Kakashi Hatake az egyik legjobb Jounin, akit valaha ismertek, bár kissé különös a tanítási szokásai. Az élet megpróbáltatásai bölcsé és nyugodttá tették. Tanítóként is megállja a helyét, akármennyire is más a módszere. Sokan megbuktak a kiválasztó vizsgáján. Most egy háromfős csapatot tesztelt, akik egyenként a legkülönlegesebb egyéniségek. Sakura Haruno, egy női nindja tanítvány, nagyon jó a koncentrációs képessége és emellett nagyon okos. Sasuke Uchiha, utolsó túlélője a klánjának, a legjobb nindja tanítvány. Naruto Uzumaki, sosem komoly, mindig valami hülyeséget csinál, és egy kicsit idegesítő. Ennyit tudott meg az adataikból. Ám lehet, hogy egyenként valamiért ügyesek, elvégre eddig eljutottak, de ez nem hatja meg Kakashit. Ha a mostani vizsgán elbuknak, nem foglalkozik velük, visszaküldi őket. A feladatuk, hogy két csengettyűt elvegyenek tőle, ami nem tűnik nehéznek, de Kakashitől nem könnyű. Kakashi több ezer jutsut technikát ismer, hála különleges képességének. De igazából, nem a csengettyűk elvétele a fontos, hanem, hogy megtudja, hogy tanítványai tudnak e csapatban dolgozni. Eleinte ezt nem igazán látták be, de végül rájöttek és elvégezték a vizsgát. Kakashi épp beszélni kezdett velük az elvégzett vizsgáról, mikor sűrű köd vette körül. Ismerős volt neki a köd. Felkészült a támadásra, ami nem váratott magára. Más talán ki sem tudta volna védeni a csapást, Kakashinak is nehezen sikerült. A köd, értelmét vesztve eltűnt és egy fiatal lány állt nem messze Kakashival szemben, kezében egy háromágú tőr. Naruto, Sasuke és Sakura értetlenül nézték, ahogy hihetetlen gyorsasággal újra tanítójukra támad az ismeretlen lány. Percekig küzdöttek, mikor Kakashinak sikerült lefegyverezni a lányt.

- Még mindig hibás a technikád - mondta elengedve a lányt Kakashi. - De nem volt rossz - adta vissza a tőrt a lánynak.

- Legközelebbre kijavítom, sensei - tette el a tőrét a lány.

Volt valami furcsa a lányba, mert nem nézett a sensei-re.

- Sikerült nekik? - kérdezte maga elé révedve.

- Igen. Sikerült - mondta flegmán Kakashi - De még sokat kell tanulniuk.

- De legalább nem leszek egyedül.

- Ő meg ki, sensei? - kérdezte Sakura.

- Ő, Jaina Tarna, egy tanítványom.

- De nem háromfős csapatok vannak?

- Ő nem tartozik a csapathoz. Jaina veletek tanul, de ő már két éve a tanítványom.

- Nem bírtál lerázni magadról, igaz, sensei? - mosolygott Jaina.

- De Jainat miért nem osztották be egy csapatba? - kérdezte Naruto.

- Mert kissé kilógtam a sorból húszon éves fejjel és a vakságommal - válaszolt Jaina, mire a három tanítvány felhördült.

- Na, jó! Elég a kérdésekből - Szólalt meg Kakashi. - Lényeg, hogy most együtt tanultok. Most elmehettek, ismerkedjetek meg egymással. Holnap komolyra vesszük a tanulást.

- Ezek szerint átmentünk? - kérdezte Sakura.

- Ha a mester azt mondja, hogy látni akar holnap, az azt jelenti, hogy átmentetek. És meg kell, mondjam, hosszú idő után ti vagytok az elsők - mondta Jaina és elindult. - Jön valaki velem enni. Sensei?

Sasuke, Sakura és Kakashi a lány után indult, ám Naruto, aki ki volt kötözve felkiáltott:

- Ez nem járja!!! Engem itt hagytok?!

Jaina visszafordult:

- Nem hagyunk itt senkit  - indult a fiú irányába. - Beszélj hozzám, Naruto.

A fiú engedelmeskedett, a többiek bevárták őket, majd együtt mentek tovább. Naruto egész úton szóval tartotta a vidám Jainat. Az étteremben Naruto egyből rendelet magának egy nagy adag tésztalevest.

- De hogy vagy képes tájékozódni, ha... - kérdezte Sakura evés közben.

