A napokban

            Minden, olyan gyors volt. Azaz, nem is gyors, hanem váratlan. Otokaschi sensei a legerősebb és a legbölcsebb tanítója Atma Hasegawa-nak, meghalt. Igaz, hogy öreg volt, de akkor is, mély fájdalom számára az elvesztése. Senki nem tehetett ellne semmit, főleg nem Atma. Egy utolsó küldetésen voltak, még a Chunin vizsga előtt, mikor egy küzdelem miatt, vagyis után, a sensei ágynak esett. Túl sok Chakrát vett el a küzdelem. A majd nem 80 éves tanítónak ez sok volt. Atma egész végig mellette virrasztott. A küldetést sikeresen teljesítették, de még sem tudott örülni neki. Sandaime, a Hokage eljött, mikor megtudta, hogy Otokaschi sensei haldoklik. De ő is már csak az utolsó szavait hallgathatta meg, amivel kijelenti, hogy Atma érett a vizsgára. A lányt nem érdekelte a vizsga, legalábbis most nem. A Hokage felajánlotta, hogy haza viteti Otokaschi holtestét, és, hogy Atma is velük mehet, de a lány inkább egyedül akart visszatérni Hidden Leaf-ba. Így ő elindult gyalog a közel kétnapnyi távolságra lévő Hidden Leaf felé. Útközben rendezte a gondolatait, az érzéseit. Tudni akarta, hogy valóban nindja akar lenni. Már az is különös volt, hogy Otokaschi sensei nem háromfős csapatot vett magához. De mégis, Atma képes volt a csapatmunkára. Tökéletes összhangba került sensei-ével. De, most, hogy meghalt, olyan volt, mintha a lelkéből téptek volna ki egy darabot. Mióta elvesztette a szüleit a sensei volt az egyetlen családja. Nem hitte, hogy valaha lesz valaki, aki enyhíteni tudja az űrt, melyet az öreg hagyott. „Neked nindzsának kell lenned - hallja az öreg tanítója hangját. - Neked a véredben van. Hiszem, hogy az egyik legjobb leszel.” Atma megtorpant az út közepén és meredt maga elé. Nem volt képes sírni, pedig, tudta, hogy csak az segítene feldolgozni a sensei elvesztését. Hirtelen beszédet hallott. Valakik jönnek. Meg is jelentek a háta mögött. Négyen voltak. Az egyikük egy, Junin. Atma számára ismerősnek hatott. Már látta ezt a Junin-t. Kakashi Hatake. Mikor meglátták Atma-t megálltak. Ekkor oldalról egy ötödik személy lépett elő. Atma ránézett és azonnal rájött, hogy egy vak nő áll mellette. Érzett valami furcsa érzést a fejében, de aztán megszűnt.

- Nem ellenség - szólalt meg a vak nő és Kakashi-ék felé nézett.

Kakashi elé lépett, nyomában a három tizenéves. Két fiú és egy lány. Ismerte őket is, bár csak egyszer látta őket. Naruto, Sasuke és Sakura.

- Mit csinálsz itt egyedül, Atma? - kérdezte Kakashi.

Ezek szerint felismerte.

- Haza felé tartok - szólalt meg végre Atma.

- Otokaschi...? - kezdte Kakashi.

- Meghalt! - vágott közbe Atma és elfordult. - Hokage elvitette, de én egyedül akartam lenni.

- Sensei, ő ki? - kérdezte Naruto.

- Atma Hasegawa. Ő is tanonc akárcsak ti - válaszolt a vak nő, Kakashi helyett.

Atma meglepetten nézett a nőre, aki elmosolyodott:

- Ismerlek, és a sensei-edet is ismertem - elszomorodott. - Sajnálom, hogy elveszítetted.

Atma nem szólt.

- Mit mondott a Hokage? - kérdezte Kakashi. - Mi lesz veled?

- Egyedül indulok a Chunin vizsgán - válaszolt Atma.

- Ha akarsz, velünk tarthatsz.

Atma elgondolkodva nézett maga elé. Ha egyedül megy vissza, akkor van lehetősége elgondolkodni a jövőjén, bár tudta, hogy csak a múltján fog rágódni. Ha csatlakozik a csapathoz, talán visszatér valami az életkedvéből. Otokaschi mindig azt mondta, hogy ne zárkózón el, mert azzal csak árt magának.

- Elfogadom - nézett Kakashira. - Köszönöm.

- Örülök. Nem tudom, hogy ismered e a csapatom.

- Ismerem őket - mondta Atma és elindult az úton.

