Lilly Hino sóhajtva nézett a sensei-ére. Már vagy ötödszörre kérte tőle ezt a feladatot, és már nagyon elege volt. Ugyan minek ezt gyakorolni, inkább a vizsgára kéne koncentrálni. Hát igen. A türelem nem volt épp erőssége, persze kívülről ez nem látszott rajta, hála a remek álcájának. Abban jó volt, sőt a legjobb. Még senki nem látott át a álcázó jutsu-ján. Minden rejtőzködő módszert ismeri, és tökéletesen alkalmazza. Komei sensei, a mestere, az egyik legjobb harcos, akit ismert. A sensei-e nem szerette a csapatokat, ezért ő is egy tanítványt vett magához. Persze a tanács nem lelkesedett érte, de úgy gondolták, hogy egy-egy ilyet meg lehet tenni. Komei sensei régen olyan küldetéseket teljesítet, amiket egy nindja jobban el tudott végezni. Mint például a kémkedés... beépülés. Lilly örült, hogy a sensei-e választása rá esett, mert nagyon sokan nem feleltek meg neki. Emlékezett, mikor „vizsgáztatta”. Nehéz volt, szinte lehetetlen feladatot talált ki. Mégis Lilly vette az akadályt, mert használta a Démoni illúzió jutsut, amit az ő korában kevesen tudták elvégezni, sőt, talán senki.
- Lilly! Figyelsz?! - kiáltott rá a sensei-e, mire elejtette a kezében lévő kancsót.
Lilly gyorsan utána kapott és még elkapta, mielőtt a földre esett volna.
- Szép volt, de nem tűröm, hogy elkalandozz!!! - mondta közömbösen Komei.
Lilly már megszokta, hogy ennél több dicséretet és szidalmat nem kaphat a tanítójától.
- Sensei, már kéne menni, jelentkezni! - szólalt meg Lilly.
- Nem hiszem, hogy te döntöd el, hogy mikor mész a vizsgára...
- Értettem, sensei - pirult el Lilly.
Hogy lehetett ekkora bolond! Ez szörnyű. Lehet, hogy ezért most a tanítója nem engedi a vizsgára, mert azt hiszi türelmetlen. Bár az is.
- Rendben! Menj és jelentkezz le! Én addig beszélek a többi tanítóval! De ne kelljen csalódnom benned!
- Igen, sensei! - hajtott fejet a tanítója előtt és elsietett.
Végre! Mosolyodott el. Belépett az épületbe és szembe találta magát egy háromfős csapattal. Felismerte őket, bár egyszer látta őket. Rock Lee, Hyuuga Neji és a harmadik lányt, már nem is tudta. Valószínűleg, mert nem jelentett túl nagy kihívást. De mióta nem látta őket Neji sokat változott. Lilly elismerte, hogy nagyon jól néz ki. De persze nem fogja az orrára kötni senkinek. Ezzel a gondolattal vezérelve hátralökte a hosszú, sötét barna haját és tovább ment, kikerülve őket. A következő csapat, akikkel találkozott az a hetes csoport néven futó csapat volt. Naruto, Sakura és Sasuke. Egy pillanatra megakadt a tekintete a nem messze álló, magányos alakon. Egy lány volt az. Körübelül annyi idős, mint ő. Ahogy nézte, a lány felnézett rá. Felemás szeme, szinte vesébe látóan fürkészte Lilly arcát. Ki lehet az? Percekig néztek egymás szemébe, majd egy nő lépett a lányhoz:
- Atma - szólította meg a lányt. - A Hokage beszélni akar veled.
Lilly nézte a nőt, és meglepetten tapasztalta, hogy vak. Hogy láthatta, hogy kivel beszél? És miért akarna a nagy Hokage beszélni egy chunin-nal? Lillyt megrémítette a tudat, hogy létezik még a világon olyan, aki annyira fontos, mint ez a lány. Atma nevű lány bólintott, arcán semmilyen érzelem, és a vak nő kíséretében távozott. Végül Lilly összeszedte magát és tovább indult, hogy jelentkezzen. Belépett a terembe, ahol rengetegen álltak már, legtöbbjük jóval idősebbek, mint Lilly. Ahogy beljebb ment, neki ment egy lánynak. A lány hirtelen felé fordult és izzó szemekkel nézett rá:
- Nem látsz? - kérdezte.
- Bocsánat - válaszolta Lilly és értetlenül nézett a lányra.
