Hat évvel később
Saya sóhajtva lépett át egy pocsolyát. A két gyerek egymást hajkurászva követte az elgondolkodó lányt. Már két napja úton voltak, hogy eljussanak a levelek közt rejtőző falu fővárosába. Ez volt Atma utolsó kívánsága. Azt akarta, hogy a két gyereket ott képezzék ki nindjáknak. Saya a maga részéről egyet értett ezzel a döntéssel. Atma halála óta eltel hat év alatt a világ teljesen megváltozott. Külsőre nem, de belsőleg annál inkább. Minden olyan volt, mint akkor, de mégis az erőviszonyok teljesen elváltoztak. Már kirajzolódott konkrét rossz és jó oldal. Rémhírek ezrei jönnek mindenhonnan két emberről, akik elpusztították az akatsuki-kat. Eközben egy új erő próbálja magáénak tudni a világ feletti hatalmat. Mindkét helyen nagy erők dolgoztak. Saya gondolatait egy gyerekhang szakította meg:
- Saya!!! – rohant hozzá a kislány. – Iwa nem hagy békén!
- Mintha te nem nyúznál engem! – morogta a fiú.
Tekintete nagyon emlékeztette valakire. Bár az illetőt egyszer látta csak, mégis tisztán emlékszik arra a hideg, közömbös arcára, és izzó tekintetére. Itachi Uchiha, a gyerekek apjára. A két gyerek mindkét szülő tulajdonságát örökölték. A fekete hajukat, és tökéletes helyzetelemző képességüket az apjuktól, akár csak a Sharingant. Anyjuktól a hihetetlen tanulékonyságukat örökölték. Mindkettőjük szeme sötét színű, de árnyalataik mindig változnak. Iwa határozott egyéniség volt, és az arca tökéletes mása volt apjának. Kibo, ha épp nem a bátyja nyúzása a cél, akkor nyugodt volt. Kibo arca viszont anyjára emlékeztette. De egy dolog mindkettejükben meg volt, hogy képesek voltak bárkit manipulálni. Saya volt az egyetlen, aki képes volt ellenállni, sőt kordában tartani őket.
- Feltétlen, muszáj egymást nyúzni - szólalt meg Saya, és tovább ment. – Hamarosan odaérünk! Viselkedjetek!
A két gyerek azonnal komollyá váltak. Mindkettő Saya mellé szegődött, és békésen követték. De Saya tudta, hogy ilyenkor a két gyerek elemzi a helyzetet. Hihetetlen gyorsan fejlődtek szellemileg és testileg. Saya tanított nekik egy-két nindja harcmodort, csak, hogy felmérje képességeiket, és mindent tökéletesen megtanultak. Bár Iwa még tovább fejlesztette a tanultak. Kibo viszont a védekezésben volt profi. Szinte azonnal kialakított minden harcmodorra egy védekezést. Ha összefogtak szinte Saya-nak is nehézséget jelentet megvédeni magát egy gyakorló-támadásuktól. A Sharingan használatát mostanában tanulták meg. Hamarosan elértek a falu határába. Egy közeli domb tetejéről nézték, a lemenő Nap sugarai által megvilágított falut.
- Gyertek, még az éjszaka előtt meg akarom nézni anyátok sírját – indult a dombról lefele Saya.
A két gyerek némán követte a lányt. Elérkeztek két fejfához, az egyiken Atma Hasegawa volt írva, a másikon Sasuke Uchiha.
- Milyen volt az anyánk? – kérdezte hirtelen Kibo.
- Erős és tiszta szívű, a legjobb ember, akit ismertem.
- Ő ki volt? – mutatott a másik fejfára Iwa.
- Apátok öccse.
- Hogyan haltak meg? – kérdezte újra Kibo.
- Egy gonosz lény miatt haltak meg – válaszolt Saya. – De ha elég nagyok lesztek, mindent elmondok.
- Már elég nagyok vagyunk! – vágta rá határozottan Kibo.
Saya az őt néző, komoly tekintetű gyerekre nézett. Kicsit megrémítette, hogy mennyire határozott egyéniség mind a kettő. Az idő gyorsan eltelt, amikor még elég volt nemet mondani egy kérésükre. Ez alkalommal úgy tűnt egyikük sem hátrál meg attól, hogy burkoltan nemet mondott. Saya bólintott. Tény az, hogy a korukat meghazudtoló fejletségi szinten vannak.
