Hónapokkal később

            Sasuke kilépett az ajtón és nagyon remélte, hogy senkivel nem akad össze. Kakashi elment, ki tudja hova, miután levizsgáztak. Ők pedig külön váltak. Sakura, Naruto együtt maradtak. Sasuke, pedig egy felderítő nindjának segít. Sokat fejlődtek az akatsuki összetűzés óta.  Atma volt az egyetlen, akivel legalább valamennyire szeretne együtt lenni, de nem lehet. A lány most nincs itt, elutazott. Azt mondták az egészsége nem jó, ezért vissza kell térnie a népéhez. Sasuke sóhajtva ment tovább az utcán. Elment a falu mellett lévő kis dombon lévő fához. Utoljára itt beszélgetett Atmával. Leült és elmerengett. A küldetések miatt eddig nem volt lehetősége a bátyjával foglalkozni. De most újra eszébe jutott az eskü, amit szülei holtteste mellett fogadott. Ahogy ült a fa alatt egy árnyék vetült rá. Meglepve fordult felé, egyúttal küzdő állásba állt. Meg is döbbent, mikor Atma állt előtte. A lány arca nyúzott volt, mégis kedvesen mosolygott. Sasuke végignézett a lányon, ahogy a fának támaszkodva állt. Sovány volt és gyenge, mint aki mögött hosszú út lenne.

- Sasuke - suttogta.

- Atma? Visszajöttél? – kérdezte, mivel mást hirtelenjében nem tudott kibökni.

- Igen - válaszolt a lány és a falu felé nézett. – Vissza kellett jönnöm. Van egy elintézetlen feladatom itt – tette hozzá és külsejét meghazudtoló erővel elindult a falu felé.

Sasuke mellé szegődött.

- Nem nézel ki valami jól - szólalt meg Sasuke egy idő után.

- Jól vagyok! Ne aggódj, csak kicsit fáradtan.

Alig beszéltek egymással, mégis Sasuke örült, hogy épségben látja a lányt. Bár valami furcsa volt vele, mintha szomorú lenne valamiért. Aztán egy-egy pillanatra, látná az arcán, hogy küzd valami ellen. Mint amikor az ember el akar mondani valamit, de képtelen rá, hogy elmondja, mert valami megakadályozza. A nap hamar véget ért és még semmit nem tudott meg, hogy a lány hol volt, mit csinált. Inkább mindenféle értelmetlen, közhelyes dolgokról beszéltek. Mikor a nap már majdnem teljesen lement, akkor indultak a szálláshely felé. Mivel Atma, nem foglalt magának szállást, Sasukehoz mentek. Sasuke átengedte a belső szobát, míg ő az előtérben helyezkedett el egy kanapé-szerű tákolmányon. Lefeküdtek, de Sasuke még benézett az azonnal elalvó lányra. Figyelte, ahogy békésen alszik, nem tudva, hogy figyelik. Sasuke percekig nézte és gondolkodott, hogy mit titkolhat Atma. Mert arra már rájött, hogy titkol valamit. Végül ő is elfeküdt a helyére, egy ideig ugyan nézte a plafont, de aztán ő is elaludt. Álmában furcsábbnál furcsább dolgokat látott. Néha meg-megmozdult egy álom hatása miatt.