- Ilyen béna, aki csak úgy neki megy valakinek, az hogyan mehet vizsgára! Vagy szándékos volt, kölyök! - húzta össze a szemét.
- Ki a kölyök, te cafka? - kérdezte kikelve a béketűréséből Lilly.
Hisz ez a lány nála is fiatalabb! Percekig néztek egymásra, majd a lány elfordult lenézően:
- Szerencséd, hogy vizsga előtt állunk, különben megmutatnám ki a cafka, kölyök! Haga Reikot nem nevezheted így, büntetlenül!
- Ó, alig várom, hogy megmutasd, Haga Reiko, alig várom - mondta közömbösen Lilly.
Még egyszer egymásra néztek, majd egyszerre indultak el más-más irányba.
Haga csak azért nem torolta meg azon a kis csitrin a sértést, mert megígérte a tanítójának, hogy többet nem verekszik. Amúgyis a vizsgán kiderül, hogy melyikük a jobb. Ez a kis, szende lány semmi ahhoz a fiúhoz, akit kinézett a tömegből. Vörös haja és komor tekintete jelezte, hogy nem akárki. A rejtőző köd nindja-ként Haga tudta, hogy a rejtőző homok lakói veszélyesek tudnak lenni. Most belépet még két csoport. Mindkettő a levelek közt rejtőző falu lakói, akárcsak az a kis csitri, aki neki ment. Ahogy Haga szemlélődve figyelte a „teremben” lévőket a levelek közt rejtőző csapatok vitázni kezdtek egymással. Bolondok! Haga mosolyogva figyelte őket. Az a lány, aki neki ment karba tett kézzel álldogált a falnál és elég lenézően figyelte a három kis csapat vitáját. Rajta kívül még egy hazai csapat maradt ki a „vitából”. Egy idő után egy idősebb chunin szólt rájuk, úgy mond, és így némileg elcsendesedtek. A chunin neve Kabuto Yakushi, és viszonylag csendben beszédbe elegyedett a „vitázó” chuninokkal. Valami különleges kártyákkal mutatta ki a teremben lévőkről, amit tudott. Mikor befejezte, az egyik új csapat, a rejtőző hang faluból „megtámadta” Kabutot. Minden olyan hirtelen történt. Haga a szemével sem tudta követni a támadó nindja mozgását. De még sem ez volt az, ami meglepte. Hanem az, hogy egy lány, akit eddig nem látott a terembe... kimentette Kabutot a támadás előtt. Így a támadó nindja az üres levegőt találta maga előtt. Kabutot elengedte a titokzatos lány. Nyugodt tekintettel felnézett a támadó nindjára és megszólalt halkan:
- Nem kéne fitogtatnod az erődet azzal semmit sem érsz el, csak azt, hogy kidobnak a vizsgáról.
Mindezt úgy mondta, mintha csak az időjárásról beszélt volna. A teremben többen összenéztek és hallani lehetett egy pár „Ez képtelenség” - mondatot. Haga figyelte a lányt, aki nyugodtan odaállt a levelek közt rejtőző csapathoz.
- Ti, pedig túl feltűnőek vagytok - mondta a csapatnak.
Ekkor hirtelen egy füstgomolyaggal egy csapat jelent meg. Ezek nem chuninok voltak. A vezetőjük egy idősebb, kendős férfi volt, bal oldalt három vágással az arcán.
- Figyelem mindenki!!! - kiáltott a férfi. - Elkezdjük a vizsgát! A nevem Morino Ibiki! És mostantól az ellenségetek! Mindenki nálam jelentkezik és kap egy számot. Aki a vizsga ideje alatt az engedélyem nélkül harcol, azt kirúgatom! - itt a támadó nindjára nézett.
- Elnézést, uram, a vizsga izgalma... - mondta a támadó nindja.
- Az első vizsga egy írásbeli dolgozat lesz! - folytatta Ibiki, figyelmen kívül hagyva a támadó nindja mondatát.
Ekkor egy nő lépett be az ajtón. Mindenki meglepve súgott össze, ahogy a nő Ibiki felé indult. Haga rájött, miért. A nő vak volt, mégis magabiztosan tartott Ibiki felé. Pont egy méterre állt meg a vizsgáztató előtt:
- Én be is adom a jelentkezésemet - mosolygott Ibiki-ére és felé nyújtotta a jelentkezési lapot.