Kakashi és Jaina nem evett.

- Nos, talán a képességemnek köszönhetem - mosolygott Jaina. - Képes vagyok mások szelleméhez, lelkéhez, vagy milyéhez csatlakozni. Ezáltal azt látom, érzem és érzékelem, amit ők. Bár eddig csak egy személyhez kapcsolódtam. Sok energia és feltétlen bizalom szükséges hozzá.

- Ezek szerint képes vagy bárki fejében turkálni? - kérdezte mogorván Sasuke.

- Ez nem így működik. Az ember agya, avagy tudata, túl bonyolult és tele van veszéllyel egy ilyen kapcsolódás. Nem csak annak, akire rákapcsolódok, hanem nekem is. És nem csak erkölcsi veszélyekről beszélek. Ezért nem is próbálkozom, addig, amíg meg nem ismertem, és nem érzem a feltétlen bizalmat, és még akkor is óvatosan haladok előre és térképezem fel az illetőt.

- Ki az, akivel kapcsolatod van? - kérdezte Sakura.

- Kakashi sensei-jel - fordította Kakashi felé a fejét. - De a kapcsolatnak ára van. Nem csak én tudok meg mindent, hanem az is, akivel kapcsolatba lépek. Persze vannak olyan technikák, amelyek megoldják, hogy csak egy irányú legyen a kapcsolat, de az fájdalmas és fárasztó számomra. Nem is szeretem csinálni. Na de, később, még beszélhetünk erről. Ha megettétek az ennivalótokat, sétáljunk egyet.

- Naruto még eszik - sóhajtotta Sakura.

- Naruto? Naruto Uzumaki? - kérdezte kíváncsian Jaina.

- Igen, miért? Ismered?

- Hallottam róla.

- Mit hallottál? - kapta fel a fejét Naruto.

- Mindenfélét. - mosolygott Jaina.

- Ezek szerint te tudsz mindent, mindig, amit a másik? - kérdezte Sasuke.

- Nem mindig vagyok szoros kapcsolatban Kakashi-val, ha ez a kérdésed.

- Persze, ezt is meg kellett tanulnia - szólt közbe Kakashi.

- Igen. Nem csak nekem kell meg tanulnom irányítani, hanem a másik félnek, hogy felismerjen és akaratlanul, se okozzon nekem kárt. Meg azt is meg kell tanulni, mikor és mennyire hatoljak be a tudatába. Mert ha nem irányítom, akkor nem csak kellemetlen, hanem nehéz eligazodni. Kicsit bonyolult elmagyaráznom. De ne aggódj, önszántamból nem kutakodok mások elméjében... - mosolygott Jaina. - Nem csak, mert fárasztó, hanem, mert szerintem erkölcstelen.

- Na, jó - kelt fel Kakashi. - Nekem még dolgom van. Akkor holnap találkozunk - mondta és elment.

Jaina hallotta az elmenő Kakashit. Egy pillanatra kapcsolatot létesített, hogy megnézze, milyen a kedve. Elmosolyodott, mikor megérezte, hogy elégedett érzéseket. Igazából, kicsit félt, hogy új elméket kell megismernie, de ha Kakashi úgy döntött, hogy ők azok, akikkel hajlandó dolgozni, akkor neki is el kell őket fogadni.

- Nos, én is elfáradtam - kelt fel Jaina. - Sasuke, kérlek, segíts nekem. Mivel a sensei elment segítened kéne eljutnom a lakóhelyemre.

- Miért nem Sakurát kéred meg? - morogta Sasuke.

- Mert téged kértelek! - fordította felé a fejét Jaina, kicsit ingerülten. - Nem harapok! Csak ha beképzeltekkel találkozok. Nos? - nyújtotta a karját Jaina.

Sasuke pár percig nézte, majd a lányba karolt. Elindultak. Sakura és Naruto dermedten nézte őket. Jaina érezte a fiú dühét. Ez így nem lesz jó.

- Mi bajod van? - kérdezte Jaina egy idő után.

- Semmi! Merre kell menni? - kérdezte mogorván.

Jaina megtorpant.

- Nem kell a fejedben turkálnom, hogy érezzem a dühöt - mondta Jaina. - Nézd, én nem fogok semmit ellened használni. Nem én vagyok az ellenséged, Sasuke. Kérlek, ne gyűlölj. Azzal senkinek sem használsz.