- Rendben gyertek, keresünk egy szállást, aztán elmondok mindent.
Este lett mire találtak egy kiadó lakást, nem messze a Nindja Academia-tól.
Itachi komoly tekintettel vizsgálta a helyszint. Nem sokan maradtak életben a támadás után. Azok is, akik életben maradtak, sem lesznek épek. Haga lépett mellé. Az utóbbi három évben együtt dolgoztak, miután ők maradtak egyedül életben az akatsuki lemészárolása után. Orochimaru és társa alapos munkát végeztek, mikor akatsuki-kat kiirtották. Ők ketten azért maradtak életben, mert felmérve a helyzetet visszavonultak. A többiek, túl magabiztosak voltak. De az idő nekik kedvezett. Mert bár Orochimaru rengeteg hívet gyűjt maga mellé, Itachi és Haga leszedegeti őket, mielőtt elég erőt kapnának Orochimaru-tól. De Itachi fejében egészen más dolog motoszkált. Mégpedig, az a legutolsó üzenet, amit egy kamereon népből származó nindjából szedtek ki. A nindja eredetileg a levelek közt rejtőző faluba tartott az üzenettel. Ám az nem jutott el oda, mert Itachi úgy gondolta személyesen adja át Kakashi Hatake-nak.
- Nos, megyünk? – kérdezte Haga.
- Igen – indult tovább a céljuk felé Itachi.
A falu közelébe érve álcázták magukat. A falu utcáin mindenki tette a dolgát, megszokottan, észre sem véve őket. Ők viszont mindent láttak, hallottak. Ahogy sétáltak az egyik házból egy hat éves lány szaladt ki. Nem figyelt és véletlen Itachi-nak ment. A kislány meglepetten nézett fel Itachi-ra, aki megtartotta, hogy el ne essen. De a kislány arcára tévedt tekintete után a megdöbbenéstől tartotta a gyereket. Az arca és a szeme annyira hasonlított valakire a múltból, hogy Itachi nehezen tudott megszólalni.
- Elnézést - mondta a kislány, és ő is döbbenten nézte Itachi arcát.
- Kibo!!! – hallatszott egy hang az ajtóból és egy idősebb lány jelent meg az ajtóba. – Várd meg Iwat!!
Itachi felismerte a lányt. Ő terelte el annak idején Atmá-ról a figyelmet. Ezek szerint egész végig ott voltak a gyerekek az orruk előtt. A lány most gyanakodva közeledett Itachi-ék felé, mögötte megjelent egy kisfiú. Itachi nyögött egyet, mikor a saját arcát ismerte fel a fiúéban.
- Kibo! Gyere ide! – szólt rá határozottan a lány.
A kislány egy ügyes mozdulattal kiszabadította Itachi fogásából és a lányhoz ment.
- Sejthettem, hogy megjelensz, Itachi! – szólalt meg a lány, mikor a két gyerek mellette állt. – Abból, hogy a küldöttem nem ért ide.
- Te ismersz, de én nem ismerlek téged - szólalt meg Itachi.
- A nevem Saya, Atma nővére.
Itachi figyelte őket, de már érezte az idegesen mocorgó Haga-n, hogy tenni akar valamit. Itachi Haga vállára tette a kezét és nemet intett a fejével. Ez nem az ő idejük volt. A gyerekek, még túl kicsik.
- Egyszer úgyis velem lesznek - suttogta Itachi. – Egy vérből származunk! És a vér nem válik vízzé.
- Ezt egy olyas valaki mondja, aki elpusztított mindenkit a családjából.
- El kellett pusztulniuk, hogy egy új jöhessen létre.
- Miben más ez az új? Minden haldoklik.
Itachi felnézett az égre, majd vissza a lányra, de mielőtt szólhatott volna Haga mozdult. Úgy tűnt elege volt a bájcsevejből, ezért Saya-ra támadt. De elszámította magát. Itachi meghökkenve figyelte, ahogy a két gyerek mozdul, mint ahogy Saya is, és kivédik Haga, cseppet sem gyenge támadását. De leginkább az döbbentette meg, hogy a két gyerek használja a Sharingant. A támadás kivédése után Itachi közbelépett, és megállította Hagat.