- Te kihagyhatnád a vizsga ezen részét... - kezdte Ibiki.
- Miért is? - kérdezte kedvesen a nő.
- Mert képtelenség, hogy...
- Az az én dolgom, de ha önt megnyugtatja adjon egy számot - nyújtotta a kezét.
Ibiki intett a mellette állónak, aki odaadott egy számot a nőnek.
- Ó, ez a 16-os - mondta a nő kedvesen, mire Ibiki elmosolyodott.
- Rendben menjen be a terembe - mutatott a másik terem irányába.
A nő a mutatott irányba fordult és bement a terembe. Lehet, hogy nem is vak? A következő az a lány volt, aki kimentette Kabutot.
- Atma Hasegawa - olvasta a nevet Ibiki, kissé meglepetten.
A lány fél mosolyra húzta a száját, majd átvéve a számát belépett a terembe, ahova a vak nő is ment. Hamarosan mindenki bent volt a teremben. Haga körülnézett és feltérképezte, hogy ki hol ül.
Mire volt képes ez a lány! - gondolta Gaara - Nem is láttam, hogy miként mentette meg Kabutot. Veszélyes, ha valaki ilyen gyors. Meg láttam, hogy egy másik lány a rejtőző köd faluból érkezett, csapat nélkül. Onnan csak igazán jó tanulókat engednek vizsgára, még ha csapattal érkeznek is. Ha viszont egyedül jött, az azt jelenti egymagában képes megoldani, olyat, amit mások csapatostul. Ő rá is figyelnem kell. Nézte Gaara a hosszú, barna hajú lányt, aki előtte ült. Aztán körbenézett. Atma előrébb ült és egy kicsit balra. Előtte a vak nő ült. Jobb oldal a fekete hajú fiú, aki kimentette társait Kankuron kezéből. Nos, izgalmasabb lesz ez a vizsga, mint szokott.
- Figyelem, mindenki!!! - kiáltott Ibiki. - Egyszer mondom el a szabályokat és nincs kérdés!!! Tehát jól figyeljetek!
A vizsga szabályi egyszerűen kemények és könyörtelenek voltak. Szinte olyan volt, mintha azt akarnák, hogy megbukjanak. Ez viszont Gaarat nem izgatja. Elkezdték a vizsga feladatokat. Egyből feltűnt neki, hogy a feladatok és a környezet, arra kényszeríti, hogy csaljon. De ne hagyja, hogy lebukjon.
A vizsgakérdések nehezek, és csak egy dolgot tehet az ember. Csal, de úgy, hogy ne kapják el. Hyuuga Neji felnézett és elmosolyodott. Akkor viszont használnia kell a Byakugant-ot. Már csak azt kell kiderítenie, hogy ki tudja a feladatokat. Szeme megakadt azon a lányon, aki kint a folyosón is látott. Elméletben a levelek közt rejtőző faluból származik, még sem tudja, hogy ki az. De talán tudja a vizsgakérdéseket. Ám mikor megpróbálta rajta a képességét, csupán egy érthetetlen krixkraxokat olvasott a lány lapján. Aztán minden elhomályosult. Valamilyen védelme volt a lánynak. Nos, akkor mást kell keresni. Most arra a lányra nézett, akivel ez a lány vitázott odakint. Ő viszont hihetetlenül könnyen adta magát. Legalábbis úgy tűnt. Kész is volt a feladattal, legalább is úgy tűnt. Ilyen hamar? Az képtelenség. Végül feladta és másik vizsgázót szemelt ki.
Atma sóhajtva nézett maga elé. Ilyen gyerekes kérdéseket. Szinte nevetséges. Miért ez a vizsga? Jó, nem volt profi a tanulásban, de muszáj volt megtanulnia ezeket a feladatokat, mert így volt képes használni a képességét. Igen. Mert ezek a kérdéseket nem írásban vagy szóban tanulta meg, hanem a saját testén tapasztalta. Amik pedig rejtvények voltak, azokat a tudata gyorsaságával oldotta meg. Hirtelen érezte azokat a tudatcsápokat a fejében. Jaina! Engedte, hogy a tudatához férkőzőn. Szinte hallotta a hangját a fejében: ”Tudod a válaszokat?” Atma elmosolyodott és egy pozitív érzéseket küldött. A tudatában érezte az elégedett tudatot, ami aztán távozott. Aggódott érte Jaina, és segíteni akart neki. Igen. Lehet, hogy egyszer lesz, akiben végsőkig megbízik.