- Nem rád vagyok dühös - sóhajtotta Sasuke. - Ez a csapat a lehető legnevetségesebb. Mindegy.

- A Makina szállóban lakom ideiglenesen - mondta Jaina és tovább indultak.

Egyikük sem szólt, míg oda nem értek. Sasuke el akart menni, de Jaina nem engedte:

- Gyere velem. Beszélni szeretnék veled - húzta meg a fiú karját.

A lány szobájába lépve Jaina hellyel kínálta a fiút. Sasuke hosszas merengés után leült. Jaina mellé telepedett.

- Tudod, - kezdte Jaina - mikor megvakultam és vele együtt elvesztettem a szeretteimet, én is dühös voltam. Minden esélyemet elvesztettem, hogy nindja legyek és megbosszuljam azt, amit velem tettek. Dühömben szinte ész nélkül belerohantam a világba és mindenkit fejébe betörtem, sokakat megőrjítve, vagy megölve ezzel. Végül mindenki eltűnt mellőlem, egyedül maradtam és ebből az őrületből, úgy éreztem nincs menekvés. Egy nap már nem maradt más bennem, csak a fájdalom és magány. Ebből a magányból szabadultam meg, mikor Kakashi sensei-jel találkoztam. Ő is zárkózott valaki volt, tele titkokkal, mégis magához fogadott. Ez... öt évvel ezelőtt történt. Három évig tanultam, hogy miként éljek, mint ember. El kellett fogadnom magam vak emberként. Nehéz három év volt. De Kakashi a maga módján segített azzal, hogy szobaállt velem. Aztán rájött, hogy van némi nindja neveltetésem, és ekkor fogadott tanítványává. Két évembe került, hogy olyan bizalmi kapcsolatom legyen vele, mint most. Szinte egy vagyok vele. Nekem nincsenek titkaim előtte és már neki sincs előttem. Persze, azért vannak magán szférái ezeket sosem bántom és ő sem az enyémeket. Hogy miért mondtam el neked ezeket? Azért, hogy megértsd, a bosszú nem mindig megoldás.

- Nem igazán bosszú, ami hajt - szólalt meg Sasuke. - Legalább is nem csupán az.

- Ha nem érzed magad biztosnak, akkor ne beszélj róla. Először bíznod kell bennem. De azt szeretném kérni tőled, hogy láthassalak.

- Hogy?

Jaina felemelte a kezét:

- Az arcodat, kérlek. Mutasd meg.

Sasuke odatartotta az arcát, és a lány végigtapogatta. Minden kis részletét végigjárt, mint egy térképet készítve róla a fejében. A fiú türelmesen várta, amíg a lány végez. Jaina mosolyogva engedte le a kezét:

- Igazán helyes fiú vagy. De gondolom ezzel tisztában vagy. Nos, köszönöm, hogy meghallgattál. Akkor holnap találkozunk.

Sasuke felkelt és elindult az ajtó felé, de aztán megfordult és Jaina arcára nyomott egy puszit és utána kisietett. Jaina elmosolyodott. Gyerekek - rázta a fejét. Felkelt és a konyhába ment.

- Már azt hittem nem megy el - szólalt meg Kakashi a másik szobából kilépve.

- Ne légy ilyen, Kakashi. Nem lehet mindent gyorsan elintézni.

- Mikor lépsz velük kapcsolatba?

- Még túl korai. Fogalmam sincs. Sasuke túl ingerült, feszült. Sakura túl érzelmes. Ami Narutot illeti, aggódom. Ő más, mint a többiek.

- Igen. Bosszantó.

- Ha te mondod - mosolygott Jaina. - Gyere, teázunk és gondolom ennél is valamit.

Kakashi elmosolyodott, bár ezt Jaina csak érezte. Megérintette a férfi arcát, amin nem volt a maszkja. Látni akarta a férfi mosolyát.

            Kakashi hagyta a lágy női kezet, hogy újra feltérképezze az arcát. Mindig szeretett Jaina-val együtt lenni. Bár, csak beszélgettek többnyire. Esetleg olvasgattak egymás mellett, vagy épp nézték a természetet valahol. Kakashi megérintette a lány kezét:

- Megcsinálom a teákat - indult a konyha felé. - Te is eszel valamit?

- Igen. Én addig átöltözöm - indult a belső szoba felé, ahonnan Kakashi lépett ki nem rég.