Atma érezte az őt figyelő fiú jelenlétét. Megvárta, míg elmegy, aztán nyitotta ki a szemét. Az idő alatt, míg távol volt minden megváltozott. Már semmi nem olyan volt, mint régen. Talán, ha Usachit nem szabadítják fel, ha nem történt volna meg, ami történt, most boldogan beszélgethetne Sasuke-val. Ezt a néhány hónapot, majd egy évet, a saját népével töltötte együtt, magányban. Csupán egy valaki volt mellette. Az egyetlen élő rokona, akit Usachi nem pusztított el, mert nem tudott róla. Ez a személy segítette világra gyermekeit. S bár nem saját akaratából fogantak, mégis, mikor meglátta őket, szíve megtelt anyai érzésekkel. A két gyereket rokonára hagyta, mert egy belső hang megőrjítette, azzal, hogy suttogta Sasuke nevét. Végül elindult, hogy visszatérjen, és közben egyre csak azon járt a feje, hogy mit mondjon, mit tegyen. El akarta mondani Sasukenak, mert joga volt tudni, és mert tisztelte, szerette annyira, hogy megtudja az igazat. Már hallotta a szomszéd szobából Sasuke szuszogását. Halkan felkelt és átment. Megállt a fiú „ágya” mellett, nézte, ahogy alszik. Ekkor újra hallotta a hangot: „Öld meg! A gyerekeid apjának életére fog törni! Tudod, hogy ezt teszi!” Atma ekkor jött rá, a hang nem más, mint Usachi egy lényének része. Bármennyire is küzdött a suttogó hang ellen, lényének egy része kezdett engedni a kísértésnek. Itt van kiszolgáltatva neki Sasuke, csak egy kisebb erőfeszítés és halott. Azután eltűnhet innen, hiszen a fiún kívül szinte senki ne látta vele, aki felismerte volna. A fiú nyaka felé közelítette a kezét, miközben a hang egyre csak mondta a magáét, bátorította a tettét. Miniméterek választották el a fiú nyakától, mikor a fiú álmában megmozdult. Ez a mozdulat elég volt, hogy Atma rájöjjön mit akart tenni. Magától elborzadva hátrált egy pár lépést, kissé zihált a gondolattól, hogy kis híján megölte a fiút. Lekuporodott az egyik sarokba és halkan zokogni kezdett. Most értette meg, hogy miért hallotta a hangokat a fejében. Azért, hogy Usachi megölje Sasuket. Már csak a kérdés volt megfejtetlen: „Miért?” Ezerszer elismételte magában a kérdést, míg végül rájött. Azért mert szereti Sasuket. Usachi utolsó erejével azon van, hogy megölje azt, akit az elpusztítója a leginkább kedvel. Atma hirtelen felkelt a földről és az ajtó felé ment. Ekkor megszólalt egy hang:

- Hova mész? – kérdezte a felébredt Sasuke.

Atma lassan a fiú felé fordult és elbizonytalanodott, mikor látta a csupasz, izmos mellkasát, igéző tekintetét. A fiú egyre csak nézte, aztán odament hozzá egész közel és a szemébe nézett:

- Mi a baj? – kérdezte, de Atma nem bírt válaszolni.

Remegve állt és képtelen volt egy szót se kinyögni. Sasuke megfogta a lány kezét és az „ágyhoz” vezette és leültette, majd mellé telepedett:

- Mondd el, mi bánt! – kérte újra.

- Én, sajnálom - suttogta Atma és elkapta a tekintetét. – Semmi bajom, csak…

- Nem hiszek neked! – rázta meg a lányt, ingerülten. – Mióta visszajöttél, érzem, hogy titkolsz valamit! Mi az?! – nézett a lány szemébe.

- Sasuke, van két gyermekem - suttogta Atma, mire a fiú döbbenten elengedte.

Pár percig hallgattak, majd Sasuke szeme izzón felvillant:

- Itachi - motyogta gyűlölettel.

Atma csak bólintott, aztán a szobájába ment. Még sosem érezte magát ennyire, elveszetnek.

Haga kissé álmosan ébredt. A tegnapi küldetés alaposan kifárasztotta. Az ágya mellett talált egy levelet. Kibontotta és egyből felismerte a kézírást. Gaara írta:

„Reggelt!

A tegnap este igazán emlékezetes volt, de sajnos időközben rájöttem,

jobb, ha nem kerülünk egymáshoz közel, mert hiszen én nem adhatom

meg a biztonságot számodra. Remélem azért egyszer megtalálod azt, aki igen.