Kakashi nem erőltette a dolgot, csak követte a lányt. Atma szintén tizenkét éves volt, de sokban különbözött társaitól. Ezért is tanították külön. Ő ugyanis egy rendkívüli képességgel megáldott valaki volt. A fény erejét birtokolta, ami ötvenévente egyszer, ha megesik. A fénysebessége és ereje miatt szinte képes volt bármilyen támadástól megvédeni őt. Hasonló vérvonalklánok erejéhez. Azaz a Byakuganthoz, a Hyoutonhoz, a Shariganhoz, a Shikotsu Myakuhoz és a Souma no Kouhoz. Még is az övéhez hasonló, csak ritkán kerül elő, többnyire csak rejtve él generációkon keresztül, anélkül, hogy felismernék, használnák. Képes olyan gyorsaságra, amihez képest más népek nagyjai is lassúak. Azon kívül észreveszi a jutsu használatát, és tized másodperc alatt képes reagálni rá. Majdnem a Sharingan egyenrangúvá emelve a használót. Szinte egy jutsu sem képes ártani neki, kivéve, ha a vérvonal jutsut keverve használják. Atma vérvonalát Kamereon vérvonalnak is nevezik.

- Te társaid hol vannak? - kérdezte Sakura a lány mellé lépve.

- Nem voltak társaim.

- Ez nem lehet! - szólalt meg Naruto.

- De, ha tanács úgy dönt, hogy valakinek kitanítása különleges figyelmet igény - válaszolt a vak nő.

- Te is nindja vagy - nézett Atma a vak nőre.

- Jaina Tarna vagyok - mutatkozott be a vak lány. - Engem Kakashi tanított ki úgy, ahogy téged Otokaschi sensei.

- Te is különös vagy? - horkantott Atma.

- Akárcsak te. Ritka dolog egy Kamereon nindzsával találkozni.

- A Kamereon vérvonal, csak legenda! - szólalt meg Sasuke.

Atma gúnyos fél mosollyal nézett a fiúra:

- Legyen meg a te hited, Sasuke Uchiha!

Pár percig egymás szemébe néztek. Atma fordult el előbb, mert nem akart küzdeni az elismerésért. Tudta, hogy úgyis győzne, akkor minek küzdjön.

Sasukét bántotta a lány gúnyos, lenéző tekintete, amivel elfordult. Hogy meri lenézni az ő képességét egy lány! Ezt nem hagyhatja! Megragadta a lány karját és maga felé fordította:

- Ha olyan büszke vagy a képességedre, akkor mutasd! - sziszegte a lány képébe.

Kakashi közbe akart szólni, de Jaina megállította egy kézjellel. Atma percekig nézett Sasuke elszánt szemébe. Sasuket meglepte, hogy a lány szemébe nem lát mást, csak szomorúságot. Lehet, hogy az előbb csak félre értette a lány tekintetét, vagy most hazudik a szeme? A szél a lány szeme elé fújta félhosszú vöröses haját. Sasuke most vette észre, hogy a szeme felemás. Az egyik zöld, a másik kékes-lila. Nyakában tartotta a nindja fejpántját, és különös virág illata volt az egész lánynak. Sasuke megbabonázva nézett a lány szemébe. Ez valami mágia! Lépett hátra, hogy szabaduljon a bűvkörből.

- Komolyan meg akarsz velem küzdeni, Sasuke? - kérdezte halkan Atma.

- Igen - húzta ki magát Sasuke.

- Rendben, legyen. De ha egyikünk is elveszti az összes Chakráját vesztet és megállunk. Nem akarlak megölni!

- Rendben! - bólintott Sasuke.

- Sasuke! Ne tedd! - szólt közbe Sakura.

- Maradj ki ebből! - szóltak rá egyszerre Sasuke és Atma.

Kakashi lépett előrébb:

- Nem küzdhettek! Most még nem! - mondta karba tett kézzel.

- Nem lesz baj, sensei, csak egy kis edzés - mondta Atma.

- Ez fontos, sensei - tette hozzá Sasuke, továbbra is Atmát nézve.

Kakashi hátrébb lépet és Jaina-ra nézett. Sasuke és Atma egymással szembe álltak, és nézték egymást. Sakura és Naruto feszülten figyelte a két küzdőt. Sasuke félmosolyra húzta a száját és egy pillanatra behunyta a szemét, hogy aztán a Sharingan szemmel nézzen Atmára. Atma csak állt és nézte a fiút. Sasuket bosszantotta a lány nyugalma. Támadjon már! Atma felemelte a kezét és összetett, mintha ninjutsut akarna végrehajtani. A következő pillanatban Sasuke a földön feküdt, míg Atma ugyanott állt, ahol az előbb és őt nézte. Ezt hogy csinálta. Mindenki döbbenten nézett Atmára.