Jaina elmosolyodott, mikor érezte Atma pozitív érzéseit. Ám az aggasztotta, hogy Naruto ideges. Sajnos nem tud neki segíteni, mert nem képes az adatokat továbbítani. Felfogni feltudja az adatokat, hogy aztán leírja a környezetéből behatárolt papírra, de továbbítani képtelen. Szerencsére a tudat, hogy ő vak, senkit nem indított arra, hogy próbálkozzon tőle információt szerezni, bár ha megtennék sem járnának sikerrel.
Lilly tökéletesen tudja alkalmazni az álca jutsut, így képes volt olyan mozdulatokra, amik rejtették azt, hogy puskázik. Méghozzá a mellette ülőről. Bárki is az... minden kérdést tud. Ez még könnyebbé tette a dolgát. Persze akkor is megoldaná a rejtet puskázát, avagy adatszerzést, amit megkívánnak, ha a jó megoldások több méterrel arrébb lennének. Az idő telt és lassan minden ép eszű nindja tanonc rájött a dolgok nyitjára.
Haga tökéletesen megoldotta a puskázás feladatot. Ügyesen alkalmazta a mestere által tanított trükköket. Bár nem volt a legjobb a nijutsuban és a genjutsuban, de attól még tudta őket használni, hogy rejtse a taijutsuját. Annyi ügyessége volt, hogy össze tudja gyűjteni a Chakráját és mint egy pajzsot felhasználja. Érezte mikor valaki próbált róla puskázni, de sikeresen elvette a kedvét. Elmosolyodott és újra megnézte a kezében lévő apró megoldott vizsgalapot. Az, akiről másolta… nem igazán fogja sejteni, hogy valaki elvette tőle. Ibiki nem mondta, de volt a teremben két beépített genin, akik tudták a kérdéseket a feladatokra. Ezt Haga, már az elején észrevette. Csupán két jutsujába került. A másoló és egy láthatatlanság jutsu, aminek kombinációját saját maga fejlesztette ki.
Sasuke figyelte a tőle nem messze ülő nindjanak a ceruza mozgását. A szemében lévő Sharingan-nal gyerekjáték volt lemásolni a feladatokat. A társai biztos megoldják a feladatott, kivéve Naruto. Még soha életében nem találkozott még egy ilyen ügyetlen nindjával, mint Naruto. De azt el kellette ismernie, hogy voltak jó dolga, ritkán, de voltak. Ami Sakurát illeti. Hát aktívabb társat is el tudna képzelni maga mellé. Ráadásul ez az örökös tetszeni akarása. Hidegen hagyta, hogy a lányok dőlnek utána. Sokkal fontosabb dolga van az életben. Ráadásul nem ilyen lányok az eszméi, mint, akikkel eddig összehozta a sors. Kivéve talán Atma. A lányban volt valami, nem is tudja mi. Titokzatos, erős, de mellette érzékeny és segítőkész. De most nem gondolhat erre. A vizsgát meg kell írnia tökéletesre. Mert Naruto biztos semmit nem ír.
Kakashi elgondolkodva hallgatta a másik oktató társa beszámolóját Ibiki-ről. Remélte, hogy a csapata felkészült és átvészeli a vizsgákat. A Sakura és Sasuke biztos, Jaina és Atma is száz százalékosra írja, de Naruto. Ő biztos nehezen megy át, ha átmegy. Az egy óra eltelt és Kakashi idegesebb lett, bár ez kívülről nem látszott. Nem bírt ülve maradni, így az ablakhoz sétált. Mikor lesz már vége? Tudni akarta, hogy ki marad. De nem mutathatja ki! Az nem lenne Juninhoz méltó. Negyed óra múlva Ibiki jelent meg. Kakashi nézte a vizsgáztató arcát, de hiába. Most kérdezze meg? De nem kellett, mert Ibiki megszólalt:
- Hihetelen erős csapatok voltak ebben az évben. Sokan maradtak. A ti csapataitok is. Miután Naruto Uzumaki tette azt a bátor kijelentését, már senki nem inogott meg.
- Naruto! – bukott ki Kakashi száján.
- Meg kell hagyni, bátor ki srác. Pedig nem írt semmit a lapra! – ment tovább nevetve Ibiki.
Kakashi elmosolyodott és a fejét rázta. Naruto! Az én hiperaktív tanítványom.