Gaara”

Haga percekig gondolkodott, de a szétszórt ruhadarabjai megerősítették a tényt, hogy nem csak a tegnapi küldetés fárasztotta ki ennyire. Mikor erre rájött, már emlékezett is minden pillanatra, ami este történt. Elmosolyodott, s bár szomorú volt, hogy Gaara elment, mégis úgy érezte, nem az ő stílusa zokogni egy fiú után. Rendbe szedte magát, a szobáját is valamennyire, kajált valamit, aztán elindult a találkozóra, amit a társával beszélt meg. A társa egy elég nyavadka fiú, ám rendkívül megátalkodott személyiség. Bárkit képes volt percek alatt kinyírni és még csak a szeme se rebben. Haga-nak sikerült kiharcolni a fiú tiszteletét, azzal, hogy képes volt életben maradni, mikor az mindent elkövetett, hogy lekopjon. Egyikük sem volt csapatjátékos, de most viszonylag egész jól dolgoznak együtt. Na de, már látja is a fiút. Épp a szokásos módon az egyik fának támaszkodva élesíti, vagy vizsgálja a fegyverét. Mikor Haga odaért felnézett becses tevékenységéből:

- Ideértél? – kérdezte, a köszönés nála nem létezett.

- Látod! – válaszolta Haga, de a világ kincséért sem köszönt volna.

- Van egy megbízásunk…

- Mondd!

- Két gyereket kell megtalálni!

- Hogy? Minek?

- Azt nem mondták, viszont régi „barátaidtól”. A levelek közt rejtőző faluból.

- Ott vannak azok a kölkök?

- Nem tudni, de ott van az egyetlen, aki tudja, ismered őt. Atma Hasegawa.

- Mi köze hozzájuk?

- Azt nem mondták - lökte el magát a fiú. – Én meg nem kérdeztem. Gyere, induljunk, gyorsan túl leszünk rajta!

Haga kissé meglepődött, de nem mutatta ki. Elindultak és ő közben végig gondolt mindent. Már több hónapja, hogy találkozott velük. Akkor ismerte meg Gaarat. Eszébe jutott Lilly is, akivel legutóbb alaposan összeveszett. Olyannyira, hogy kis híján megölték egymást. Most valószínűleg újra találkozni fognak, hisz Lilly a levelek közt rejtőző falu nindjája. Haga arcán semmi érzelem nem látszott, de soha nem is engedte, hogy bárki tudjon az érzéseiről. Ezt még akkor megtanulta, mikor mestere látta őt sírni. Emlékszik arra a kegyetlen, ám hasznos „fejmosásra”, amit akkor kapott.

Lilly morogva tette le a cuccát, mire a társa egy idősebb fiú meglepve nézett rá:

- Most meg mi a baj? – kérdezte sóhajtva.

- Ezek hogy gondolták ezt? – vágta rá ingerülten. – Odamegyek és megkérdezem: „Bocs, nem mondanád meg hol vannak?” – tette hozzá nyafogós hangnemet mímelve.

- Nézd, Lilly ez a feladatunk, veled, vagy nélküled, de véghez viszem! De jobban örülnék, ha veled! – tette hozzá kedvesebben.

Na ja. Ez az egy, amiért Lilly elviselte a fiút, mert kedvelte. Ráadásul elviselte Lilly cseppet sem nyugodt természetét.

- Oké, megyek én is! – vette fel újra a cuccait. – De azt mond meg, hogy kik ezek és honnan tudják, hogy ő tud róluk!

- Nem tudom, nem kérdeztem. Illetve kérdeztem, de elég furcsán néztek rám.

- Nem jellemző ez a titokzatosság! Valami bűzlik ebben!

- De ez a feladatunk!

Lilly sóhajtott és folytatták az útjukat. Eközben elgondolkodott. Atmat rég nem látta, furcsa, hogy visszatért. Ráadásul a felbukkanása ilyen nagy felfordulást művel. Mindig is tudni akarta, hogy mi olyan különleges a lányba, de minél többet tud meg róla, annál több kérdés merül fel vele kapcsolatban. Mikor, pedig a társa mondta, hogy nem csak ők pályáznak az információ megszerzésére, hanem a ködben rejtőző falu nindjái is, eszébe jutott Haga. Nem lesz egy kellemes találkozás, bár mennyire is szövetségesek voltak egy ideig. Itt Neji jutott eszébe, aki azóta, a saját útját járja. Őt is rég látta utoljára. De most kár nosztalgiázni, ami volt elmúlt. Hamarosan elértek a falu egyik részébe, ahol sejtették, hogy megtalálják a keresett személyt. Mikor odaértek meg is láttak, épp Sasuke-val beszélgetett komolyan, halkan. Sasuke arca egyszerre volt dühös és szomorú, ami Lilly szerint lehetetlenek számított, eddig. A keresetett személy felfigyelt, hogy itt vannak és most összehúzott szemöldökkel nézett rájuk. Mintha tudta volna, miért jöttek.