Haga meglepődött, hogy a támadása sikertelen volt. De az utána történtek egyenesen letaglózta. Itachi megállította a támadás után és most szemben álltak Saya-val, két oldalt a két gyerek. Mindez semmi nem volt ahhoz képest, amit ez után látott. A két gyerek szemében megjelent a Sharingan, Saya teljesen sötét barna szeme helyett egész fehér lett. Saya két kezében egy-egy háromágú tőrt tartott keresztben az arca előtt. Fehér szemében semmi szín nem volt, és egyre csak figyelte a mozdulatukat. A két gyerek támadóállásban várták az eseményeket. Sharingannal minden mozdulatot lemásolhattak. Haga nem értette, hogyan lehetséges ilyen fiatalon elsajátítani ezt a képséget. Itachi elengedte és lassan Saya felé lépett:
- Nem akarok harcot, Saya! – mondta komoran. – De tudnod kell, nem sajátíthatod ki őket. Nekik az apjuk mellett a helyük.
Haga nyögött egyet. Ez a két gyerek Itachi gyerekei?! Ez, hogy lehet? Ekkor eszébe jutott Itachi és Atma küzdelme, és rádöbbent. Ránézett a két gyerekre, akik továbbra is őt tartották szemmel. Most már mindent értett.
- Saya, te is velünk tarthatsz - folytatta Itachi. – Együtt legyőzhetjük Orochimarut.
- A gyerekek, még nem készültek fel! Atma utolsó kívánsága az volt, hogy nindja legyen belőlük. Ezt betartom.
- Rendben – bólintott. – Tanítsd őket, Saya! Hiszem, hogy jó kezekben lesznek.
- Megölted anyát! – szólalt meg Iwa nevű gyerek, és apjára nézett.
- Nem akartam, ő akart engem megölni, védekeztem - válaszolt a fiúra nézve.
Pillanatig egymás szemébe néztek. Haga nem értette ezt a néma, ám úgy tűnt valóságos beszélgetést a két Uchiha között. Egy perc múlva Itachi megfordult és elindult:
- Gyere, Haga, itt végeztünk!
Haga először nem mozdult, csak még egyszer végig nézett hármójukon. A két gyerek Saya felé indultak, immár normális szemszínnel. Saya is leeresztette a kezeit, szeme újra barnává vált.
- Haga!! – szólt rá Itachi, mire Haga elindult utána.
Míg ki nem értek a faluból egyikük sem szólt. Mikor mindketten saját testükben voltak Haga-ból kitört a kérdés:
- A te gyerekeid?
- Igen.
- És hogy képesek használni a Sharingant?
- Nem tudom, talán Atma népének egy sajátossága.
- És az a Saya, milyen szeme volt? Még sosem láttam, egy jutsut sem, aminek a fehér szem volt a jellemző. Talán Byakugan, de az sem teljesen fehér!!
- Ezekre nem tudom a választ Haga. De ki fogjuk deríteni.
- Hogyan?
- Meglátogatjuk a kamereon nindjákat.
- De ő róluk senki nem tudja, hol vannak!
- Ideje, hogy valaki kiderítse - indult tovább Itachi.
Haga még figyelte a férfit, majd utána indult. Lassan el kéne gondolkodnia, meddig követi Itachit. Előbb-útóbb saját útját kell járnia. Bár most, hogy ennyi mindent megtudott, talán át kéne gondolnia, hogy valójában mit akar.
Kami Utenshu az őrzője annak a Fehér kőnek, amibe Atma zárta Usachit. Mióta őrködött, most először történt valami nagydolog. A kő fehéren izzani kezdett. Mi lehet ez? Atma halott. Ő volt az egyetlen kapcsolata a világgal Usachinak. Most mégis valamiért, valahogy… visszatér? Nem, ez nem lehet! Atma gyerekei? Csak az lehet a magyarázat. De akkor ez nem a legjobb hír. Ekkor valaki megjelent a bejáratnál. Kyrera sietett felé, kissé aggódva. Kamit ez meglepte, mert a nő ritkán szokott aggódni.
- Mi történt? – kérdezte Kami.
- Ez mióta ilyen? – mutatott a nő az izzó kőre.
- Két napja. Miért?
- A falunkat megtámadták!
- Kik?
- Nos, nagy valószínűséggel Orochimaru, ő tenne ilyet.
- De hogy jött rá?
