Egy idős nő sietett a város, központi épületének a folyosóján. Az egyik tanácsterembe tartott, ahol már mindenki összegyűlt a vének közül. Természetesen az Enlori népnél a „vén” szót nem igazán tükrözte a külső megjelenés. A tízfős vezető közül csupán hatan voltak külsőleg is öregek.
- Mit tudtál meg Nary? – kérdezte az egyik férfi.
- Az őrzők nekiindulnak – jelentette a nő. – A Napunk három napig képes egybe maradni.
- Értem – hajtotta le szomorúan a fejét a férfi. – Akkor nincs más választásunk. Az új lakhelyünkön minden rendben van? – nézett egy idősebb férfi felé a szónok.
- Igen, felkészültek.
- Elmar! – fordult egy férfi felé most. – Indulunk! Mindenki szálljon fel…
- És mi lesz az itt élőkkel?! Ők a társaink…! – szólalt meg egy nagyon fiatal lány.
- A sorsukra kell hagynunk őket. A Pegazust elhagyjuk!
- De én… Nem tehetem!
- Miért nem, Suna? Ha itt maradsz, meghalsz! – szólalt fel egy nő.
- A Kapcsolat ideköt engem!
- De te azt mondtad… egy Enlori a Kapcsolatod tárgya…
- Tudom… de ez nem így van… - hajtotta le a fejét.
- Ki az, akkor?
A lány sóhajtott és elmondta.
|