- Akarsz még harcolni, vagy befejezzük? - kérdezte Atma.

Sasuke felkelt és büszkén meredt a lányra:

- Folytassuk! - mondta.

Atma ez alkalommal más testhelyzetet vett fel, mintha taijutsut akarna végrehajtani. De ez alkalommal se látta a mozdulatot senki, csak azt, hogy Sasuke újra a földön van. Atma megint ugyan ott állt. Sasuket ez elbizonytalanította. Mégis felkelt és a lányra meredt:

- Folytassuk! - suttogta, bár fájt nagyon az oldala az ütközettől.

Atma bólintott és behunyta a szemmel suttogott valamit. Sasuke hirtelen saját magát látta a lány mögött. A következő pillanatban megint a földön volt.

- Hogy csinálod?! - szakadt fel a kérdés Sasukeból.

- Ez a Kamereon vérvonal képessége - suttogta Atma. - A Sharingan nem segít, ahogy más jutsuk sem. Mindnél gyorsabb vagyok.

- Hát igaz, amit mondtak a Kamereon-okról - suttogta Jaina.

- Te sem vagy rossz harcos, Sasuke - mondta a fiú felé nyújtva a kezét. - De, nálam kevesen vannak, akik erősebbek.

Sasuke nem fogadta el a segítő kezet, hanem morogva felkelt és arrébb ment.

- Menjünk tovább! - indult meg Kakashi, és többiek követték.

Atma és Jaina mentek hátul. Sasuke egyszerre volt sértett és csodálkozó. Egy lány legyőzte, és ez piszkálta. Még akkor sem értette, hogy még is nem bosszankodik, hanem egy új és furcsa érzést érez a lány iránt. Tetszett neki. És ez megrémítette a lányok iránt közömbös Sasuket.

Kakashi elgondolkodott Atma képességén. Csodálatosnak tartotta. Jaina után Atma volt az, aki még meglepte. Ami viszont Atma mesterét illeti, igazán nagydolog, hogy Atma-ból nem egy hataloméhes szörnyet nevelt. Kakashi tudta, hogy Atma tisztában van a képességével, mégsem használja ki teljesen egy olyan ellen, akit játszva legyőzhet. Mindenesetre szemmel kell tartani Atmat. Nem rég veszítette el a mesterét, és úgy tűnt ez mélyen érintette. Ha most rossz kezekbe kerül a nevelése, Atma menthetetlenül gonosz lesz. Hátra nézett és látta, hogy Jaina beszélget vele. Igen, Jaina a legjobb segítő most. Talán ráveheti a tanácsot, hogy Atmat az ő vezetése alá adják, akkor itt maradhat. Ami pedig Sasuket illeti, a fiú büszkeségének nem ártott ez a kis küzdelem. De Jaina, hogyan tud ilyen bölcs lenni. Sakura is elég morcos. Talán bántja, hogy Atma felkeltette Sasuke figyelmét. Naruto azonban kiismerhetetlen arccal baktat. Kakashi figyelte Narutot. Sokat fejlődött ezen az úton. Bár kis híján az életébe került. Ráadásul megrepedt pecsét, ami benne tartja a Kilencfarkú rókát. Bármennyire is megmentette az erejével Haku fogságából, veszélyes lett.

- Sensei! - nézett hirtelen rá Naruto. - Meséljen a Kamereon nindjákról.

- Ötvenévente egy születik ilyen, addig, pedig mélyen rejtve van a képesség - kezdte Kakashi. - Sosem tudhatjuk, hogy hol és kiben jön elő. Legutóbb a Szél Földjén bukkant fel egy Kamereon gyermek, de addig próbálták irányításuk alá hajtani a gyermek képességét, míg nem megölte önmagát. Az előtti pedig, ha jól emlékszem a Villám földjén született, de ő sem élt sokáig. Sajnos az ilyen hatalmas képességgel rendelkezők mindig arra ingerlik az országokat, hogy kapzsin kihasználják őket. Viszont a Kamereon nindják valahogy mindig a világ jólétét tartották szem előtt. Ez is, mint a képességük, velük született.

- Ezek szerint Atma nem büszkeségből nem küzd teljes erejéből? - kérdezte Naruto.

- Valószínűleg igen.

- De hát ez, rossz, nem?

- Hogy kegyelmet gyakorolsz az ellenség felett, mikor tudod, hogy képes vagy legyőzni? Nem, szerintem ez jó!