Kakashi nézte a lány távozó alakját, majd hozzálátott az ételkészítéshez. Mikor elkészült kivitte a terasz-szerű helyiségbe és az ott lévő asztalra tette. Jaina lépett ki lágy anyagú, zöldes ruhában. Kakashi figyelte, ahogy a lány könnyű léptekkel közeledik hozzá. Mikor mellé ért megtorpant:

- Mit nézel? - kérdezte.

- Nem tudom, hogy miként csinálod? - rázta a fejét mosolyogva Kakashi. - Ülj le - jelezte Kakashi az irányt.

- Nem válaszoltál a kérdésemre - ült le Jaina.

- Csak mindig gyönyörködöm a külsődben.

Jaina elmosolyodott:

- A vézna, meglehetősen nőietlen külsőmben. Azt hittem ennél jobb az ízlésed.

- Mindenkiben lehet hiba - látott neki az ételnek Kakashi.

Jaina a tányérja felé hajolt, és beleszippantott a levegőbe.

- Mivel mérgezel? Á, a kedvencem - mosolygott és ő is hozzálátott.

Békésen, csendben eszegettek. Mikor végeztek, bevitték a tálcán kihozott tányérokat és teájukkal a kezükben kényelembe, helyezték magukat a nappaliban. Jaina az egyik fotelba kucorogott fel és belekortyolt a teájába. Kakashi a lány elé telepedett a földre. Behunyta a szemét és lassan kinyújtotta a tudatát a lány tudata felé. Jaina elmosolyodott a férfi tudat érintésétől. Mindketten kinyíltak, mintha egy kellemes kertben sétáltak volna. Jaina érezte, hogy Kakashi fáradt és azért kereste fel. Mióta Kakashi rájött, hogy a lány milyen jól tudja kilazítani a megfáradt lelkét, azóta mindig felkeresi. Ilyenkor Jaina, mint egy masszőr „kimasszírozza” a lelki görcsöket. Fogalma sincs, hogy a lány hogy csinálja, de képes volt rá.

Másnap Jaina korán ébredt, pedig Kakashi sokáig vele volt, még a tudat-lazító után. Beszélgettek, hogy mi lesz a mai program, bár inkább a tudat, hogy valakivel őszintén beszélgethetnek volt a lényeg. Mikor elkészült, kinyújtotta a tudat „csápjait”, hogy megkeresse Kakashit. A férfi válaszolt az érintésre, és Jaina elindult kifelé. A férfi tudata vezette el a találkozóhoz. A három tanuló pont akkor ért oda, mikor Jaina.

- Reggelt! - köszönt Jaina.

A többiek viszonozták a köszönést, de Jaina érezte, hogy izgulnak. Kíváncsiak, hogy mi lesz a mai, feladta.

- Jaina - kezdte Kakashi - Most még ne kapcsolódj be. Csupán figyelj.

- Ahogy akarod, sensei - sóhajtott Jaina. - Addig odaadod a könyved? - tette hozzá vigyorogva.

Kakashi nem válaszolt, csak megkezdte az eligazítást. Jaina nem sértődött meg. Mindig ezzel húzza a férfit, aki vagy veszi a lapot és válaszol rá valami humorost, esetleg mást, vagy, mint most, átlép rajta. Igazából picit örült, hogy Kakashi nem dobja be még a tanítványok közé. Még nem igazán szokott hozzá, hogy immár öten vannak. Így Jaina a közelben letáborozott és próbált óvatosan megérinteni a tudatukat. Addig akarta, amíg beszélgetnek Kakashival, mert így felismerheti őket később. Először Sasuke tudatát érintette meg. A fiú hirtelen ránézett.

- Bocsi, én voltam - szólt Jaina. - Ne félj tőlem, kicsit, ha lazítanál.