- Ez az, ami engem is elbizonytalanít. Mindenesetre jobb lenne Sayat is figyelmeztetni!
- Igen. Főleg erre - nézett a kőre.
- Menj! Én itt maradok! De légy óvatos. Már csak ketten maradtunk.
Kami bólintott és eltűnt a bejárat felé. Mikor kiért még visszanézett a bejáratra, aztán gondolt egyet és egy gyors jutsuval védelemmel látta el a bejáratot. Csak ez után indult útnak, hogy megkeresse Sayat. Gondolatai egyre csak a fénylő kő és a támadáson járt. Vajon van köze egymáshoz a két eseménynek? Gondolatait az érzékeny veszélyérzete térítette a valósághoz, így elkerülte a támadást. Egy után egy másik érkezett, de ezt is kivédte. Megállt egy tisztáson és várta a támadóit. Hamarosan meg is jelent mindkettő. Kami végignézett rajtuk. Az egyik egy fekete hajú férfi volt, a másik egy maszkos valaki. Kami érezte a két ellenfele erejét. Tudta, hogy képes győzni felettük, ha a fény erejét használja. A klánjából kevesen használták, mert nehéz uralni. Csupán egy valaki használta rajta kívül, az unokatestvére, Saya. Atma sosem tudta használni, mivel ő minden erejét Usachira pazarolta. Bár Kami mondta neki, hogy ne tegye, hogy ne vállalja. De Atma hajthatatlan volt, mikor Usachi elpusztította mindazokat, akiket szeretett. Ketten maradtak csak a klánjukból. Az ő dolguk Atma óvása volt. Mint hármuk közül a legfiatalabbat. Végül az lett a veszte. Bár Uchiha klánt mindig is tisztelte a Hasegawa klán, most Kami mindent érzett irántuk csak tiszteletet nem. Bár, Atma mondta, hogy nem ők a hibásak. De azért ők, hogy meghalt. Kami figyelte az ellenfeleit. Valamiért nem támadtak! A maszkos a társára nézett és ezt suttogta:
- Olyan a szeme, mint azé - mondta és a társa csak némán bólintott.
Kami meglepte ez a mondat. Kinek olyan? Kiben van még a fény ereje? Csak is Saya lehet. De hol találkozta vele? Meg kellett találnia. Az idő fogyott.
Kibo sóhajtva nézett az elsiető testvére után. Tudta, hogy néha magányra van szüksége Iwa-nak. De most kissé aggódott a bátyja miatt. Főleg, hogy alighogy belépett a terembe a lányok összesúgtak. Kibo tudta miért. De ő már hozzászokott, hogy a bátyja még ilyen fiatalon is szép… helyes. Kicsit fura volt egy magányos élet után, hirtelen ilyen közéletbe csöppeni. Miután Iwa eltűnt a sarkon Kibo határozottan elindult valamerre. Végül az anyja sírjánál találta magát, de nem volt egyedül. Egy szőke hajú, fiatal srác állt a sírok előtt elgondolkodva. Mikor Kibo odaért a srác ránézett. De a tekintete egyből meglepett lett, mintha szellemet látna.
- Hello! – köszönt Kibo. – Te is ismered őket? – mutatott a sírokra.
- Igen – tért magához a srác. – Mindkettő jó barátom volt.
- Hogy hívnak?
- Uzumaki Naruto.
- Rólad beszéltek, Saya-ék. Te vagy, aki a Kilnec-farkút őrzöd, mint anya, Usachit.
- Az anyád? – döbbent meg. – Atma, az anyád?
- Igen.
Naruto hosszan gondolkodott, majd elnevette magát:
- Bocsáss meg. Kissé megleptél. De gondoltam, hogy a lánya vagy, hasonlítasz rá, csak a hajad más.
- Azt apámtól örököltem, mint a bátyám is. Bár ő külsőre is olyan. Na meg a természete is.
- Van testvéred?
- Igen, ikrek vagyunk. Én Kiba vagyok, őt Iwa-nak hívják.
- Szép neved van - mosolygott Naruto.
Ekkor Kibo gyomra korogni kezdett, és ekkor jött rá, hogy reggel óta nem evett. Naruto mosolya szélesedett:
- Tudok egy jó helyet, ahol ehetünk. Persze csak, ha akarod - mondta.
