Egy borús napnak indult a mai. A konohai kórházban nagy a sürgésforgás, mint egy hangyabolyba tévedt volna az ember. Mindenhol nővérek és orvosok rohangáltak. Egyik szobába be, másikba át. Sérültek voltak mindenhol, kinek kisebb, kinek nagyobb.  Megtámadta Konohát az Akatsuki, sikerült legyőzni őket, de sajnos nagy veszteséggel járt.

Az egyik korteremben Tsunade-sama volt. Csak páran voltak bent; Hatake Kakashi, Shizune és Uzumaki Naruto. Mind szomorúan nézték a haldokló nőt. Rengeteg vért vesztett, nyílt sebek és mély vágások éktelenkedtek a testén. A tüdeje is kilyukadt. Nem volt sok ideje hátra. Magához intette Narutot. Oda lépett az ágymellé. Az utolsó kívánságát hallgatta meg, ami az volt, hogy legyen Ő a következő Hokage. Naruto döbbenten nézett le rá. Várta az indokot, amit nem sokára meg is kapott. Nagyon halkan mondta, hogy alig lehetett hallani. Naruto csak egy köszönömöt tudott mondani, majd homlokon csókolta az idős hölgyet.

Ez volt az utolsó tett, amit még megtehetett érte. Az ötödik Hokage lehunyta a szemét, és soha többet már nem nyitotta fel. Mosolya, amit Naruto kedvessége keltett örökre vele maradt.

Az Uzumaki sírva roskadt le. Nagyon szerette az öreg hölgyet, anyja helyett anyja volt.

Shizune Kakashi karjaiban zokogott. Még a férfi is sírt. Mindenki nagyon szerette Tsunadet.

Egy hét telt el Tsunade halála napjától. Ma volt, hogy ünnepélyes keretek közt eltemették és az új Hokaget hivatalába, állítják.

Az eső elkezdett esett, amikor a koporsót a gödörbe rakták. Mikor már földdel betemették a koporsót, már zuhogott. Olyan volt, mintha az eső is siratná. Elcsendesedett, majd a felhők között apró fénysugarak törtek át. Az első Narutora vetődött, olyan volt az egész, mintha az ég is azt akarná, hogy Ő legyen a Hokage.

Pár óra múlva már a hatodik hokage állt Konoha lakosai előtt. Naruto boldog volt, nagyon boldog. Örült, hogy az álma valóra vált, de nem akarta, hogy ez legyen az ára.