A fiú engedelmeskedett, bár elég nehezen tudott lazítani. Végül Jaina elengedte, miután meggyőződött róla, hogy a fiú felismeri a tudat-érintését. Sakura tudata olyan kusza volt az érzelmektől, hogy Jaina alig bírt a közelébe férkőzni. Végül a lány megérezte a jelenlétét és ő is próbált lazítani. Okos lány - gondolta Jaina. Mikor Sakura tudata némiképp elfogadta, tovább ment. Naruto félt. Jaina már messziről érezte, hogy a fiú tudja, most őt vizsgálja, és félt. De volt egy másik tudat is a fiúban. Vad, ijesztő és ki akart szabadulni, hogy pusztítson. Jaina felismerte a tudatot. Még gyerek volt, mikor először kapcsolatba került vele, a szülei halálakor. Ez volt, a Kilencfarkú róka szellemének a tudata. Jaina sejtette, hogy Naruto az, aki őrzi. Óvatosan haladt előre, próbálva kerülni a szellem tudatát. Nagy nehezen sikerült Naruto tudatához férkőznie. Elcsodálkozott, az ott érzékelt dolgokon. Tiszteletet ébresztett benne a fiú iránt. Naruto viszonozta az érintést. Hihetetlen - lepődött meg Jaina, és hagyta, hogy a fiú hozzáérjen - Képes a kapcsolatra, pedig Kakashinak egy évébe került. Végül elengedték egymást. Jaina Kakashi felé nyúlt, jelezve, hogy ő felkészült.

- Indulás! - szólalt meg Kakashi és a csapat elindult.

Jaina követte őket, hogy a közelükben legyen. A feladat nem volt bonyolult. Egy macskát kellett elkapniuk, de bemelegítésnek jó volt. Bár, Naruto kicsit csalódott volt, és kifejezésre juttatta ezt.

Öt évvel ezelőtt

            Kakashi elmerengve nézett körbe a tájon. Mindenhol szétrombolt, elhagyatott épületek, mintha vihar pusztított volna. A csendet szinte vágható volt. Néha egy szélfuvallat söpört végig, egy-egy ruhafoszlányt, vagy megégett kosarat mozdítva meg. Egy éve már Jounin és saját csapata van. Mielőtt a küldetésre mennek szét akart nézni azon a helyen, ahol hét éve a Kilencfarkú róka élt, amíg le nem győzték. Sokan azonban, még mindig távol maradnak ettől a helytől, különösen a közeli hegytől. Kakashi felnézett a hegy irányába. Azt mondják, hogy egy gonosz lélek fogva tart ott egy embert. Sokan megtébolyodtak, vagy vissza sem tértek, ha találkoztak vele. Kakashi még egyszer végignézett a tájon. Az új csapat, akivel összerakták, miután elvesztette Rint és Obitot, már sosem fogják ugyanazt a közösséget alkotni, mint a régi csapat. Obito meghalt, Rin elment. Egyetlen emléke a fél szeme. Megérintette a fehér kötést, ami takarta a szemét. Az emlékek nehéz, súlyként nehezedtek rá. Nem, még nem készült fel egy új csapatba lépésre. Épp indulni akart vissza, mikor egy kislány jelent meg egy kosárral a kezében. Mikor meglátta Kakashit megtorpant.

- Ne félj tőlem - szólította meg Kakashi.

A kislány körülnézett, majd újra Kakashira nézett:

- Neked nem szabadna itt lenned - szólalt meg a kislány. - Ő, nem szereti, ha bárki itt van.

- Ki az, akiről beszélsz?

- Az, aki a hegyekben lakik - suttogta a kislány.

- Ismered?

- Egyszer láttam, adtam neki enni. Szegény, nagyon sovány volt, és szomorú...

Hirtelen kiabálás hangzott fel és egy csapat férfi jelent meg, botokkal.

- Hilladra! - szólalt meg az egyik és a karjaiba zárta a kislányt. - Nincs semmi bajod? Ó, hogy aggódtam érted.

- Nem kellett volna, apa.

- Köszönöm, uram, hogy megtalálta - fordult az apa Kakashi felé.

- Nem... - kezdett volna tiltakozni, de látta a kislány fejrázását - tesz semmit - fejezte be a mondatot.

Az apa elindult, a többiekkel a nyomában. Kakashi újra magára maradt. Elgondolkodott a kislány által mondottakon. Meg nézi, hogy ki az, akiről beszélt. Ezzel az elhatározással a hegy felé vette az útját. Mikor felért a közepéig egy forrásnál megállt. A forrás mellett egy kócos, tépett ruhájú, sovány alak ült. Koszosan, ápolatlanul, sebekkel a testén ivott a forrásból. Kakashi nézte és valami mély szánalmat érzett iránta. Talán őt is megtámadta a szörny. Az alak hirtelen felkapta a fejét és felé fordult. Világtalan szemével meredt arra felé, ahol állt. Kakashi mély, nyomást érzett a fejében. Szörnyen kellemetlen volt, és minél inkább küzdött ellene, annál rosszabb volt. Rögtön rájött, hogy ezt az idegen csinálja.