Atma kilépett a levegőre és felnézett a lemenő napra. Egy újabb nap. Hirtelen érzett valamit, valaki felé lendült. Hallotta a mozgása suhogását, bár profi volt az illető. Elugrott, így a támadó mellette ért földet. Sasuke felemelkedett, és fél mosoly jelent meg a szája sarkában:
- Csak kipróbáltam, hogy… - kezdte.
- Hogy tudsz valakit hátba támadni? – kérdezte közbe Atma.
Sasuke arca elkomorult.
- Ha már csinálod, akkor csináld úgy, hogy az ellenfeled ne hallja meg! – mondta Atma.
- Mutasd meg, te hogyan tennéd meg!
- Ma nem. esetleg holnap. Esteledik…
- Az miért baj? Félsz tőle?
- Nem. Csak túl nagy előnyöm lenne.
Ekkor ért oda a többi vizsgázó. Atma végig nézett a társaságon. Némelyik tanítvány igazán figyelemre méltó.
- Mit nézel? – kérdezte Sasuke.
- A lehetséges ellenséget – suttogta Atma és a fiúra nézett. – Egy nindja mindig tudja, hogy kik vannak körülötte. Ez létfontosságú.
Sasuke bólintott és ő is nézni kezdte a kisétálókat. Sakura és Naruto melléjük álltak, de valamin épp vitáztak. Atma figyelmét négy személy keltette fel. Az egyik Hyuuga Neji, a Hyuuga klánból; Lilly Hino, akinek a tanára messze a legjobb volt; Gaara a homok alatt rejtőző faluból és a negyedik Haga Reiko, a ködben rejtőző faluból. Mind a négy rendkívüli. Atma szó nélkül elment ott hagyva Sasukeékat.
Lilly hátán futkározott a hideg, ahogy a tekintete találkozott Atma-éval. Ekkor a mellette álló Neji megszólalt:
- Ki ez a lány?
Lillynek ekkor tűnt fel, hogy mellette áll a fiú. Hogy tudta észrevétlenül megközelíteni?
- Nem tudom - suttogta Lilly. – De jó lenne tudni.
Neji ránézett és egy pár percre egymás szemébe néztek.
- Te ismerősnek tűnsz - mondta Neji.
- Lilly Hino vagyok.
- Neked nincs csapatod?
- Nincs, a tanárom nem volt egy csapatszellem.
- Értem. Nehéz lehet csapat nélkül.
- Én szeretem.
Neji bólintott és a társaival együtt tovább állt.
Haga figyelte a szétszéledő csapatokat. Végül elindult a szállás helye felé. Alig tett pár lépést meghallotta, hogy valakik beszélgetnek mögötte. Hirtelen megtorpant és megfordult. Az a fiú és csapata állt, akit kiszemelt az írásbeli vizsga előtt. Pár percig néztek egymásra, majd a fiú megszólalt:
- Egyedül érkeztél a ködben rejtőző faluból? – kérdezte.
- Amint látod. Ti meg a homok alatt rejtőző faluból érkeztetek, igaz?
- Eltaláltad. Én Gaara vagyok – mutatott a társaira. – Ők Temari és Kankuro.
- Én Haga Reiko vagyok.
- Jobb, ha vigyázol, Haga - mondta elmenve a lány mellett – mert figyellek!
- Én mindig figyelek - válaszolta a lány és nézte, ahogy távolodnak Gaaraék.
El sem tudod képzelni, mennyire figyelek – gondolta Haga és tovább indult.
