A lány fekete báli ruhája izgatóan feszült testére. A nyakában keresztbe menő pántok csodálatos dekoltázst eredményeztek, főleg ha az ember lányának van is mit megmutatnia. A derekánál lévő láncok minden egyes lépésnél halk csilingeléssel jelezték, hogy éppen merre jár viselőjük. Minden férfi pillantást magára vonzott. Fekete selyemkesztyűbe bújtatott kezével hátrasöpörte rövid, szökés haját, melyet vérvörös rózsa díszített.
- Kisasszony, pezsgőt?- lépett mellé egy pincér és egy kristálypoharakkal teli tálcát nyújtott felé.
- Köszönöm, de nem. - szólalt meg udvarias, meleg hangján a lány és elbűvölően elmosolyodott. Mikor a pincér távozott gyorsan körbepillantott. Hol lehetnek? Egy fekete, baljós kinézetű férficsoporton állapodott meg a tekintette. Magabiztosan indult feléjük. Magassarkúja halkan koppant a márványpadlón, már szinte nem is érintette.
- Uraim!- állt meg a férfiak mellett és oldalra billentett csípőjére helyezte az egyik kezét.
- Gwen, már vártunk. - biccentett felé egy vele egykorú fiú. Bár szinte ő volt a legfiatalabb a férfitársaságba, mégis tekintélyt parancsolt a jelenléte. Fekete, csíkos nadrágot, szürke inget és fekete nyakkendőt viselt. Ingét könyékig feltűrte és a kezeit lazán zsebre rakta. Arcán látszott fiatalsága, hajának barnás tincsei pedig vadóccá tették. Haján fekete kalap. Ő volt a Főnök fiai közül az egyik. Otani, kit testvérével Narutoval csak Ikreknek hívtak, bár volt köztük egy év különbség. Testvére most mellé lépett és kedves mosolyt küldött a lány felé. Ugyanúgy nézett ki, mint testvére, csak kalap nélkül. Alig lehetett megkülönböztetni őket és ez volt a legjobb fegyverük. A lány derekát hirtelen egy kéz ölelte át. Bár megborzongott, nem lépett el, hanem a férfi szemébe nézett.
- Nakao.
- Gwen, örülök, hogy látlak. - vigyorgott pajzánul a lányra a szőke srác. Fekete nadrág, fehér ing, fekete mellény és nyakkendő. Szürke szemeiben pajkos fény csillant, ahogy Gwenre nézett.
- Nakao, fogd vissza magad!- tette nyugodtan, de figyelmeztetően kezét a srác vállára egy világosbarna hajú férfi.
- Soushi. - üdvözölte a lány, mire az kezet csókolt neki. A húszaséveiben járt férfin, ugyanúgy fekete nadrág, fehér ing, fekete mellény és nyakkendő volt, mint fiatalabb társán. Igazából az Ikreken kívül mindenki ezt az összeállítást viselte.
- Olyan régimódi vagy, Soushi. - nevetett halkan mellettük egy újabb tag. Éj fekete haját sötétkék csíkok tarkítottak, melyek kiemelték a sötét szempárt.
- Úgy gondolod, Kai? A hölgyek szerintem jobban kedvelnek ezért, mint téged. - kacsintott rá az idősebb, mire Kai arcát vörös pír lepte el.
- Hogy mit mondtál, fattyú?
- Úgy gondolom, hogy a hölgyek jobban...- ismételte Soushi.
- Hallottam, nem kell megismételni!- csattant fel az előbbi.
- Akkor minek kérdezed?!- nézett rá furcsán az öregebb, mire a társaság elnevette magát.
- Ennyit erről, haver. - csatlakozott a társaságunkhoz, egy Kai-jal egyidős szőke fiú. - Szia, Gwen!- intett a lány felé.
- Kuss, Usui!- csapta tarkón Kai és duzzogni kezdett.
- Gyerekek!- szólalt meg megvetően az Otani mellett álló srác. Szürke hajának tincsei belelógtak mélyzöld szemeibe.
- Rin, csak tudja ő olyan idős. - röhögött fel Nakao és az egész társaság.