- Nem akarlak bántani - szólalt meg Kakashi.

- Nem hiszek neked - morogta az idegen.

- Láthatod a szándékaim - nézett az idegenre.

Az idegen meglepetten tapasztalt, hogy Kakashi nyugodttan engedi őt, sőt, vezeti őt. Meglepetésében elengedte a férfi tudatát és arcán könnyek folytak le. Kakashi odament és leguggolt mellé.

- Mi történt? - kérdezte.

Az idegen nem válaszolt.

- Nem kell beszélned, ha nem akarsz - sóhajtott Kakashi és leült a földre. - Én is veszítettem el, olyanokat, akik fontosak nekem. Megértem, hogy nem akarsz róla beszélni. A nevem Kakashi Hatake.

Az idegen, aki egy lány volt, továbbra is meredt maga elé.

- Engedd meg, hogy bekössem a sebeidet - próbálkozott Kakashi.

- Miért? Miért segítesz? - kérdezte halkan a lány.

- Mert segíteni akarok - válaszolt Kakashi.

- Sok embert megöltem

- Én is.

- Te... Te egy nindja vagy, igaz?

- Igen. Honnan tudod.

- Érzem. Láttam. Hosszú ideje te voltál az első, akinek nem éreztem félelmet a fejébe. Utálom a gyávákat! - mondta mérgesen.

- Ahhoz, hogy bátrak legyünk, félnünk is kell.

- Más a félelem és a gyávaság.

- Ez igaz. nos, most, hogy elbeszélgettünk, hajlandó vagy megengedni, hogy segítsek?

- Nem kell a segítséged! Sem a szánalmad! - kelt fel mérgesen a lány.

- Akkor vedd úgy, hogy egy kis szépítő kúrát alkalmazok.

A lány döbbenten nézett Kakashi felé, majd kényszeredetten elnevette magát:

- Csak tudnám, miért nem öllek meg? - morogta a nevetés után. - Rendben, engedem, hogy, rendbe hozz, de aztán tűnj el.

- Rendben - kelt fel Kakashi. - Először is megfürdesz - kapta fel a lányt és a közeli folyóba dobta.

A lány hápogott a meglepetéstől. Kakashi azonban nem engedte „lélegzethez” jutni, hanem addig nem engedte ki, amíg le nem tisztult a kosz róla. Mikor végre kijöhetett a lány a vízből, már elég elfogadható állapotba került. Ez után Kakashi bekötötte a sebeit. A lány csendben tűrte, hogy Kakashi végezzen. Aztán a lány hirtelen az arcához ért és végig tapogatta. Kakashit alaposan meglepte a mozdulat, de aztán engedte.

- Nos - mondta Kakashi. - Most elmegyek, hogy hozzak egy rendes ruhát neked. Persze jobb lenne, ha velem jönnél.

- Túl sok ott az ember, a hangok... - motyogta a lány.

- Ha akarod olyan helyre, viszlek, ahol nincsenek emberek. Van egy kis házikó, ahova csak én szoktam járni.

A lány meglepetten nézett a férfire:

- Komolyan. átengednéd nekem?

- Igen, ha megígéred, hogy nem támadsz többet az elméddel ok nélkül!

A lány elgondolkodott, majd bólintott:

- Megígérem.

            Hihetetlen ez az alak... Kakashi, vagy ki. Segít nekem, pedig tudom, hogy tudja, miket követtem el. Olyan furcsa érzés volt az elméjében lenni. Nem félt, nem haragudott, pedig sok mindenkit elveszített... az egyik szemén kívül. Honnan meríti azt a mély békét, az elfogadást? Meg fogom tudni! Határozta el magát Jaina. Este lett mire elértek egy házhoz. Jaina nem láthatta, csak gondolta, mert beléptek egy ajtón.

- Gondolom, éhes vagy - szólalt meg Kakashi.

- Egy kicsit - próbált kedves lenni Jaina.

- Akkor maradj itt, én hozok ennivalót. Ismerkedj meg a házzal - tette hozzá és elment.