Másnap reggel korán találkoztak a csapatok a következő vizsga helyszínénél. Mitarashi Anko, a vizsgáztató elmondta, hogy milyen veszélyes vizsga lesz a mostani. Jaina Atma mellett állt és most elmosolyodott. Legnagyobb veszély a tudásban való meginogás. Ibiki ügyesen kiválogatta a jókat, de még így is sok méltatlan és gyenge nindja van. Tegnap este beszélt Kakashival, mivel a sensei-e tudni akarta, hogy pontosan mi történt Ibiki vizsgáján. Mikor meg tudta, hogy ki lesz a gyakorlati vizsgafelügyelő kicsit aggódni kezdett a csapatért. Ráadásul Atmát, Jainat és egy Lilly Hino nevű lányt egy csapattá avanzsáltak. Ez mindhármukat meglepte. Jaina-nak rossz volt ismeretlen elmét kifürkészni. Lilly ráadásul nem tűnt túl segítőkésznek. Atma eddigi nyugalma kicsit mintha megingott volna. Valami történt tegnap óta, mert Jaina érezte a feszültséget benne. Az okot sajnos nem tudta, mert Atma elrejtette a gondolatait. Jaina mégis próbálkozott, hiszen ha nem sikerül valami féle egyensúlyt, esetleg közös nevezőt kitalálni, ez a csapat megbukik. Volt még egy személy, akinek nem volt csapata. Ő a ködben rejtőző faluból jött, Haga Reiko, őt egy olyan csapathoz rakták, akik eleve ketten érkeztek. Az érzelmeket vizsgálva Jaina aggódott, hogy előbb-utóbb érzelmi robbanás lesz, ami veszélyesebb lehet bárminél. Jaina elbizonytalanodott. Valamit tenni kell! De mit? Bírálja felül a Hokage döntését? Elküldött egy érzelemjelzést Kakashi felé. A férfi válaszolt is, de ez még nem megoldás. Atma hirtelen ránézett. Úgy tűnt érezte Jaina érzéseit a dolgokkal kapcsolatban, mégis a lelkében nem volt csak űr és mélység. Hogy lehet valaki ennyire hideg? Aztán Jaina felfedezett egy apró érzést. Atma fél! Jaina annyira megdöbbent ezen, hogy három lépést hátrált. Nem, ez nem lehet! Mitől félne? Ezernyi kérdés kavargott Jaina fejében. Amit a vizsgáztató kiáltása szakított meg:
- Most pedig mindenki figyeljen!!!
Jaina rázkódva fordult a nő felé. Mi lenne, ha feladná? Ha most visszalépne?
- Aki nem érzi magát biztosnak a dolgában, az most lépjen vissza! – mondta Anko.
Jaina már épp azon volt, hogy felteszi a kezét, mikor Atma megfogta a kezét:
- Meg nem próbáld… - sziszegte Jaina képébe.
- De…
- Nem lépünk vissza! – hallotta újra Atma hangját.
- Együtt kell végig csinálni – szólalt meg Lilly. – Ne, hogy elszúrjátok!
Jaina bólintott, de a lelkében még mindig kételkedett az épeszűségében.
Jaina megingott. Biztos érezte. Pedig annyira nem akarta, hogy tudja, mit érez. Tegnap este megint megtörtént, az, amit a legkevésbé akart. De nem visszakozhat. Már megtette a lépést. Talán nem lesz baj, talán az egészet megússza. Bárhogy is, el kell végezni a feladatot. Meg is kapják, minden csapat egy feladatot kap, az győz, aki a leggyorsabb. Ha elég ügyesek, akkor még idő előtt végezhetnek. De az este biztos, hogy az volt, ami. Miért kell most történnie? Nem, nem gondolhat rá. A vizsgafeladat elhangzása után beosztották a csapatokat, hogy mikor indulnak. Atma csapata a tizedik, utánuk Narutoék, majd Gaaraék. Tizedik. Az nem jó, nagyon nem. Addig bármi történhet. Elmenni nem mehet, mert kiszámíthatatlan, hogy mennyi ideje van a visszatérésre. Hirtelen érezte a karjában, azt a furcsa érzést. Lenézett a kezére, amit körbeölelt egy kékes láng. Nem! Ne csináld! – szuggerálta magát.
- Mi történt? – kérdezte az odajövő Sasuke. – Mi ez? – kérdezte a lány kezét nézve.
- Semmi… - morogta Atma elrejtve a kezét.
- Atma! Ne titkolózz! Mindhármunkat veszélybe… - kezdte Jaina.
- Jól vagyok! – vágott közbe Atma, a szokásosnál ingerültebben.
Ekkor megjelent Kakashi, de előbb Anko-val beszélt egy pár percig. Mikor odalépett a csapathoz Jaina-ra nézett:
- Mi történt?
- Atma. Valami baj van, de ő…
- Nincs baj!!! – kiáltott Atma.
- Kérlek, Atma, ne a büszkeséged vezessen!!! – kezdte Jaina.
- Lehet halasztást kérni! – mondta Kakashi.
- Én viszont nem akarok halasztani!!! – szólt közbe Lilly.
- Téged áttesznek egy csapatba, az megoldató – legyintett Kakashi. – Atma. Kérlek, gondold végig!