- De akkor le lehet őket győzni, igaz? - kérdezte Sasuke.

- Azt nem mondtam. Láthattad Sasuke, még a vérvonal jutsuk sem segítenek, sem más jutsuk. Igazából senki sem tudja, hogyan kell egy Kamereon nindját legyőzni.

- De ez veszélyes, nem? - kérdezte Sakura. - Ha valaki úgy neveli, hogy úgy mondd kineveli belőle az érzelmeket. 

- Igen, ez veszélyes. Ezért nekünk az a dolgunk, hogy ez ne történjen meg. Igyekszem megoldani, hogy Atma velünk maradjon.

- Velünk? - kiáltottak fel egyszerre mindhárman.

- Nem ismerek senkit, aki elég bölcs ahhoz, hogy Atmat helyes úton tartsa. Így sem hiszem, hogy a Hokegen és rajtunk kívül más is tudna Atma vérvonaláról.

- Tényleg senki nem tud rólam - hallatszott Atma hangja mögülük.

Mindannyian meglepve, kicsit röstellve néztek a lányra.

- Nem zavart, hogy beszéltetek rólam - húzta mosolyra a szája szélét Atma. - És tévedtek! A Kamereon nindját könnyen le lehet győzni, csak épp nem kötjük senki orrára.

- De ha ilyen ritkák vagytok, honnan tudsz a népedről? - kérdezte Naruto.

- Attól, még hogy nincs meg a képességed, a tudás még ott van. Titokban tartjuk magunkat, de mi tudjuk, hogy mikor és hol bukkan fel a következő Kamereon nindja.

- Ezek szerint te tudod?

- Én még nem. De a negyvenkilencedik évben már tudni fogják. - tette hozzá mosolyogva.

- Szerintem eleget beszéltünk Atmaról - jött oda Jaina. - Ha ilyen tempóban folytatjuk az utunk holnapra sem érünk haza!

Kakashi elindult Jainaval a többiek követték őket. Naruto Atma mellett ment elgondolkodva.

Jaina kellemesen elbeszélgetett Atmaval. Érezte, hogy a lány nagyon szomorú, hogy elvesztette a mesterét, de most jobban érzi magát. Olyan érzése volt, mintha saját magát látná viszont. Ő is ilyen volt, mielőtt Kakashi rátalált. Hamarosan elértek egy pihenő helyre, ahol estére elszállásolták magukat. Sakurat és Atmat egy szobába rakták, míg Sasuket és Narutot egy másikba. Kakashi és Jaina együtt maradtak egy, két személyes szobában. Az este nem beszéltek túl sokat, mert a gondolataikba merültek. Másnap reggel korán útnak indultak, hogy minél hamarabb Hidden Leaf-ba érjenek. Este felé meg is érkeztek. Sasukeékat elengedték haza. Jaina, Atma és Kakashi előbb elmentek a Hokage-hoz, hogy beszéljenek vele. A megbeszélés megnyugtatta Kakashit, hogy Atma az ő felügyelete alá fog tartozni. Atma most még a Nindja Akadémián töltötte az éjszakát. Másnap délelőtt tiszteletét tette a sensei-e ravatalánál, majd elindult a találkozóra, amit tegnap beszéltek meg az új senseiével. Útközben találkozott Jainaval.

- Remélem tudtál piheni - szólalt meg útközben Jaina.

- Igen, tudtam, köszönöm. Bár furcsa lesz Otokaschi sensei nélkül.

- Kakashi rendes és a szívén viseli a sorsod.

- Igen tudom. Hálás is vagyok, hogy maga mellé vesz.

Elértek a találkozóra, ahol csak a három tanítvány állt. Atma köszönt neki, majd Sakura nem épp kedves tekintetével követve Sasuke mellé támaszkodott a híd korlátjának. Jaina elfojtott egy mosolyt, mikor megérezte az érzelmeket. Naruto Sasukera volt féltékeny, Sakura Atmara. Amíg a két társuk csak közömbösen várakoztak. Jaina tudta, hogy Kakashi késni fog. Mindig szokott. De oka volt, hogy késik. Ezt Jaina elfogadta és nem is neheztelt érte. Ám a tanítványai, kivéve Atmat, ezt nem igazán értékelték. Mikor Kakashi megjelent ezt a szemére is vetették. Kakashi a jól ismert mosolyával, egy bocsánattal elintézte a dolgot. Ezek után kezdődött a „küldetések” teljesítése. Atma nem használta a képességét, hanem nyugodtan tette a feladatát, néha segített Narutonak, tanácsokkal látta el a hiperaktív fiút. Naruto meg is kedvelte a lányt. Sakura is kezdett kevésbé féltékenykedni, látva, hogy Atma nem hajt Sasukera. Inkább próbált példát venni tőle, remélve, hogy ezzel kiérdemli Sasuke tiszteletét és szeretetét. Sasuke azonban továbbra is próbált rájönni Atma titkára, ezzel arra ösztökélte magát, hogy eddzen. Jaina mindezt, ha nem is látta, de érezte. Tisztelte Atmat, hogy képes így hatni a társaira, akaratlanul is. Kakashi is örült, hogy sikerült Atmat a csapatába fogadni. Délben elengedte őket, mert jelentést kellett írnia. Jaina elment vele, ott hagyva a tanítványokat.