Jaina egy ideig ott ült, ahova Kakashi leültette. Még hogy ismerkedjek meg a házzal? De hát én vak vagyok! Képtelen vagyok egyedült bármire is. Nem fogok semmit csinálni. Megvárom, amíg visszajön - határozta el Jaina. Mikor már órákig senki nem jött, kezdett egyre kényelmetlenebb lenni az üldögélés. Ráadásul már menni kellett neki a mosdóba. Hol ez a fickó! - morogta. Egyre jobban sürgette a türelmetlenség és a természet hívó szava. Végül felkelt és próbált valahogy eligazodni maga körül. A kezét használta, hogy „lásson” valamit. Eljutott egy ajtóig és csak kétszer ment neki valaminek. Próbált a szaglására támaszkodni, a hallására. Koncentrált, hogy a beérkező információkból összerakhassa, hogy hol van. Minden hirtelen más alakot vett fel. Bizonyos dolgok kiéleződtek. A világ, mint láthatóvá vált volna. Érezte, hogy a konyha ajtajában áll. Arra fele - fordult balra - mintha a víz és szappan szagát érezné. A kezével a falat érintve elindult arra. A járása közben a hanghullámok, mintha jeleznének. Egy szék közelében más volt a járásának a hangja, mint egyébként. Képes volt érzékelni, hogy valami előtte van. Automatikusan számolta a lépteit. Ajtótól ajtóig. Annyira érdekesnek találta a felfedezése, hogy végül feltérképezte az egész házat. A fejében minden pontosan megmaradt. Mosolyogva állt az egyik sarokban. Aztán hirtelen elindult a mosdó felé. Épp kifelé jött mikor megérezte, hogy nincs egyedül. Egy halovány tudat-kiterjesztéssel felismerte a szobában tartózkodót.

- Késtél! - mondta mosolyogva.

- Elnézést - szólalt meg Kakashi. - Sokan voltak a büfésnél. De, látom, nem unatkoztál.

- Valóban nem. Köszönöm - ment a konyha felé.

- Mit? - kérdezte Kakashi.

- Hogy nem siettél annyira. Ha előbb jössz, lehet, hogy egy adag méregzsákot találsz itt.

- Ó, és mi történt vele?

- Rájött, hogy a világ még számára is felfogható.

- Ezt örömmel hallom. Ezek szerint megérdemelsz egy kis ennivalót. Én pedig, hogy megtudom a neved.

Jaina leült és kicsit elgondolkodott. Aztán arra nézett, ahol sejtette a férfit:

- Jaina Tarna - mondta.

- Igazán szép neved van.

- Köszönöm.

Enni kezdtek. Jaina végre, hosszú idő után újra megtalálta a helyét a világban. Mintha nagy utazás után haza ért volna. Nem tudta, hogy meddig tart ez a béke, de élvezte, amíg lehet. Miután jóllaktak Kakashi megmutatta neki, hogy hol fog aludni. A fürdő nem volt messze, aminek örült Jaina.

- Én nekem most mennem kell - kezdte Kakashi. - Holnap benézek.

- Nem maradnál?

- Sajnos, nem tehetem. Ninja vagyok. De ígérem, hogy nem feledkezek meg rólad.

Jaina elszomorodott. Kinyújtotta a tudat-csápjait, hogy érzékelje a férfit. Érezte a férfiben a tanácstalanságot. Rájött, hogy mindkettejüknek idő kell, hogy az új életüket megszokják. Jaina elengedte a férfi tudatát és szomorúan elmosolyodott:

- Várni foglak - suttogta és hallgatta, ahogy a férfi elmegy.

Egy ideig állt az ágya mellett, kezében a párna, amit magához ölelt. Egyedül volt, de nem volt magányos. Szomorú volt, de nem elkeseredett. Kakashi megmentette őt... és nem csak testileg. Letette a párnát és az ablakhoz ment. Bár nem látta, hogy milyen táj veszi körül, helyette mást látott. A remény halvány fényét. Az új élet reményét. Holnap új nap kezdődik...

            Az álmok. Lehetnek szépek, békések, de lehetnek rémesek, ijesztőek... a valóság kiforgatott, megcsúfított másai. Vannak olyan álmok, amik elől az egyetlen menekvés van..., ha felébredsz. Az érzés azonban marad. Jaina ijedten ült fel:

- Ne! - kiáltja, s bár kinyitja szemét, a sötétség mégis marad.