- Szia Atma! – köszönt Lilly és közelebb lépett. – Rég láttalak…

- Hasonló gondolat fordult meg a fejemben - válaszolt kimérten Atma, és egy pillanatra sem lankadt a figyelme.

- Beszélni akartam veled, mielőtt a küldetésre megyünk.

- Miről?

- Két gyerekről.

Atma arca hirtelen hideggé vált, szinte éles késként villant a szeme. Lilly akaratlanul is hátrált egy lépést.

- Milyen gyerekekről? – kérdezte komoran Atma.

- Nekem azt mondták tudsz róluk, hogy hol vannak - válaszolt Lilly, immár nem félt.

Most elfeledte, hogy Atma ki valójában, most az ellenséget látta benne. Atma hirtelen nevetni kezdett, volt valami őrületes a nevetésben. A következő pillanatban, pukkanás kíséretében, átváltozott Hoshigaki Kisame-vá. Sasuke helyén Itachi jelent meg. Lilly társa mellé ugrott és mindketten támadóállásba álltak.

Itachi közönyösen nézte a két ellenfelet. Bár ők nem ellenfelek a számára. Nem akart sok időt fordítani rájuk, bár az, hogy más is keresi a gyerekeket, kissé elgondolkodtatta. Neki kell előbb megtalálnia őket. De legfőképp Atmát. A lánynak élnie kell, és ha más találja meg, az megöli. Összenézett Kisame-val és szavak nélkül tudták a dolgukat. Itachi a lányra támadt, míg társa a fiúra. De a lány kivédte a támadását, ami egy pillanatra meglepte. De nem lenne jó harcos, ha azonnal korrigálja a dolgot. A lány támadásai nem voltak bonyolultak, se erősek, mégis volt bennük valami, amivel kicsit gondolkodóba ejtette Itachit. Észre sem vették a nagy küzdelem hevében, hogy kikerültek a faluból, és a mellette lévő tisztáson küzdenek. Legalábbis Itachi és a lány. Mivel továbbra sem tudta közelebb hozni a küzdelem végét, Itachi kezdte elveszíteni türelmét. Azt hitte, hamar elintézi a dolgot, de a lány makacsul ellenállt, még azoknak a különös képességeknek is ellenállt, amit időközben magáénak mondhatott. Végül Mangekyo Sharingant vetett be ellene. A lánynak elég akarat ereje volt, hogy egy ideig tartsa magát. Végül eszméletlenül esett össze. Itachi az eszméletlen lány fölé állt és gondolkodott, hogy megölje e, de ekkor megjelent Kisame jelent meg mellette:

- Megölted? – kérdezte Kisame.

- Te a tiedet? – kérdezte vissza Itachi otthagyva a lányt.

- Igen, könnyű volt.

A falu közelében jutsu segítségével alakot változtattak. Ez alkalommal semmilyen feltűnő külsőt nem vettek fel. A faluban sétálva felfigyeltek valamire. Két ködben rejtőző nindjára, akik úgy tűnt titkolják a kilétüket. Arra, hogy kik ők abból jött rá Itachi, hogy az egyikük egy ködben rejtőzőkre jellemző fegyvert dugott el a ruhája alá. Itachi jelezte társának, hogy kövessék őket. Hamarosan sejtése beigazolódott, hogy mit kereshetnek itt. A két nindja egy épület előtt álltak meg. Egy kis idő múlva Sasuke és Atma jelent meg az épület ajtajában. Itachi végigmérte Atmat. Nem volt jó bőrben. Mikor tekintete az arcára siklott a lány hirtelen feszült lett. Mintha érezte volna, hogy figyelik. Súgott valamit Sasukenak, aki bólintott és elsiettek. A két idegen nindja és Itachi-ék követték őket.