Kibo elmosolyodott és Narutoval együtt elindultak a falu felé. Hamarosan egy kifőzdénél ültek és ettek. Naruto olyan élvezettel ette a levest, hogy Kibo teljesen otthon érezte magát a srác mellett. Naruto beszélgetett vele a nindja dolgokról, míg nem Kibo teljesen elfeledte a környezetét.
- Hát itt vagy! – hallatszott Iwa hangja mögöttük.
Kibo meglepetten nézett felé. Naruto viszont köhögni kezdett, mert félrenyelte a levest. Végül sikerült levegőhöz jutnia és egyre csak Iwat nézte. Iwat mindez hidegen hagyta, csupán egy pillantással illette Narutot.
- Jól vagy Naruto? – kérdezte Kibo, látva Naruto ökölbe szorított kezét.
- Uchiha - suttogta Naruto.
Kibo testvére mellé lépett és mindketten Narutot figyelték. Ekkor megjelent Saya és egy fehér hajú, idősebb férfi.
- Naruto! – szólalt meg a férfi.
- Kibo, Iwa! – lépett Saya hozzájuk. – Mit csináltok?
- Mi semmit - suttogta Kibo.
- Ő hasonlít, Itachira! – szólalt meg Naruto.
- Mivel a fia! – válaszolt a férfi.
- Az hogyan, a fia? – Naruto komoran nézett maga elé.
- Szerintem ideje beszélgetnünk – mondta Saya és Kiboékkal elindult.
Naruto és a férfi követték őket a lakásukba. Mire odaértek Naruto már csak elgondolkodó arcot vágott, és a tekintetében sem volt neheztelésre utaló nyom. Ennek Kibo örült, hiszen megkedvelte srácot.
Iwa a maga részéről kevésbé érdekelte, hogy Saya mit mond el, és mit nem mond el a két fickónak. Sokkal fontosabb dolog foglalkoztatta most. Az apja. Bár álcázta magát, mikor találkoztak, mégis az a pillanat, mikor egymásra néztek, amikor a tekintetük találkozott, szinte látta, hogy ki valójában az apja. Ez egyszerre elborzasztotta és büszkévé tette Iwat. Félt is, és nem is. Olyan erős akart lenni, mint apja, de nem olyan áron, mint ahogy ő tette. Érezte Kibo tudatát, ahogy próbál némi információt szerezni Iwa lelki állapotáról. Ekkor jött rá, hogy mióta az apjukkal találkoztak egyszer se léptek kapcsolatba egymással. Pedig ők igazán összetartoztak, mint két fele egy egésznek. Iwa engedte, hogy Kibo kapcsolódjon a tudatához. Nem volt titka a húga előtt. Kiegészítették egymást. Érezte a lány tudatának érintését, majd azt, megnyugodva veszi tudomásul Iwa engedélyét. Eközben fél füllel hallgatta Saya beszámolóját Kakashi-val és Naruto-val. Iwa és Kibo egyszerre kapta fel a fejét, mikor Saya kibökte, hogy Kakashi segítségét kéri Iwaék tanításához. Kakashi a gyerekekre nézett:
- És mennyire képesek használni a Sharingant? – kérdezte Kakashi
- Ezért kellenél… mert én nem tudom felmérni – sóhajtott Saya.
- Nos, akkor teszünk egy próbát - mondta elgondolkodva Kakashi, majd az ajtó felé indult.
- Én is menjek? – kérdezte Naruto.
- Gyere - szólt vissza az ajtóból Kakashi.
Egy tisztásra vezette ki őket, ahol feléjük fordult:
- Egy feladatot kaptok, egyszerű lesz, védjétek meg magatokat, és ha tudtok, fegyverezzetek le minket. Nem vérre menő küzdelem. Saya és én fogunk támadni.
- És én? – kérdezte újra Naruto.
- Megfigyelő leszel, egyelőre – nézett a srácra Kakashi.
Iwa figyelte, ahogy Kakashi felhúzza a fél szemét eltakaró nindja-pántját. Kibo döbbenten nyögött mellette, mikor meglátta a férfi Sharingan szemét. Összenéztek Iwa-val, és szinte egyszerre mosolyodtak el. Kicsit eltávolodtak egymástól, becsukták a szemüket egy pillanatra, hogy aztán Sharingannal a szemükben a támadójukra nézzenek. Iwa érzékelte, hogy Saya a látóterébe kerül, miközben Kakashi mellé lépett. Naruto a közeli erdő egy fájához ment. Mire Saya Kakashi mellé ért az ő szemében megjelent a Fény-jutsu. Percekig senki nem mozdult, csupán a szél fújt végig köztük. Követhetetlen sebességgel indult Kibo felé Kakashi.
