse. Érezte, hogy Qui-gon végigsimítja a hátát, amitől mintha jobban lett volna. Legalábbis nem fázott. Pár perc múlva elég erőt érzett magában, hogy felkeljen.

- Tovább kell mennünk - mondta két nyögés között.

Még nem volt olyan jól.

- Meg kell találnunk Rigna-ékat - tette hozzá.

Qui-gon, aki már felkelt, aggodalmasan nézett a nőre.

- Jól vagyok - válaszolt a fel-nem-tett kérdésre El'ya.

Elindultak a közeli barlang felé, reménykedve, hogy kitalálnak innen és megtalálják barátaikat. El'ya fejében egy pillanatra felrémlett a sebesült, haldokló Rigna képe. Megrázta a fejét. Ilyenre még gondolni sem szabad. Rigna erős lány és jó harcos, Obi-van Qui-gon neveltje. Nem lesz semmi bajuk. Qui-gon bekapcsolta a fénykardját, hogy lássanak valamit a barlangban. El'ya megfogta a férfi kezét, hogy ne veszítsék el egymást. A fénykard halovány fénye világította meg előttük az utat. Egy idő után, mintha fényesebb lett volna a barlang. El'ya rájött, hogy a barlang falán apró állatkák teste foszforeszkál. Qui-gon is felfedezte, és kisebbre vette a kardja energiáját, hogy spóroljon. A kard hosszúsága most negyedére csökkent. Hamarosan eljutottak egy kereszteződéshez.

- Merre? - kérdezte Qui-gon.

- Sajnos elvesztettem a kézi navigátort, de az ösztöneim azt súgják arra kéne menni - mutatott jobbra El'ya.

- Bízzunk benne - mosolygott bátorítóan Qui-gon.

Már hosszabb ideje mentek előre, mikor egy kicsit szélesebb helyre érkeztek.

- Le kell pihennünk - szólalt meg Qui-gon. - Nem tudhatjuk, meddig tart, míg kiérünk. Itt talán biztonságban leszünk - mutatott körbe. - Neked, pedig megsérült a lábad.

El'ya valóban fájlalta a jobb lábát, de remélte, hogy a férfi nem veszi észre. A nő bólintott, mert valóban fáradt volt, és amúgy is enniük sem ártana. Qui-gon, mintha kitalálta volna felmérte az övén lévő erszénynek a tartalmát. Négy ételrudat talál. El'ya övén szintén volt kettő, és némi víz is nála. Leültek az egyik sarokba, és enni kezdték az ételrudakat. Nem voltak jó ízűek, de most jól esett El'ya-nak. Evés után Qui-gon megnézte a nő sebesült lábát. Szerencsére nem tört el, de csúnya zúzódás volt az alsó lábszárának külső oldalán. El'ya figyelte, ahogy a férfi vizsgálja a sérülését. Gyengéd érintése elkaladoztatták a gondolatait. Qui-gon felnézett rá, mintha érezte volna, hogy figyelik. Tekintetük találkozott és egymásba kapcsolódott. Qui-gon odatámaszkodott mellé, így egy magasságban volt az arcuk. El'ya fejéből minden kiment, csak a járt a fejében, hogy Qui-gon bárcsak magához ölelné. Tizenegy éve ismerték és szerették egymást. Biztos volt abban, hogy a férfi szereti őt. Ehhez nem kellett különös érzékelés, se más, hogy megmondja neki. Elég volt a férfi szemébe nézni, mint most is. Centikre volt az arcuk egymástól. A következő pillanatban megcsókolták egymást. El'ya-ban ezernyi érzés kavargott, de a legerősebb érzés a béke volt.

Órák múlva egymás mellett feküdtek ruhátlanul, csak Qui-gon köpönyege takarta őket. Egyikük sem aludt csak élvezték a nyugalmat. Nem akartak a jövővel foglalkozni, mert az megzavarta volna az együttlétüket. El'ya felnézett a férfi arcára, mikor érezte, hogy másképp lélegzik. Qu-gon arca szomorú volt.

- Mi a baj? - kérdezte El'ya, bár tudta a választ.

- Szeretlek, El'ya - sóhajtott Qui-gon. - De a Jedik lemondanak erről a kapcsolatról, mikor mesterekké válnak.

- Értelek, Qui-gon - tette az egyik ujját a férfi ajkára. - Ne aggódj miattam. Én is szeretlek és elfogadom azt, amit adni tudsz.