Atma elgondolkodott. Halasszon? A sensei-e csalódna, még ha megértené is. Ráadásul nem gondolta, hogy pont most, annyi idő után visszatér. Megborzongott attól a gondolattól, hogy mindez miatta van! Jaina-nak igaza volt, a büszkesége miatt nem sodorhatja veszélybe a társait. Előbb el kell intéznie a dolgot, és ha még életben marad, folytatja a vizsgát.
- Rendben, visszalépek! – suttogta és elment.
Most a legkevésbé akart szem előtt lenni. Remélte, a többiek nem fogják követni a példáját. Már egy ideje ment, mikor megállt a közeli domboldalon. Lenézett a kezére, aminek, már a könyökéig ért a kékes láng. Már nagyon közel van. Lépéseket hallott.
Kakashi miután beszélt Anko-val, Atma után ment, mellette Jaina. Lilly egy másik lánnyal került össze, aki Haga-nak hívtak. Úgy gondolták, hogy legalább ketten legyenek. Ahogy Kakashi kivette a két lány arckifejezéséből, nem hiszi, hogy tökéletes megoldás volt ez. Hamarosan megtalálták lányt a dombon ülve, a kezét nézve. Már az egész karját nyaldosta a kékes láng. A lány úgy tett, mintha nem vette volna észre őket.
- Esetleg elmondanád, hogy… - kezdte Kakashi a lány mellé guggolva.
- Sajnálom - szólt közbe. – Ez egy olyan dolog, amit egyedül kell megoldanom. Így is sokat áldoztatok értem.
- De legalább azt mond meg, mi történt – ült le Jaina is.
- Felbukkant egy ősi ellenségünk. Ez minden ötödik ötven évben megtörténik. Ilyenkor az aktuális Kamereon nindja visszazárja, hogy ezzel megmentse a világot. De most előbb érkezett. Ez még csak a negyedik. Valaki, vagy valakik kiszabadították idő előtt. Ez - mutatott a lángoló karjára – a jele, hogy kiszabadult.
- De ha segítenénk, együtt biztosan sikerülne végérvényesen legyőzni - mondta Jaina, mire Atma nevetni kezdett.
Hideg, könyörtelen, gúnyos és elkeseredett nevetés hosszú ideig visszhangzott Kakashi lelkében.
- Segíteni? Viccelsz, remélem - suttogta Atma, miután abbahagyta a nevetést. – Ez az ősi gonosz olyan erős, amilyet sosem láttatok. Hozzájuk képest a démonok kis játékszerek. Még a Kamereon nindjáknak sem sikerült elpusztítani, csak bezárni. Ha mégis segítenétek, én megakadályoznám! – nézett rájuk Atma. – Nem akarom, hogy bárki, akár a közelébe merészkedjen annak a szörnynek!
- Egy csapat vagyunk! És ha igaz, amit mondasz, akkor nekünk is jogunk van megvédeni magunkat! – mondta Kakashi. – Az lesz a legjobb, ha beszélek erről a Hokagenak!
- NE!!!!! – kapott Kakashi után Atma. – Nem beszélhetsz róla!
- Miért nem?
Atma lehajtotta a fejét, mintha valami súlyos döntést kellene hoznia. Mikor újra Kakashi szemébe nézett a szeme sarkában egy könnycsepp jelent meg:
- Mert én vagyok a szörny - suttogta.
- Tessék? – kérdezte Jaina és Kakashi egyszerre.
- Mindig a Kamereon nindja belsejébe vannak bezárva ez a szörny, ezért öven évente van egy Kamereon nindja, mert ekkor adjuk át a másik kiválasztottnak a szörny feletti uralmat. Eddig úgy tűnt a szörny nem képes csak ötdik ötven évben felülkerekedni a nindja lelkén. De most, valakik előhívták! Egy ideig képes vagyok kordában tartani őt, de fokozatosan válok magam is szörnyé.
- Mi az, amivel előhívhatják? – kérdezte Jaina.
- Van egy ősi hely, amit rajtunk kívül kevesen ismernek. Ott van egy kőtábla… rajta az előhívó és az elzáró varázslat. De ha meg is szerzik a kőtáblákat, csak egy valaki képes feltörni. Nem!!! – pattant fel Atma és a távolba révedt. – Nem tehetett ilyet!
- Ki és mit?