Atma furcsán érezte magát. Tudta, hogy követik, és sejtette, hogy miért. De azt nem értette, hogy honnan tudnak róluk. A népéből csak ketten tudták… mindketten halottak. Valamilyen balesetben haltak meg. Atma megtorpant, ahogy rájött. Nem baleset volt, megölték őket. Előtte, meg biztos kivallatták őket. Ráadásul egyik sem volt nindja, így könnyű prédák voltak.

- Mi a baj? – kérdezte Sasuke.

- A gyerekek, azt hiszem nagyobb veszélyben vannak, mint gondoltam - suttogta Atma tovább indulva.

- Miért? Hiszen csak gyerekek.

- Uchiha és Kamereon nindja vér keveredik bennük, ha felnőnek erősek lesznek.

Sasuke elgondolkodva nézett maga elé:

- És ez most miért jutott eszedbe? Milyen veszélyben lennének? Azt mondtad elrejtetted őket.

- Mert most követnek minket, te nem érzed?

Sasuke elhallgatott. Mikor Atma az arcára nézett látta, hogy most már ő is érzi.

- És most? – kérdezte a lányra nézve.

- Elindulok, visszatérek a népemhez. 

Sasuke csak bólintott és kifelé indultak a faluból. Alig értek ki, mikor Atma hirtelen egy belső nyomást érzett, mintha valami elnyomná a tudatát, az énjét. Aztán megszűnt Atmának lenni. Csupán külső szemlélője volt önmagának. Látta Sasuke értetlen és meglepett arcát, ahogy Atma felé fordult. Atma gúnyos nevetése ráébresztette Sasuket, hogy immár nem Atma áll előtte. Az első csapást elkerülte, de Atma/Usachi gyors volt és könyörtelen. Bár Atma érezte, hogy Usachi minden erejét felemészti ez, még sem nyugszik, hogy magával ne ragadja Sasukét is a halálba. Atma küzdött, hogy megállítsa, mielőtt késő. Mikor már egy jó órája küzdöttek Sasuke chakrája egyre csak fogyott. Usachi is gyengült, de neki nem volt mi veszteni valója, ráadásul Atma teste kapta a találatokat, nem Usachi. Sasuke rengeteg sebtől vérezve, minden erejét felhasználva támadt Atma/Usachi-ra. Usachi is összeszedte az erejét és a végső támadásra készült. A két erő összecsapott a környéket megrázva, szemtől szemben álltak egymás arcát nézve. Atma hirtelen észrevett Sasuke arcán egy könnycseppet és hallotta, ahogy mondja:

- Teljesítsd be az ígéretemet Atma!!! – ezzel elengedte magát, ezzel engedte Usachit győzni.

- NEEEEE!!!!!! – hallatszott újra Atma önmaga hangja, miközben a halott Sasuket ölelte magához.

Nem tudott könnyezni, mert nagyobb volt a fájdalma annál. Csupán motyogva ringatta Sasuket. Aztán ordítva kiáltotta a világba fájdalmát. Mikor a kiáltás elhalt a lány gondolatai között egy cél lebegett. Megöli Itachit. Néma fogadalmat tett, hogy minden erejével megöli Sasuke testvérét.

Haga dermedten nézte a történteket. Ezen még a társa is hitetlenkedett. Atma megöli Sasuket, majd szinte „zokog”, hogy megölte. Mintha két teljesen más ember lett volna egy testben. Netalántán Usachi tért volna vissza? Megrázta a fejét. Ez most nem számít. A küldetés teljesítése mindennél fontosabb. Ekkor hirtelen megérezte. Valakik éppen őket figyelik. Felkapta a fejét és még az utolsó pillanatban ugrott el a támadója elől. Eközben Atma, már elment, és magával vitte Sasuke holtestét. Szólni akart a társának, aki, már halott volt. Ez megrémítette Hagat. Újra a támadójára nézett, aki levetette az álcáját. Haga dermedten nézett végig a támadóján:

- Itachi Uchiha - suttogta.

Ekkor huppant Itachi mellé egy másik alak:

- Segítsek, vagy elintézed? – kérdezte Itachitól.

- Elintézem. Te tartsd szemmel Atmát – mondta Itachi, mire a társa eltűnt.