Kami figyelte a felkelő maszkost, akinek a fejéről lejött a maszk. A lány, mert az volt, meglepve meredt a nyugodtan álló Kami-ra. A másik férfi hirtelen Kami mögött termett.
- Nem akarunk bántani - suttogta a férfi Kami-nak.
- A falumat leromboltátok, hogy higgyek nektek? – kérdezte Kami.
- Nem mi tettük - szólalt meg, szinte egyszerre, a férfi meg a lány.
- Nos, akkor miért támadtatok rám? – szólalt meg a férfi mögül az igazi Kami, míg a másik eltűnt egy pukkanással.
- Azt hittük Orochimaru embere vagy – fordult felé a férfi.
- Ezek szerint mindannyian tévedtünk – sóhajtott Kami. – Ha most megbocsátotok, tovább mennék.
- Veled tarthatunk? – kérdezte a lány.
Kami meglepve nézett a lányra:
- Miért akartok velem tartani? – kérdezte gyanakodva.
- Azt hiszem Orochimaru rájött valamire, a két gyerekkel kapcsolatban - szólalt meg a férfi.
- Kik vagytok? – húzta össze a szemét Kami.
- Itachi Uchiha…
- Itachi? – Kami végignézett a férfin. – Azért voltál olyan ismerős - elgondolkodva nézett fel az égre. – Nem igazán van időm rátok. Azt tesztek, amit akartok.
Kami tovább indult, nem érdekelve, hogy követik őt, vagy sem. Félszemmel azért figyelte őket, de több gondot nem csinált belőlük. Elvégre képes volt bármikor megölni őket. Kohoma közelébe érve Kami észrevett valamit, ezért megállt. Itachi és a lány is figyelni kezdte azt, ami megállította őket. Egy küzdelem vonta magára Kami figyelmét. A küzdelmet figyelve Kami elmosolyodott és afelé vette az útját.
Saya épp kikerült egy támadást, amit Kibo intézett felé, mikor meglátta Kamit. Annak köszönhette, hogy Kibo nem találta el, hogy reflex-szerűen elugrott.
- Állj! – kiáltott Saya, mire mindenki ránézett.
Saya most vette észre a gyerekek szemét. Nem olyan volt, mint eddig. A Sharingan fekete cseppjei, és a Fény-jutsu fehér írisze együtt jelentek meg bennük. Képesek együtt használni a két jutsut?
- Itachi! – nyögte Kakashi, Saya mögé nézve.
Saya arra fordult, miközben a két gyerek Itachi felé indult. Senki nem tudta követni azt a sebességet, amivel a két gyerek elkapta Itachit. A férfi csak pillanatokig volt fogoly, majd mosolyra húzta a száját, és eltűnt. A gyerekek sem haboztak és pukkanás kísértetében eltűntek. A tisztádon csak négyen álltak: Saya, Kakashi, Kami és a épp odajövő Naruto. Saya aggódva nézett Kamira:
- Miért hoztad őt is? – kérdezte kiakadva. – És miért hagytad…
- Megtámadták a falut! Csak hárman maradtunk, meg ez a két gyerek. Orochimaru ellen mindenkire szükségünk van!
- A falu…
- És Saya. A Kő, izzani kezdett!
Saya elfehéredett, de válaszolni nem volt ideje, mert Itachi és a két gyerek lépet ki a fák közül, nyomukban egy lánnyal. Naruto feszülten figyelte az odajövőket.
- Megnyugodhattok – szólalt meg Itachi. – Nem szándékozok senkit megölni.
- Ó ezt megnyugodva hallom – tette karba a kezét Saya. – Mit akarsz Itachi?
- Nos, gondoltam segíthetnék a gyerekek tanításában.
- Miért gondoltad, hogy megbízunk benned? – kérdezte Kakashi.
- Más életet akarok nekik, mint magamnak. De igazából az a kérdés meg akarjátok őket védeni Orochimarutól?
- Hát abban igazad van, hogy kettőtök közül te vagy a megbízhatóbb – vigyorgott gonoszan Saya.