- Farguro Cihuci. Ő a népünkből való, de beállt az Akatsuki tagjai közé. Reméltük, hogy nem teszi meg, hiszen ismeri az erejét, de úgy tűnik, megtette - suttogta Atma.
- Nézd, szerintem mégis jobb lenne beszélni a Hokage-val. Hidd el. Mindent megoldunk - mondta Kakashi és a lány vállára tette a kezét.
Atma ránézett. Szemében hála és félelem keveréke. Kakashi tudta, hogy nehéz dolog ez, de azt is, hogy mindannyiuk léte függ ettől. Atma bólintott, majd mindhárman elindultak, hogy beszéljenek a Hokage-val.
Lilly nehezen viselte Haga örökös morgását és parancsolgatását. Szerencsére elég értelmes volt Haga és a legvégső esetben tette a dolgát, pusztán nem akarózott alulmaradni. Mikor sikeresen befejezték a vizsgát végre rászánta magát Lilly és megmondta a magáét Haga-nak, amiből vita keveredett. Szidták egymást, de egyelőre egyikük sem használta a jutsuját. Akik készen voltak már elmentek pihenni, hiszen az eredményt csak holnap tudják meg. Mikor rájöttek, hogy szavakban döntetlenre állnak abbahagyták. Egy ideig néztek egymásra, karba tett kézzel, majd szinte egyszerre megszólaltak:
- Nem is vagy béna.
Akaratlanul is elmosolyodtak.
- Esetleg elmehetnénk enni – szólalt meg Lilly.
- Oké, amúgy is éhes vagyok – bólintott Haga és elindultak a „falu” felé.
Az étkezdében beszédbe elegyedtek, bár néha vitáztak, de már nem volt annyira komoly. Hamarosan hat vizsgázó jelent meg az étkezdében. Naruto, Sasuke, Sakura, Lee, Tenten és Neji. Bármennyire is együtt jöttek az étkezde két legtávolibb, helyére ültek le. Lilly pont Neji-re látott rá, így nyugodtan nézhette. Haga észrevette a társa tekintetét és elvigyorodott:
- Tetszik? – kérdezte.
- Nem rossz - sóhajtott Lilly és figyelmét az evésre irányította.
- Valóban ügyes, és egy nagy klán tagja - morfondírozott Haga.
- Neked tetszik valaki?
- Nem különösebben - vont vállat Haga. – Talán Gaara, aki felkeltette az érdeklődésemet. Igazán ügyes harcos.
- Hát, én inkább tisztes távolból szeretném őt megismerni. Úgy hallottam a homok szelleme szállta meg, és adta neki erejét.
- Ó, ez egyre izgalmasabb - vigyorgott Haga.
- Igazán vehetnéd a veszélyt komolyabban - sóhajtott Lilly.
- Én komolyan veszem. Csak épp most nincs még mitől félnem.
- Te jó ég, ez idejön - meredt a felé közelítő Neji-re.
A fiú valóban megállt az asztaluknál:
- Mi történt azzal az Atma nevű lánnyal? – kérdezte Lilly-től.
- Nem tudom, valamiért visszalépett. A fél keze kék, lánggal éget, és kicsit ideges volt.
- Nem igazán tetszik ez nekem. Az hiszem, jó lenne megtudni többet róla.
- És mégis honnan? – szólt közbe Haga.
- A régi társairól - nézett Sasuke-ék felé.
- És hogy gondolod a megvalósítást? – kérdezte Haga.
- Odamegyünk és megkérdezzük.
- Ó, nagy ötlet! – morogta Haga.
- De egy próbát megér - vont vállat Lilly.
- Ti meg vagytok húzatva! De tetszik! – vigyorgott Haga.
Neji, Lilly és Haga a hetes csapat asztalához lépett.
- Mit akartok? – kérdezte mogorván Sasuke.
- Csak tudni szeretnénk, hogy ti nem aggódtok Atma-ért? – kérdezte Lilly.
- Közöd? – kérdezet vissza Sasuke.
- Csak mert igazán érdekes, hogy… - kezdte Neji, de Kakashi megjelenése félbeszakította:
- Sasuke, Naruto, Sakura! – szólalt meg Kakashi. – Gyertek velem!
A három tanítvány szó nélkül követte a sensei-ét.
- Hát ennyit az információszerzésről - morogta Haga.
Összenéztek, majd visszatértek az asztalukhoz. Mindhármuk fejében egy kérdés kavargott. Mi folyik itt?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