Hosszú percekig csak néztek egymásra. Haga felkészült mindenre, mert tudta, hogy Itachi rengeteg dologra képes. Olyasmire is, ami Hagára nézve is veszélyes volt.

- Nos, most ott állsz, vagy teszel is valamit? – kérdezte bosszúsan Haga.

- Ne siettesd a halált – válaszolta Itachi és a lány felé lendült.

Haga tudta, hogy Itachi csak játszik most vele. Mintha felmérné a képességét. Művészi harctáncot jártak egymással. Kimért, hideg, számító táncot. Ki akarták ismerni a másik erejét és gyengeségét. Haga és Itachi két különböző jutsut használt. Mindketten halálosan alkalmazták a sajátjaikat. Egy pillanatra megálltak és néztek egymásra.

- Mindketten ugyanazt akarjuk – kezdte Itachi. – A te képességeddel méltó helyre kerülnél köztünk.

- Félsz?

- Nem. Csupán kár lenne elveszíteni ilyen tehetséget.

- Mi értelme lenne melléd állnom?

- A lelked mélyén te is ezt érzed. Egy nagyobb erőhöz juthatsz, ha velünk jössz.

Haga akármennyire ellenkezett, Itachi szavai az igazat mondta. Már rég el akart jönni a falujába, hogy megkeresse azt, aki mellett fejlesztheti a tudását. Erőt gyűjthet, hogy beteljesítse az álmát. Álmát egy új világról. Nézett Itachi szemében és érezte, hogy lassan leengedi a kezét. Itachi bólintott, majd elindult a falu felé, Haga-val a nyomában.

Itachi leblokkolt, mikor félúton meglátta azt a lányt, akivel nem rég küzdött. Haga szintén megdermedt:

- Lilly - suttogta.

A lány nem vette őket észre az álca miatt, ha nem haladt tovább. Egészen egy házig követték, ahol Lilly Atmával találkozott, aki hidegen eltaszította a lányt. Atma kifelé tartott a faluból, azért a követőknek utána kellett menniük. Atma határozott céllal tartott valamerre. Végül egy kihalt helyen megállt és várt. Aztán a következő pillanatban feloldódott a jutsu és nem más állt ott, mint egy fiatal lány. Itachi rájött, hogy ez csapda volt. Az igazi Atma valószínűleg valahol másút van. Itachi magában elismerte Atma ezen cselekedetét. Ám az bosszantotta, hogy valamiért erre nem jött ő rá. Nem figyelt, és ez végzetes egy nindjánál. Intett Haga-nak, és elindultak vissza a falu felé. Ám Itachit zavarta Lilly nevű lány jelenléte.

- Te keresd meg Atmát, én nekem még dolgom van – mondta Haga-nak.

A lány nem kérdezett, csak teljesítette, amit a fiú mondott. Itachi eközben megjelent Lilly előtt, akit ez nem lepett meg.

- Kár, hogy nem öltelek meg akkor - mondta Itachi kimérten. – Azt hittem felfogod, hogy ne állj az utamba.

- Te se az enyémbe! – válaszolta bátran a lány.

- Botor dolog, amire készülsz. Nincs esélyed.

- Ne szövegelj.!!! – kezdte, de nem bírta végig, mondani, mert Itachi egy tűzgolyó jutsut alkalmazott.

Lilly elugrott előle és egy általa fejlesztet jégjutsut alkalmazott, ami ha egy kishelyen is érte az ellenfelét, képes volt megfagyasztani. Itachi kitért előle és csak egy klónját érte a csapás. Az első összecsapást követte több is. Lilly a legutóbbi támadást sem heverhette ki, hiszen érződött, hogy rohamosan gyengül. Itachi ez alkalommal könyörtelen volt. Aztán elérkezett a pillanata. Lilly nekivágódott egy fának az utolsó támadásnál. Itachi nem engedte ez alaklommal felállni, hanem a lány felé hajított két kunai-ját. Lilly felordított, mikor a kés a testébe fúródott. Az egyik a lábába, a másik a gyomrába. Itachi odament a haldokló lány mellé, aki felnézett:

- Miért? – kérdezte, de a választ már nem hallhatta, mert meghalt.