- Apa megígérte, hogy felkészít minket - szólalt meg Iwa.
- Maradjunk az Itachi megszólításnál – morogta Itachi.
Iwa csak bólintott, de továbbra is húgát nézte. Kibo maga elé nézett és nem szólt. Saya gyanakodva nézte őket. Valami nem volt rendben.
Iwa apja mellett guggolt a bokorban, és figyelték a három ál-hasonmásukat. Kibo apja másik oldalán guggolt és morgott az orra alatt. Haga, aki az apjával volt, a fejük felett ült egy ágon. Iwa nem ismerte a három alakot, akik az ő alakjukat vették fel, ezzel próbáltak meg közelebb férkőzni a barátaikhoz.
- Orochimaru, bolond, hogy idejött – morogta Haga.
- Ő Orochimaru? – kérdezte halkan Kibo.
- Igen – válaszolt Itachi.
- Mi a terv? – kérdezte Iwa.
- El kell kapnunk - nézet a fiára Itachi. – Te és a húgod, le kellene, hogy foglaljátok a két társát. Én és Haga, meg gondolom a többiek, Orochimarut támadjuk meg.
- Rendben – mondta Iwa, és összenézett a húgával.
Kibo bólintott, majd mindketten eltűntek. Iwa az ál-Haga mellett jelent meg, míg húga a túloldalt. Alig, hogy kizökkent a két „társ” a feladatukból pukkanás kísértetében eltűntek. Iwa azonnal felmérte a helyzetet. Csapda volt. Kibo vele egyszerre fedezte fel a tényt, hála az egymással megosztott tudatot. Rájöttek, hogy most megváltozott a terv. Iwa húga mellé érkezett a földre. Mindketten elővették az új képességeiket, amiket most fedeztek fel. Pontosan fel tudták térképezni ki hol van. Érezték az ellenfelük erőhátrányát. Saya jelent meg mellettük, a másik oldalukon pedig egy hasonló erővel rendelkező férfi, mint amilyen Saya.
- Iwa - szólt Saya, tekintetét a feléjük forduló ál-Itachin tartva. – Jól vagytok?
- Igen – válaszolt, miközben az ál-Itachi helyett Orochimaru jelent meg.
- Csak ne fájna az ujjam – motyogta Kibo.
- Orochimaru - jelent meg Itachi, az ellenség háta mögött. – Hiába álcázod magad, a kígyó mivoltod messzire bűzlik.
- Ellentétben veled, Itachi, én nem öltem meg a családom, nem de? – vihogott Orochimaru.
- Valóban. Nem piszkoltad be a saját kezed, csak másokét. Hol van az örökké melletted lebzselő Kabuto?
- Érdekel mi? – vigyorgott Orochimaru.
- Szerintem én tudom – szólalt meg Kibo mellett álló férfi. – Haga elkapta.
- A béna elkapatta magát – vigyorgott Orochimaru.
- Orochimaru!!! – hangzott egy embertelen mély morgással Naruto.
- Naruto Uzumaki - ízlelgette Orochimaru a fiú nevét. – Rég láttuk egymást. Sajnálom azt a lányt. Hogy is hívták? – gondolkodott el gúnyosan – Sakura.
- Ne merd a szádra venni a nevét!!! – tajtékozta a fiú, a szeme vörös színt vett fel és a szájában a szemfogak megnőttek.
Iwa érezte Naruto egyre növekvő Chakráját. Honnan van ekkora ereje? Egy pillanatra összenézett húgával.
Saya figyelte az eseményeket, mikor Kami szólalt meg:
- El kell kapnunk Orochimarut – suttogta.
- Nem lenne jó élve - válaszolta Saya.
- Akkor támadjunk a Sikjo uzu –val.
- Ahhoz le kellene fogni, hogy ne tudjon eltűnni.
- Mi lefogjuk – szólt Iwa.
- Képesek lesztek rá? – kérdezte Kami.
- Na ná! – vigyorgott gonoszan Iwa.
Eközben Naruto szóval tartotta Orochimarut. Itachi Iwa mellett jelent meg. Saya ránézett és pár percre összekapcsolódott a tekintetük. A fura érzés a mellkasába, mintha szíve gyorsabban verne. Volt valami a férfi tekintetében, ami egyszerre vonzotta és taszította.
- Mit segíthetek? – kérdezte Itachi.