- Elég legyen! - szólalt meg végül Otani. Bár halkan mondta mindenki elnémult. - Gwen, nálad van az anyag?- kérdezte, mire a lány csak elmosolyodott. - Én is így gondoltam. - viszonozta a fiú és kezet nyújtott neki. Nakao elengedte Gwen derekát, aki belekarolt Otaniba és eltűntek a tömegben.
- Elvitte az egyetlen lányt. - vágta dühösen zsebre a kezét Nakao, a többiek pedig halk morgással, vagy nevetéssel nyugtázták kijelentését.
- Akkor ne is csatlakozzunk? - kérdezte egy női hang, mire minden férfi egy emberként fordult felé. Két lány állt mögöttük. Tűz és víz. Az egyiknek hosszú szőke haja meztelen hátát verdeste, melyet nem takart vörös ruhája. Igazából a ruhaköltemény éppen csak a törvény általa előírt testrészeket takarta. A nyakában volt összekötve, mély dekoltázzsal és még mélyebb hátkivágással rendelkezett. Földig ért, de jobb oldalon fel volt hasítva a combja tetejéig.
- Sakuya, drágám!- lépett hozzá kacéran Nakao. - Minek köszönhetjük jelenléted? Oh, és persze Konáét. - mosolygott a másik lányra. Kona volt a víz. Fekete, rövid hajához és szelíd, barna szemeihez jól illet fehér ruhája. Két rétegű ruha volt, az alsó selyem, a felső pedig csipke. A combja közepéig ért és a derekát fekete, vékony öv emelte ki.
- Olyan vagy, mint egy angyal, Kona. - mosolygott rá Naruto, mire a lány arcát vörös pír lepte el. A fiúhoz lépett, aki összekulcsolta az ujjaikat és úgy álltak kézen fogva.
- Még ha tudnád, hogy milyen ördög van ezalatt az angyali kinézet mögött. - mondta Usui és büszkeség csengett ki hangjából, hiszen Kona a kishúga volt.
- Én mindkettőt szeretem. - lehet csókot Naruto a lány szájára.
- Azért nem néznél rám szépen, ha a képedbe nyomnék egy revolvert. - mosolygott rá Kona kedvesen, mire a fiú elsápadt.
- Ennyit a szelíd kislányról. - mondta Soushi és elnevette magát.
- Nini, ha már kislányokról van szó. - mutatott Nakao az ajtó felé, ahol egy hosszú, rózsaszín hajú, tizenéves lány tűnt fel. Ugyanolyan fekete nadrág, fekete mellény és nyakkendő volt rajta, csak fehér blúzzal, meg fekete magassarkúval. Haja egy oldalba összefonva. Gyorsan körbenézett, majd mikor meglátta a társaságot, két-három lépéssel átszelte a termet.
- Sziasztok!- köszöntötte a bandatagjait.
- Helló, Nami! Azt vártuk te is felveszel valami csinit! Tudod hogy jól néz ki végre.- kacsintott a lányra társa, Kai, mire az oldalba vágta. Kai, aki az előbb vigyorgott, most fuldokolva kapott az oldalához. - B..o..cs..
- Amúgy Sakuya adott egy ruhát...- kezdet Nami töprengve.
- Pedig olyan jól állt!- háborodott fel Sakuya. - Csini voltál! A fiúknak is tetszett volna. - duzzogott karba font kézzel a kislány előtt, aki értetlen szemekkel meredt rá.
- Ki akar tetszeni ezeknek? Istenem! Sakuya már elmúltál húsz, de én a tizenöt életévemmel érettebb vagyok nálad. - sóhajtott lemondóan a letámadott. - Kai! Szólj ha összeszedted magad, kislány! Meló van.- fordult, figyelmen kívül hagyva a felháborodott Sakuyát, Nami a még mindig köhögő fiúhoz.
- Ne már, mákosok!- hördült Nakao. Kai gyorsan összeszedte magát és győzedelmes mosoly ült ki az arcára.
- Ki a célpont?
- Nem ő a célpont. Mi vagyunk azok.