Sasuke úgy döntött elmegy egyedül, mert már belefáradt a társaiba. Atma némán követte, ám Sakura elkövetett egy nagy hibát, mert próbálta Sasuket elhívni egy közös programra. Sasuke visszautasította. Persze Sakura Atmara nézett csúnya szemmel. De úgy tűnt Atmat ez nem érdekli. Eltávolodtak a két vitázó társuktól, mikor Sasuke megszólalt:

- Mit csinálsz most? - kérdezte.

- A sensei-m temetésére megyek - válaszolt halkan Atma. - Miért?

- Csak kérdeztem.

Atma tovább ment ott hagyva Sasuket. A fiú nem sokkal később kimentette társait három idegen nindja tanítvány markából. Az egyikük különösen is felkeltette a figyelmét. Gaara-nak hívták, a Homok alatt rejtőző faluból. De mindez eltörpült amellett a tudat mellett, hogy mi volt az oka, hogy egy másik faluból érkeztek ide. Sasuket ez elgondolkodtatta, akárcsak társait. Végül úgy döntött Atma keresésére indul. Talán a lány tudja, hogy mi történik. Meg is találja a temetőnél. Teljesen fekete ruhában állt és nézte az előtte lévő sírt. Sasuke mellé állt, és várt. Tudta milyen elveszteni valakit, akit szeretnek. Egy pillanatra felrémlett az emlékek, a szülei temetéséről. Emlékezetett az ott tett fogadalmára! Meg fogja találni a bátyját!

- A sensei szerint a bosszú nem megoldás - suttogta Atma, majd Sasukera nézett. - És szerintem sem. Miért jöttél ide? - kérdezte elindulva a temetőből kifelé.

Sasuke elmondta, hogy mit tudott meg. Atma meghallgatta, majd elmosolyodott:

- És azért jöttél, hogy ezt elmond nekem? - kérdezte.

- Igen - válaszolt értetlenül Sasuke, bár érezte, hogy csak félig igaz, amit mond.

- Van kedved sétálni? - kérdezte Atma.

Sasuke csak bólintott és együtt felmentek az egyik, közeli sziklára. Onnan látni lehetett az egész falut. A nap lemenőben volt és arany színnel színezte meg a világot, amit elhagyni készült.

- Látod, Sasuke, hogy milyen kicsi a világ. Az életünk, pedig rövid. Mindannyian küzdünk valamiért. Kérdés az, hogy megéri e a küzdelmünk. A küzdelem hevében elfelejtjük, hogy kik vagyunk valójában. Legutóbb legyőztelek Sasuke, ezzel megsértettelek, volt értelme? Nem! Mert én nem akartalak megsérteni, te meg nem akartál veszíteni. Mindketten veszítettünk valamit.

Sasuke nem szólt, de a lelke mélyén tudta, hogy Atmanak igaza van. Mégsem volt képes igazán feladni az esküjét. Nem! Azért érdemes küzdeni.

- Bárhogy is döntünk, Sasuke, vállalnunk kell a következményeket. Megbocsátasz?

- Tessék?

- Hogy legyőztelek, megbocsátod?

- Ha segítesz, hogy részben tanuljak tőled.

- Nem tudlak tanítani. Te mindent tudsz, csak még azt kéne elsajátítani, hogy képes legyél a gyengébbekben is megtalálni az erőt.

- Hogy érted?

- Naruto és Sakura. Ők nem gyengébbek, mint te, csak másképp erősek. Ezért vagytok egy csapat. Ezen jó, ha elgondolkozol - indult lefelé Atma, otthagyva a fiút. - Jó éjt, Sasuke.

Sasuke nézte, ahogy a lány eltűnik, majd még egyszer ránézett a lemenő nap sugarára. Újabb nap telt el.