Itachi még állt, majd megfordult és elment. Hagat a falu határában találta meg. A lány nem kérdezett semmit a dologról, csak ennyit mondott:

- Arra ment, alig egy perce. Gondoltam megvárlak.

- Nem ez is klón?

- Nem. Most megvizsgáltam.

Itachi bólintott és a lány nyomába szegődtek.

Atma hirtelen érezte meg a két követő jelenlétét. Gúnyos mosoly jelent meg a szája sarkában, ahogy feléjük fordult. A szél végigsöpört köztük a puszta téren. Senki nem más csak ők hárman voltak csak itt. Atma lassan felemelte a kezét és erősen koncentrált. Itachi gyors jutsut idézett meg és Atma felé lendítette meg a kezét, amiből égő kunai indultak útnak, hogy ütközzenek Atma energia golyóival. A ütközés hatalmas erőt indított útjának, egy pillanatig elvakítva Hagat, aki behátrált az erdőbe. Ezután, az ütközet után egymás után érték a továbbiak. Mindkettejük ereje nagy volt. Szinte, mintha nem is evilági erők ütköznének egymásnak. Atma minden erejével Itachit akarta legyőzni. Nem érdekelte, hogy esetleg belehal, csak az, hogy a fiú is vele haljon. De lassan rájött, hogy Usachi ereje nélkül, nem képes győzni. Itachi megállt és egy ideig egymás szemébe néztek.

- Ne akard, hogy megöljelek - mondta Itachi.

- Én megöllek, csak ez ad erőt nekem - válaszolt hidegen Atma.

- Gondolnod kéne a gyerekeidre.

- Épp azt teszem - mondta és újra Itachira támadt.

Itachi kivédte a támadását és egy másikat küldött felé. Atma nem bírta követni, ezért a támadás telibe találta. Nyögve esett négykézlábra, és egy adag vért köpött a porba. Érezte, hogy meg fog halni, de az ígéretét betartja, még ha az, az életébe kerül is. A gyerekek jó helyen vannak Saya-nál. Ő vigyázni fog rájuk, és úgy neveli őket, mintha a sajátjai lennének. Semmi sincs, ami itt tartaná. Összeszedte a maradék erejét és feltápászkodva Itachira támadt. Nem érdekelte más, csak, hogy teljesítsen egy ígéretet. Itachi védekezett és a két erő összecsapott újra, és egyben utoljára. Atma még látta a fölötte álló Itachit, aki még megérintette az arcát, aztán semmi.

Haga odalépett a halott lány mellett guggoló Itachi-hoz. A fiú percekig nézte Atma arcát. Haga egy ideig türelmesen álldogált, majd megszólalt:

- És most? Hol keressük a gyerekeket? – kérdezte Haga.

- Nem kell keresni, ők megtalálnak, ha itt az ideje – kelt fel Itachi, karjaiba véve Atmat.

Haga nem értett semmit, de valahogy nem is akarta tudni. Immár nem a ködben rejtőző falu nindjája, ha nem egy az akatsuki csapatból. Egyelőre. Követte Itachit a levelek közt rejtőző faluba, ahol Sasuke mellé fektették a lányt. A falu lakói nem is sejtették még, hogy ma elvesztettek néhány rendkívüli nindját. Mielőtt bárki észrevette volna őket eltűntek onnan. Mikor már elég messze jártak Itachi megkérdezte:

- Kisame halott?

- Igen. Atma megölte.

Többet nem szóltak egymáshoz, amíg oda nem értek akatsuki-k főhadiszállására. Ott Itachi mindent elmondott, majd bemutatta Hagat. Haga elfogadva az akatsuki-k útját és áthúzta a késével a faluja jelét a fejpántján. Este, mikor mindenki lepihent Haga az egyik ablakhoz lépett, és kinézett rajta. Gondolatai elkalandoztak. Egy döntést hozott, amiből nem léphet vissza. Ez egy befejezés és kezdet egyben. Kérdés az, hogy megéri e? De ezt a jövő mutatja csak meg. Ezzel a gondolattal feküdt le a priccsére és aludt el.