- Vigyázz magadra - morogta Saya.
Itachi újra ránézett, de Saya azt már a szeme sarkából látta.
- Iwa, Kibo! – szólt a gyerekeknek. – Kezdjétek!
Iwa bólintott és áttűnt Orochimaru másik oldalára, így húgával közre fogták. Orochimaru azonban csak Iwa felé fordult, nem figyelve másra. Iwa összetette a kezét és behunyt szemmel koncentrált.
- Mit akarsz kölyök??!! – nevetett Orochimaru a fiút nézve.
Iwa nem válaszolt csak Orochimarura emelte a tekintetét. Szemében ott volt a Fény-sharingan. Szája sarkában apró mosoly jelent meg. Orochimaru arcáról lehervadt az önelégült vigyor és hátrált egy lépést.
- Chakra nawa – jutsu! – kiáltották egyszerre Iwa és Kibo, majd leguggolva a földre helyezték a kezüket.
Orochimaru döbbenten meredt maga elé, képtelen volt mozogni. Kami és Saya szintén közrefogta Orochimarut, ezáltal négyzetbe fogták őt. Saya és Kami egyszerre, követhetetlen gyorsasággal képeztek jeleket a kezükkel:
- Sikjo uzu – jutsu! – tárták szét a karjaikat, mire óriási örvény fogta körbe Orochimarut.
Kakashi, Naruto, Haga és Itachi fedezékbe húzódtak, míg Orochimaru kiáltása messze visszhangzott a tájon. Iwa és Kibo elfordított fejjel védték magukat az örvény erejétől. Orochimaru hangja örökre elhalt, majd az örvény megszűnt. Saya lihegve borult térdre. Félszemmel látta Iwat és Kibot, akik végig dőltek a földön.
Itachi előjött, és a fia mellé ment. Figyelte a behunyt szemű fiút, majd mellé térdelt. Az odaérkező Kakashi, Naruto és Haga feszülten nézte a többiekkel a mozdulatát. Itachi megérintette a fia homlokát, aki nem mozdult. Aztán felemelte az eszméletlen fiút és a többiekre nézett:
- Menjünk a faluba, a gyerekeknek pihenniük kell! – indult meg a falu felé Itachi.
Saya felvette Kibot és a férfi után ment. A többiek követték őket. Hamarosan Saya lakásában álldogált Itachi az ajtóban, ami elválasztotta az előteret a hálótól. Nézte a két alvó gyereket, és elgondolkodott. Hihetetlen erő lakozott bennük. De valahogy mégis gyerekeket látott most maga előtt. A saját gyerekeit.
- Furcsa mi? – kérdezte a mellé lépő Saya. – Olyan ártatlanok és védtelenek így.
- Valóban - lépett arrébb Itachi.
Saya követte őt az erkélyig, ahonnan együtt nézték a lenyugvó napot.
- Min gondolkozol? – kérdezte egy idő után Saya.
- Mitől… Mitől olyanok, amilyenek? – kérdezte elmélázva Itachi.
- Erre nehéz felelni. De talán Usachi miatt történt.
- De, de hát ő egy „szellem” volt. Nem?
- Nem egészen. Inkább nevezném élősködőnek. De ami inkább izgat, hogy a gyerekek ereje talán kiszabadítja Usachit. És nem lesz senki, aki vissza tudja zárni a Kőbe.
- Atma - sóhajtott Itachi. – Saya, hidd el, sosem akartam őt bántani, se megölni.
- Valóban? – nézett rá Saya meglepetten.
- Nem nézed ki belőlem mi? – húzta gúnyos mosolyra a száját Itachi.
- Nos, meglep, az tény.
- Én csupa meglepetés vagyok.
- Mihez kezdesz most?
- Ha azt kérdezed, mit akarok a gyerekeimtől, a válasz az, hogy meg akarom védeni őket.
- Mitől?
- Az öcsémnek igaza volt! Bolond voltam, hogy megöltem őket - rekedt hangja és mély szomorúság az arcán alá támasztotta a szavai igazát. – Én nem akarom, hogy a gyerekeim kövessék a példámat.
Saya hallgatott és Itachinak ez többet jelentett mindennél. A nap teljesen lebukott a horizonton, a levegő kezdett felfrissülni. Minden olyan, békés volt. Itachi hosszú idő után kezdte úgy érezni, hazatért. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
