A halál megrázó élmény mindenki számára. Biztosak lehetünk benne, hogy mindenkivel megtörténik, csak máskor, máshol és máshogy. Akik már látták egy másik ember halálát azok számára kitörölhetetlen emlék marad mindörökre. Vannak akik túl gyengék, vagy túl fiatalok, hogy feldolgozzák egy másik ember halálát.
Komori Tarou, Ogami Makoto és Nakajima Masayuki is szemtanúi voltak egy másik ember halálának. Közülük a legrosszabbul Tarou járt, akit még 3 éves korábban raboltak el nővérével együtt. Ez már önmagában is megrázó élmény, s ha még hozzátesszük, hogy nővére nem élte túl ( a rendőrök későn értek oda…), akkor nem csoda, hogy Tarou-t még most is látomások kísértik halott nővéréről, s azóta folyamatosan pszichológushoz kell járnia.
Ogami édesapja öngyilkosságának lesz szemtanúja, ami Tarou-ék elrablásától számítva a 3. héten volt. Természetesen felrebbent a pletyka, hogy Ogamiéknak közük lehet a Komori gyerekek elrablásához. A két család közti helyzet, még most sem jobb, habár rokonok lennének.
Masayuki régi osztálytársát látta meghalni, aki leugrott az iskola tetejéről, mivel Masayuki-ék folytonosan piszkálták őt. Azóta Masayuki-nak iszonyatos tériszonya van.
A fiúkat ezen közös emlékeiken kívül jóformán semmi sem köti össze, ám idővel még valami. Masayuki Tokióból költözött Suiten-be, s igencsak érdekelni kezdték a 11 éve történt dolgok, s rávette a fiúkat, hogy menjenek el együtt abba az elhagyatott épületbe, ahol fogva tartották Tarou-ékat. Ám az épültben különös dolog történt, a szobában, ahol Tarou látta meghalni a nővérét mindhárman elhagyták testüket, s lélekként „szétnéztek” egy kicsit. Az eset után mindannyian azt hitték, hogy csak képzelődtek, ám mivel mindegyikük emlékezett a történtekre, kezdték elismerni, hogy tényleg a szellemvilágban jártak. Ez még többször is megtörtént, hol együtt, hol külön-külön, s lassacskán egyre több dolog kezd kibontakozni a békés Suiten faluban, különösen, ami a 11 éve történteket illeti…