Zokogva teszi a kezét a ziháló mellkasára. Verejtékétől átázott hálóinge alatt érzi a szaporán verő szívét. Újra és újra ugyanaz a rémálom, ami felidézi az utolsó pillanatokat, amit még látott. A nevét kiáltó szülők... a romboló szörnyeteg... kiáltások, sikolyok... halál. A fenevad fölé tornyusuló alakja. Elég volt! Régen volt! Miattad haltak meg! - hallja azt az örökös hangot a fejében. - Ha nem mész vissza, a szüleid még mindig élnének! Hányszor megbánta már, amit tett. De akkor és ott úgy érezte helyesen döntött. Csak egy fejpánt volt! Nem! A fejpánt! A nindjaságának a jelképe! És most mit érsz vele? Csak egy vak lány vagy, semmi több! Ez nem igaz! - tiltakozik a fejét a két kezébe véve. De csak a gonosz nevetését hallja. A fejpánt meg volt, de a szüleit, a látását, a reményét, hogy nindja legyen, elvesztette. Felkelt és a mosdóba ment. Tudta, hogy már nem fog tudni, visszaaludni. Lefürdött, kifésülte a haját, fogat mosott, majd felvett egy vastag anyagú, nagy köntöst. Bekapott a konyhába egy pár falatot, aztán kiment a ház elé. Az ajtóban megállt és próbált újra a hangokra összpontosítani. Így eljutott egy szikláig, ahova letelepedett. Hallgatta a hangokat, azok megnyugtatták őt.

Kakashit meglepte, hogy ilyen korán ébren találja a lányt. Megtorpant nem messze tőle és figyelte, ahogy ül becsukott szemmel a sziklán. Lágy esésű, barna haját meglengette a reggeli szellő. Az alakját megvilágító felkelő Nap álomszerűvé változtatta őt.

- Jó reggelt! - köszönt kinyitva a szemét.

Megérezte, hogy itt vagyok.

- Jó reggelt! - köszönt vissza Kakashi. - Nem gondoltam, hogy ilyen korán itt talállak.

- Korán ébredtem.

- Nos, hoztam neked ruhákat - emelte meg a kezében tartott csomagot. - Bár az eladók elég furcsán néztek rám.

Jaina nevetni kezdett. Olyan kellemes hangja volt a nevetésének.

- Hálás vagyok, hogy vállaltad értem az áldozatot - mondta Jaina és felé indult.

- Nem tudtam, hogy mi a kedvenc színed, ezért barnát vettem, amilyen a hajad is.

- Fel is próbálom! - mondta Jaina és a férfi karjába karolt. - Egyébként a kedvenc színeim a fekete, a fehér és a kék. De a barna sem rossz.

Bekísérte a házba, bár inkább lány húzta befelé. Mikor beértek Jaina átvette a csomagot és bement a belső szobába. Kakashi az asztalnak támaszkodott és várta, hogy Jaina végezzen. Miért érzi magát ilyen furcsán. Tegnap este a társai kicsit nehezteltek rá, amiért nem tartott velük, és ő hazudott. Nem volt nagy hazugság, de még is az volt. Azt mondta, hogy a hegy szörnyet legyőzte és ezért, nem volt képes velük tartani. Nos, az a része a storynak igaz, volt, hogy legyőzte a szörnyet, de az alap story volt hibás. Nem volt szörny. Most mondta volna azt, hogy egy vak lányt vet magához, akinek olyan képessége van. Nem! Ezt soha nem fogja elmondani. Főleg addig nem, amíg a lány nem bízik meg Kakashiban.

- Nagyon elmerengsz - hallotta meg az ajtóban Jaina hangját. - Valami baj van?

Kakashi ránézett és pár percig csak nézte a lányt. A ruha, nem csak, hogy jó volt rá, de olyan csodálatosan festett benne, hogy a férfinek pár percig a levegő vétel sem jutott az eszébe.

- Minden rendben? - kérdezte újra Jaina és Kakashi érezte az aggódó tudat csápokat.

- Minden rendben, csak jól nézel ki - mondta meg az igazat, hogy elérje a lány bizalmát.

- Köszönöm - lépett hozzá mosolyogva Jaina. - És mi a mai napra a terved?

- Nem tudom, még.

- Fő a határozottság - mosolygott Jaina.

- Esetleg, ha lenne kedved egy sétához. El kell intéznem valamit, és ha akarsz velem jöhetnél.

- Szívesen.

- Akkor induljunk.

Kakashi felkelt és a lány belékarolt. Jó érzés volt maga mellett tudni a lányt, és még maga sem tudta miért. Együtt voltak és ez volt az, ami most számított.