Qui-gon belecsókolt a nő tenyerébe, beszívva az illatát. El'ya megölelte a férfit, majd öltözni kezdett, a férfi követte a példáját. Mikor elkészültek, elindultak tovább a barlangba. Mindketten elgondolkodtak a történteken, és azon, mi vár rájuk a jövőben. Nem tudták, mióta gyalogolnak a barlangban, de lassan felfelé emelkedett, míg végül kikeveredtek. Odakint már lemenőben volt a nap. El'ya emlékezett, hogy a navigátor szerint a kalózok bázisa nyugat felé állt. Elmondta Qui-gon-nak, majd elindultak, reménykedve, hogy nem hagyták már el, míg odalent jártak. A csillagok feljöttek az éjszakai égre, mire megláttak a dzsungel fái között néhány épületet. Óvatosan közelítettek, mert nem tudhatták, hogy barát vár ott rájuk, vagy ellenség. Qui-gon, még a sith megjelenését is valószínűnek tartotta. Ahogy az épületek között jártak, kihasználva a fedezékeket, találtak egy űrhajót, amit valószínűleg a kalózok hagytak itt. Qui-gon elgondolkodva állt meg és nézte a hajót. El'ya sejtette, mi jár a férfi fejében.

- Előbb találjuk meg a többieket - suttogta a férfinek és tovább indult.

Qui-gon az épület sarkánál utolérte. El'ya hallott valami motoszkálást és megálljt jelzett a férfinek. A motoszkálás tovább közeledett. Már kivehető volt, hogy léptek hangja. A sarok mögül hallatszott. Aztán az utolsó pillanatban abbamaradt. El'ya leguggolt és kilesett. A következő pillanatba a földön ülve a fejét fogta, akárcsak a vele szembe ülő Rigna. Ugyanis mikor kilesett a másik nő is hasonlóan tett és lefejelték egymást.

- Hála az égnek, hogy meg vagytok - fújta ki a levegőt Obi-van.

- Már aggódtunk miattatok - segítette fel El'ya-t Rigna. - Olyan hirtelen tűntetek el.

- Nem volt szándékos - válaszolt El'ya. - Bezuhantunk egy barlangba. De jobb volt, mintha azok az állatok faltak volna fel. És ti, hogy menekültetek meg?

- Mikor láttuk, hogy eltűntetek Obi-van kicselezte az állatokat - válaszolt Rigna. - Mivel azonban nem tudtunk hol keressünk titeket, gondoltam biztos ide tartotok.

- Találtunk egy hajót - kezdte Qui-gon. - Ti ketten elmehettek...

- Nélkületek?? - kiáltott fel El'ya. - Soha!

- Kicsit halkabban - szólt közbe Obi-van, de nem úgy tűnt, mintha bárki figyelne rá.

- Egyedül ketten nem tudjátok legyőzni a sith-et - folytatta El'ya. - És nem hiszem, hogy megszűnt az erőgátló akármi.

- Ráadásul, ha én annak izének a helyébe lennék, mi lennénk a célpontjai - tette hozzá Rigna. - Szerintem is együtt kéne maradnunk. Sőt, inkább menjünk el és hozzunk egy egész hadsereget... csak a biztonság kedvéért.

Qui-gon elgondolkodott.

- Mester, van valami abban, amit mondanak. Jelenleg nem tudjuk elpusztítani a sith-et... - szólalt meg Obi-van, de nem tudta befejezni, mert ismerős nevetés hallatszott a fejük felet.

- A bátor Jedik... - mondta gúnyosan a sith, majd szaltóval leugrott melléjük, készen a harcra.

El'ya és Rigna a Jedik mögé hátráltak, akik elővették kardjaikat. A sith támadott. El'ya, nyomában Rigna, a hajóhoz sietett. Felsiettek a rámpán, majd előre a pilóta fülkébe.

- Remélem, működik a rádió, vagy valami - morogta El'ya és bekapcsolta konzolt.

A motor lágyan duruzsolt. Amíg El'ya a rádióval bajlódott, addig Rigna leadott egy-két lövést a sith felé, hogy elterelje a figyelmét.

- A francba!! - kiáltott El'ya, ami nem jelentett jót. - Valami zavarja az adást.

- Olybá tűnik, sith barátunk nem bízott semmit a véletlenre.

- Mit tegyünk? - kérdezte El'ya.

- Próbáljunk segíteni Obi-vanék-nak - mondta Rigna és újra leadott egy lövést a sith felé.

Ez alkalommal eltalálta a lényt. Qui-gon és Obi-van álltak a haldokló lény felett. Mintha valamit mondott volna valamit, de a két nő nem hallhatta, lévén ők a hajón voltak. Qui-gon felvette a sith fénykardját, majd a hajó felé indult, tanítványa nem sokkal utána szállt fel a hajóra.

- Menjünk innen - mondta Qui-gon.

- Örömmel - válaszolt Rigna és felemelte a hajót.

El'ya elmerült a gondolataiban. Érezte, hogy valami megváltozott benne. Tudta, hogy Qui-gon és az ő kapcsolata egy különös kapcsolat, de kérdés, hogy kibírja e, amit az élet és más törvények rámérnek. Abban is biztos volt, hogy sosem lesznek egymásé. Tiszteletben tartotta, hogy a férfinek kötelessége van, mint embernek, és mint Jedinek.